Sok benne a sötét jelenet, ami a pocsék konvertálás miatt teljesen felesleges 3D szemüvegének halántékra gyakorolt nyomásával, plusz a kóla hatásának elmúlásával menthetetlenül elaltatja az embert. :)
Szerencsére nem ugyanannál a résznél szenderedtem el, ezért a kettő mozizásból úgy-ahogy összeraktam a filmet, de majd még egyszer bepróbálom. Az biztos, hogy az előző résznél (bár nem volt túl magasan a mérce) jobban sikerült ez a mostani. Abrams 2009-ben meglepően jó ST-mozit hozott össze és baromi jól csinálta meg a castingot is, már-már kezdtem őt elismerni. Aztán másodjára, amikor már adott volt az új gárda, elmúlt a "reboot" okozta újdonságérzet, és "csupán" csak egy jó sztorit kellett volna köríteni ahhoz, hogy emlékezetes legyen a (tizen)második mozifilm is, akkor derült ki, hogy Abrams igazából képtelen bármilyen saját ötletet kitalálni. Elkezdett turkálni a franchise archívumában és előszedett bevált recepteket, melyeken csak kis mértékben változtatgatott, mielőtt újraforgatta azokat - ezt aztán megismételte a SW7-nél is. Lényeg a lényeg, nem bántam, hogy nem ő rendezte ezt a mostani részt. Lin javára írható, hogy ő legalább nem akart "best of"-filmet forgatni, ami pedig a félszázados jubileum miatt még várható is lett volna. Tulajdonképpen ez az erénye egyben a gyengéje is, ugyanis a túlzásba vitt harci jelenetek, a sok sötét tónus több helyen kontraproduktívba viszi a történést. Ami viszont pozitív, hogy a Halálos iram-filmekhez hasonlóan itt is nagyobb hangsúlyt kap a szereplők egymással szembeni verbális poénkodása. Ez ugyanis kulcsfontosságú volt annak idején abban, hogy az eredeti sorozatot megkedveljék a hatvanas években. Na meg hát a Sötétségben című előző részben Dr. McCoy tényleg végig sötétségben volt, a szerepe elfért egy bélyegen is, annyira nem írtak neki semmit se. Itt már az első 10 percben többet alakított, mint a teljes 12. részben. A Spock-McCoy kapcsolat még egy mozifilmben se volt ennyire jól ábrázolva, mint most. Számomra ez volt a új rész legnagyobb pozitívuma. Az össze-vissza hajlítgatott, mindenfelé gravitációs ultramodern dizájnú város szerintem szintén túltolt látványelem, pláne, ha a korábbi filmek, sorozatok kronológiájába próbáljuk beleilleszteni. De végül is sok vizet nem zavar ez az Eredet-Elysium utánérzés. Sztori tekintetében vártam volna valamilyen "évfordulósabb" ívű cselekményt. A másik - nemrég - 50 éves mozisorozatnál a Skyfall azért nagyobb durranás volt. Ez a Trek sztori lehetett volna a 49. vagy az 51. szülinapra komponált, de az 50. számomra valami emlékezetesebbel lett volna az igazi. Meg mondjuk ha Shatner végre kapott volna akár csak egy nyúlfarknyi cameót. Az öreg legalább olyan fitt, mint Harrison Ford, a filmet reklámozó közönségtalálkozós standon most is ott virított az elnyűhetetlen mosollyal bíró fizimiskája. 86. évét tapossa, bízom benne, hogy a következő részben valahogy besuszterolják őt egy jelenetbe - ennyit minimum kiérdemel még akkor is, ha közismerten nehéz természetű tud lenni a forgatásokon illetve azok előkészítésekor. Talán Nimoy halála miatt nem is akart most megjelenni, illetve elégnek érezte azt a csodás gesztust, amivel a filmben az írók megemlékeztek az eredeti gárdáról.
Összességében tehát vannak pro és kontra érzéseim is az új résszel kapcsolatban, de több mindent raktak helyre az előzőhöz képest, mint amennyit rontottak, sokkal inkább lett "trekkesebb", "roddenberrysebb" mint amennyire jellegtelen, és így a végeredmény mindenképpen pozitívba löki a mérleg nyelvét.
Az egészben az a jó, hogy nem járatták csúcsra az Űrszekér-érzést, így egy jó sztorival simán túl lehet majd szárnyalni ezt a mostani felvonást, aminek folyamányaként remélhetőleg a kasszáknál is újra jól fog teljesíteni a franchise, ami azért lenne áldásos, mert abban az esetben további évekre a köztudatba tudja bástyázni mind a filmeket, mind pedig az érkező tévésorozatot illetve a fennmaradásukhoz szükséges érdeklődést.
Márpedig Star Treknek mindig kell lennie! :)