Brokeback Mountain: Túl a barátságon (Brokeback Mountain, 2005, forgalmazza: SPI)
Sokan a film szeméra vetették: "á, ez a film soha nem került volna a figyelem középpontjába, ha kicseréljük a szereplőket és hetero románcot dolgoz fel..." - és valóban. Hogy nézne már ki, ha az elfojtás és az önámítás lenne a legfőbb mozgatórugó egy hagyományos romantikus drámában? Ang Lee nagyszerűen fényképezett szerelmesfilmje ha nem is hatol az emberi lélek mélységeibe, a témából igencsak sokat hoz ki, többet, mint amit remélni lehetett. Az vitathatatlan, hogy az első 35-40 perc a film legerősebb része: a színészvezetés és az alakítások ekkor elképesztően magas szinten pörögnek, az érzelmek szinte kézzel foghatóak. A szétválást követően Lee igazából a tradícionális utat járja: telnek-múlnak az évek, az egyik jobban felejt, a másik kevésbé, és be kell, hogy valljam, baromira kíváncsi voltam, miként kezeli a rendező az egész történet rákfenéjét, az újra egymásra találást. Apróbb csalódással vettem tudomásul, hogy néhány erőteljesen drámai pillantáson kívül igazából ekkor már mintha túl hosszúnak érezheték a készítők a filmet és belehúztak: szinte tízpercenként haladunk éveket az időben, és valahogy az az érzésem, a vágószobában értékes jelenetek kerültek a képzeletbeli kukába.
Heath Ledger - eddig nem voltam elájulva a teljesítményétől, de amit ezúttal letett az asztalra, az szinte emberfeletti. Párja, Jake Gyllenhaal is jócskán túlteljesíti az elvárásokat, de Ledger az, aki elhiteti velünk nézőkkel azt, hogy képes lerombolni azt a Gary Cooper- vagy John Wayne-imázst, mely szerint a cowboy maga a macsó. Páratlan alakítás és többek között emiatt páratlan alkotás, kisebb hibákkal.
8/10