Moziajánló

Nagypályások (Garpastum, 2005, forgalmazza: Budapest Film)

Eszembe jutott az Amfora régi szlogenje - "Tartalomhoz a forma" -, ugyanis Alekszej Guerman rendező ennek pont az ellenkezőjét csinálta (igen, megcsinálta :). Adott egy gyönyörűen vászonra festett sárgás, kopottas, régi fényképeket idéző látványvilág mesebeli operatőri munkával és rendkívül szép orosz tájakkal, valamint egy dögunalmas történet arról, hogyan hatott Gavrilo Princip "csele" az orosz fiatalok focijára. A nézőre mindenesetre szinte sehogy sem hat; a nyugdíjas lajhár sebességével támadó sztoriban rejlő kapcsolatok, fejlődések és fordulatok cirka annyira érdekesek, mint az, hogy a rendező szerint már 1914 körül olyan korszerű focit játszottak az oroszok, mint amilyet manapság látni a világ sportcsatornáin (természetesen honi labdaművészetünk ez alól újfent kivétel). Értékelhető ugyan az erőfeszítés, mely szerint a korabeli fiatalság lelki és mindenfajta más problémájára a gömbalakú sportszer lehetne a megoldás, de olyan érdektelenül van előadva, hogy valóban nem marad más a maroknyi mozinézőnek osztályrészül, mint a gyönyörködés lehetősége a valóban páratlan szépségű képekben.

4/10

A RÓZSASZÍN PÁRDUC 60%

hogy a pi***ba lehet ilyen baromságokra pénzt kiadni?!?!?!?!!!

TŰZFAL 40%

CAPOTE 50%

A halál kilovagolt Perzsiából (A halál kilovagolt Perzsiából, 2005, forgalmazza: Mokép)

A borzalom belovagolt - szerencsére csak - egyetlen moziba. Dr. Horváth Putyi filmje a depresszív állapotról és arról, hogy minden nagy író alkoholista volt, mindezt Hajnóczy Péter, szintén alkesz író regénykéjéből. Öncélú képsorok és rendezői megoldások, valami felháborítóan vérszegény színészi alakítások (Schneider Zoltán kivételével) és a merő unalom az, amit el kell viselni annak, aki beül erre a teljesn érthető módon a tavalyi Filmszemlén csúfosan megbukó, ám az idén teljesen érthetetlen módon moziba kerülő Tarr Béla-produkcióra. Szó se róla, olykor-olykor érezhető, mintha lenne az egészben valami rendszer, ám Horváth Putyi lélektelen narrációja és az említett negatívumok mind-mind csak arra szolgálnak, nehogy mi jól szórakozzunk.

2/10

A szerelem következményei (La Conseguenze Dell Amore, 2004, forgalmazza: Budapest Film)

Ez az a fajta alkotás, amelyről nem szabad olvasni semmit az alapszituáción kívül. A tudat olyasfajta, talán mainstreamnek is nevezhető élménytől foszthatja meg a nézőt, amit művészfilm esetében tényleg ritkán tapasztalni. Paolo Sorrentino művének első fele körülbelül így néz ki: a bergmani csend kiegészülve némi túlzással Godot-ra történő várakozással, valamint virtuóz kameramozgások, remekül megkomponált képek. Ám sajnos ez sem elég ahhoz, hogy a külső és belső nihilt a rendező 45-50 percen keresztül érdekesen tudja tálalni. Azonban a második félidőben olyasfajta fordulat következik be, ami gyökeresen változtatja meg az első félidőben tapasztaltakat és átértelmez minden egyes korábbi tettet mozdulatot. Briliánsan kitalált, igazán eredeti film A szerelem következményei, csak bírjunk ki ébren 50 percet!

8/10

A gyermek (L Enfant, 2005, forgalmazza: Cirko Film - Másképp Alapítvány)

Hétköznapi módszerekkel operáló, rendkívül erőteljes dráma arról, hogy a bennünk élő gyermek önnön érdekeit szem előtt tartva hova vagyunk képesek süllyedni; arról, hogy a nyugati társadalmaknak is vannak elképesztően komoly problémáik, amelyek így, szenvtelenül, gyilkos őszinteséggel a szemünk elé festve rendkívüli módon képesek hatást gyakorolni az emberre anélkül, hogy akár egy picit is hatásvadászattal lehetne vádolni az alkotókat. Jean-Pierre és Luc Dardenne Cannes-i Arany Pálmát nyert filmje semmiféle véleményt nem óhajt kinyilatkoztatni, nem moralizál, csupán kiváló érzékkel, minimális stilizációval, alig érezhető dramatizálással mesél el egy olyan történetet, melynek egyes képeibe képtelenség nem beleborzongani. És íme a bizonyíték arra, hogy lehet a kézikamerát rendesen is használni.

9/10

Vadkaland (The Wild, 2006, forgalmazza: Fórum Hungary)

Nem megy ez a CGI a Disneynek. Aki azt hiszi, hogy a Csodacsibét nem lehet alulmúlni, az tegyen egy próbát a Vadkalanddal! Nem csoda, hogy a nagy játékgyártók tartanak attól, hogy a karakterek alapján készült mörcsi-termékeket lehetetlen lesz eladni, ugyanis nincsenek karakterek. Vannak ugyan állatok, meg amúgy realisztikusabban vannak megrajzolva, mint az inkább élekkel dolgozó Madagaszkár hősei (ha már teljesen véletlenül ennyire hasonlít a két film...), de 5 perccel a moziból való távozást követően arra sem lehet emlékezni, hogy milyen fajba tartoztak, olyan jellegtelen az egész. Ötlet nuku, csupán van egy sémasztori, ami kb. olyan vékony, mint az említett DreamWorks/PDI-opusé, csak itt még a poénok is hiányoznak. Néhol azért fel-felbukkan némi legendás egeres múlt, de ez édeskevés. A Vadkaland minden idők legrosszabb fősodorbéli Disney-meséje.

3/10

Tűzfal (Firewall, 2006, forgalmazza: InterCom)

Nem jó film ez, és talán pont a sok negatív vélemény hatására pozitívan csalódtam benne. Egy dekányi eredetiség sincs benne, mégis az első perctől az utolsóig képes voltam élvezettel bámulni Harrison Ford tehetetlenül bugyuta búráját, amit csak ő és kizárólag ő bír így előadni, igaz, már 30 éve változatlanul, csupán néhány (sok) ránc adódott hozzá az arckifejezéséhez. Sajnos az előzetes túl sokat árult el az amúgy sem túl veretes sztoriból, amit viszont nem, az a film egyetlen épkézláb ötlete, mégpedig, hogy a gonoszt játszó Paul Bettanynak azért van szüksége annyi társra bűnténye végrehajtásához, mert technikai téren analfabétának számít. Ez így leírva elég bugyután hangzik, viszont a gyakorlatban nagyon jól áll Bettanynek a segítségre szoruló kriminöl szerepe, talán az ellenkezőjét el sem hittem volna neki. Jó szívvel senkinek sem ajánlható a Tűzfal, mert tényleg nagyobb az esély arra, hogy valaki az unalomtól fog falnak menni, de valami különleges csillagállás miatt engem lekötött, amíg tartott.

6/10

Kössz Jama:)

ősszel.

Ki tudja, mikor lesz nálunk moziban a Scanner Darkly?

Közeli idegenek - A Stranger of Mine

Titanic filmfesztiválról a 2. film amit néztem. Tulajdonképpen úgy ültem be rá, hogy semmit nem tudtam a filmről. Azt hittem valami romatikus vígjáték lesz, de kis idő elteltével átment átverős moziba. Érdekes megvalósítás, egy nap cselekményét látjuk 5 résztvevő szemszögéből. A rendező nem mutat meg egyszerre mindent, jópár dolog csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már más szemszögből látjuk. Főleg helyzetkomikumokra épül, a poénok nagy része az előzetes események ismeretében üt nagyot. Kellemes hangulatú film, aki teheti nézze meg.

Értékelésem: 8/10


Egy kis rizs - So Much Rice

Még az IMDb-n sem értékelte senki, a leírása alapján sem tűnt valami érdekes filmnek, de azért bepróbálkoztam vele. Így utólag visszagondolva, nem is tudom miért akartam én ezt megnézni. Story az csak alibiből van, Ong Bak forgatókönyve Oscart érdemel ehhez képest. Nem tudom, hogy a kópia volt-e csonkított vagy a rendezői koncepció része, a lényeg az, hogy az emberek feje nem látszódott. Li Hongqi nagyon művészfilmesre vette a figurát (fekete-fehér kép), ez engem nem is zavart volna annyira, de nem tudtam magam túltenni a szörnyű kameraállásokon. Nem értem, hogy lehet egy háromszereplős karakterközpontú történetet úgy elmesélni, hogy a szereplők feje ritkán látszódik (pedig ez a legkifejezőbb testrészünk). 10 perc után elvesztettem érdeklődésemet a film iránt, annyira nem tudtam mit kezdeni a látottakkal. Az idő elteltével ez csak súlyosbodott, a másodpercek kínosan hosszúnak tűntek, mintha egy 5 órás filmet néztem volna, pedig csak 75 perc volt. Ennek tetejébe még ott volt a szörnyű és egyáltalán nem odaillő zene, amit néha még rosszabb éneklés váltott fel. Egyedül a színészek nyújtottak valami értékelhetőt, de ezért nem jár most pont. A rendezőnek (Li Hongqi) ez az első filmje, eddig íróként tevékenykedett, a film alapanyagát egyik verse adta. Nagyon remélem, hogy csak egyszer tévedt el a filmek világába és nem kívánja folytatni ezt a vonalat, mert bemutatkozása förtelmesre sikeredett. Azt hittem, hogy a Nagy Sándort nem lehet alulmúlni, de ez a film köröket vert rá, átvette az életem legrosszab mozis élménye címet. Mondjuk végül mosolyogva jöttem ki a moziból, de ez nem az öröm miatt volt :)

Értékelésem: 0/10


A bosszú asszonya - Sympathy for Lady Vengeance

A Titanic filmfesztiválon az utolsó film amit megnéztem. Park Chan-wook filmjéről nehéz elfogulatlanul írnom, nem is akarok. Ez az ember egy ZSENI. Negyedszer néztem meg a filmet, semmit sem csökkent az élvezeti értéke. A színészek, a történet, a képi világ, a zene, a rendezés, mind kifogástalan. Külön ötletes, hogy Park visszahozta a régi filmjeinek szereplőit, itt van mindenki a bosszú trilógiából. A főhősnő karaktere kegyetlen jó, köszönhető ez a nagyszerű Lee Yeong-ae-nek. Képi világa az Oldboytól is erőteljesebb, a trilógia legszebb darabja. Elsőosztályú képi világhoz kiváló filmzene társul, a film megtekintése után jópárszor végighallgattam, egyszerűen megunhatatlan. Nem olyan nyomasztó mint az Oldboy, ez egy teljesen más élmény.  A mozis nézés méginkább megerősítette bennem, hogy mennyire jól sikerült ez a film. Park Chan-wook a filmtörténelem egyik legjobb trilógiáját készítette el, ennyire egyenletesen magas színvonalú filmekkel ritkán találkozik az ember.

Értékelésem: 10/10

Sebaj, majd én írok egyet helyetted! Igaz, csak az első részt láttam, de alapanyagnak megteszi az is! Majd elválik, hogy szorult-e belém annyi, mint Karinthyba! :-))

Ne akard, hogy leégessem magam a fórumon. :-)) Egyébként ezt nem tudnám oldalakon keresztül elemezni. Jó poénok voltak benne, nagyon vicces karakterek (újak is!), fantasztikus képi megoldások, és hozta az első rész színvonalát. Úgyhogy meg voltam vele elégedve. Ennyi. :-)

Szeretnék olvasni egy animációs Juliet-írást! :-)))

Luke, bízz az ösztöneidben!

Hol az elemző kritika? Csak úgy higgyem el? ;-))))

Motel

3 tökös (?) amcsi európában próbál szerencsét - de leginkább p*nákat. Hogy a jó mégjobb legyen, egy kedves idegen ajánlására Szlovákiába vonatoznak, ahol egy bűvös motelben remélhetőleg minden vágyuk beteljesül... persze semmi sem fenékig tejfel: a bűnért bűnhődés jár.
Bevallom a Tarantino nevével megbélyegzett filmek engem sosem kecsegtettek jó reményekkel. Eli Roth pedig megmutatja miért kell saját neve helyett inkább a mesterével eladni ezt a filmet.
Az első harmad egész jó poénokkal megtűzdelt tinivígjátékos, Amerikai pités szósszal nyakonöntött spangli- és kurvapromótálása után szembesülünk a szó szerint véres valósággal: emberi vágóhíd ízléstelen trancsírozással, ennek ellenére szemérmes előadásmóddal. Néha önmaga paródiájába fordul a cselekmény, egynéhány jelenet pedig már egyenesen börleszkbe illő. Nemis csoda hát ha félelem és reszketés helyett a röhögőgörcs kerülgeti az embert - engem még az illem sem tudott visszatartani: hiába no, egy jóízű nevetést sosem hagynék ki. A főtéma (jobb tálalásban) akár még komolyan vehető (mi több: elgondolkodtató) lenne, a foggal-körömmel hajszolt (ámde éppen ezért visszájára forduló) félelemkeltés azonban mindig elhessegeti előlünk ennek lehetőségét.
A "ZS" kategóriás csonkolásba némi feketehumor mindig befigyel, viszont a korrekt zenék ellenére is, komolyabb emócionális útravaló és egyáltalán: befejezés nélkül ez a mű inkább egy nagyvásznon vetített hómvideó, vagy fogalmazzunk úgy amatőrtársulat szárnypróbálgatásának tekinthető. Vannak kreatív pillanatai és annak is örülhetünk hogy nem nálunk játszódik (az országimázsunk rögtön mínuszban lenne), de a válogatott eszközökkel operáló darabolásokon kívül csak egy foghíjas sztorit és gagyi színészeket magáénak tudó üres puskaporos hordó, ergo: nem durran nagyot.
Pár kategóriával arrébb valahol a vígjátékok szintjén még alkalomadtán nagy sikere lehet, így azonban szánalmas. Inkább fűrészelek még párszor minthogy újra egy motelben kelljen aludnom és ha hozzáteszem hogy az előbbi alkotás sem tartozik éppen a kedvenceim közé, azt hiszem mindent elárultam írásom tárgyának színvonaláról...

Jégkorszak 2: 100 %.  :-)))))

ELEMI ÖSZTÖN 2. 70%

Jólvan, te tudod :)

Max. Frank érne meg +1 pontot, de számomra olyan szar a MIIB, mint mondjuk a Gyilkos amőbák lázadása 6. :D Borzasztó, na!

Ez rendben de azért az 1 pont inkább már az ilyen RTL Klubbos "Gyilkos amőbák lázadása 7" kaliberü filmeknek dukálna :)
Ha más nem, legalább a megvalósítás megér egy pár pontot :D

Nekem mérhetetlenül tetszett a MIB, és mérhetetlenül nagyot csalódtam a percenként 2 millió dollárba került MIIB-ben.