Moziajánló

Ez marhaság, ahogy a The Descent is az, ezért nem lesz soha az életben klasszikus, legfeljebb pár horrorrajongó kedvence.

SPOILER

Ezt megint nem értem... a happy endet hiányoltad? Szerintem zseniális volt a befejezés (is), én úgy értelmeztem, hogy a nő teljesen megőrült, és visszahúzódott a saját agyába. A hülye magyar cím ezt persze nem adja vissza, de a descent (into madness) a mentális szétesésre utal.

Ha arról beszélsz, hogy abból nem vonnak le konklúziót, hogy a szörnyek emberek, hát ezt neked kellett volna megtenni, film csak _megmutatja_ (észrevetted, hogy viselkednek szereplőink a film végefele?), hogy a szörnyek mi magunk vagyunk.

Egyszerű horrorokért ritkán szoktam ennyire lelkesedni, szerintem ez a film jócskán túlmutat a műfajon, több, mint horror alkotóelemeinek összessége.

ezeket én is szeretem, de e filmek sem a kiváló sztori miatt lettek klasszikusok, hanem a körbeforgó fejek, helikopter propellere által megborotvált buksik, sövényállatok... izé... hullák a fürdőszobában és tévéből kimászó kislányok miatt. a the descent pedig azért maradandó, mert kőkemény, nem ismer kompromisszumot és mocskosul jól össze van rakva.

Sci-fi vs. Horror? Hm... Nem is rossz ötlet! :-)) Az egyik az agyra hat, a másik az érzelmekre...

Úgy látom, itt nagyon kemény sci-fi vs. horror ütközetere lehet számítani! :-)
Beszállok a ringbe én is, Dylan, keress magad mellé csapattársakat! :-)))

Jól van, biztos igazatok van, csak én valami sztorit is vártam. Pl.: horror-ok amiket szeretek, és van sztorija: The Exorcist, Dawn Of The Dead, The Shining, The Ring... Ezekben van brutál-is, meg izgi is, meg nem alszok be rajta... :-) Szóval lekötnek. Azért vágom hogy miért jobb mint az átlag...

A Trek-ben meg nem az idegenek kinézetében kell kereseni a logikát! :-)

Ez remek volt Jamamura! :-)
De azt azért tudjuk, hogy Dylan nem rajong túlzottan a horrorokért, ezért nézzük el neki, hogy nem értékeli többre 50%-nál, de az okfejtéseddel, kedves Dylan, nem tudok egyetérteni... Én is leszűrtem belőle egy csomó mindent, de ez nem egy sorozat, hogy lenne idő a karaktereket kidolgozni, vagy egy príma misztikus történettel szórakoztatni a nézőket! Arra ott van vasárnap esténként a Twin Peaks... bár ott sem biztos, hogy választ kapsz majd mindenre, de az meg más okból kifolyólag van így :-)))))
Egy szó mint száz, ez a film úgy "pörfekt", ahogy van... egy IGAZI HORROR!!!!

csak halkan kérdem meg, hogy egy olyan sci-fi sorozat rajongója, amelyben minden idegen lény úgy nz ki, mint egy ember olcsó maszkban, miért keres logikát egy szörnyfilmben? :)

a the descent nálam 10 pontos, és valóban meg fog bukni (főleg a magyar imbecilis szaksajtó "jótékony" hatásának köszönhetően), mifelénk csak a szellemházas és/vagy ázsiamajmoló tinihorrorok mennek.

Igen, ez egy horror, nem a Discovery Channel, és mint ilyen, a nézéséhez el kell felejteni bizonyos racionális dolgokat - ezt hívják úgy, hogy suspension of disbelief. Teljesen logikátlan, hogy ezek a vaksi lények a felszínen vadásszanak, például, de ront ez a filmen bármit is? Aligha.

Spoiler:

Igen, ezt én is sejtettem, de ez a téma izgi! Lehetett volna még boncolgatni... És semmi konklúzót sem vonnak le belőle... Jól van tudom, ez egy horror...

"Még is mik ezek? És hogy kerültek ide? Mire utalnak a régi szerszám maradványok, barlangrajzok?"

SPOILER Szerintem egyátalán nem volt nehéz megérteni, hogy a szörnyek emberek, akik a fejlődésben valamikor leágaztak a felszínen élő fajtársaiktól, és alkalmazkodtak a barlangi környezethez. Semmi szükség nincs arra, hogy ez külön szájba rágják, vagy azt vártad volna, hogy a szereplők nekiálljanak a harc/menekülés közben filozófálgatni a kedvedért, hogy mik ezek? :) Kezdek egyetérteni Daemiaennel, hogy meg fog bukni itthon, pedig a legjobb horror amit egy jó ideje láttam.

Mindenki odáig van ettől a filmtől. Hát én nem. A történet szerintem teljesen logikátlan, nincs eleje, vége, nem kapunk válaszokat, csak egy rakás horror klisét... Egy két pozitívumot, leszámítva nekem unalmas, és átlagos film volt.

SPOILER:

Mi köze az egész barlangszörnyes sztorihoz ennek a kerettörténetnek? Annyian uncsira kiszámítható a látomásokból hogy na majd a végén kiderül valami, de nekem nem esett le semmi különös. Lehet hogy azért nem mert már aludtam a végén... Aztán ami viszont kissé felkeltette az érdeklődésemet, azt a cselekményszálat meg veszni hagyták... Még is mik ezek? És hogy kerültek ide? Mire utalnak a régi szerszám maradványok, barlangrajzok? Ebből egy frankó misztikus részt lehetett volna felépíteni, de aztán a film közepén szépen elfelejtjük. A karakterek olyannyira semmilyenek, és üresek, hogy a 6 csajból egyet se bírtam megjegyezni, meg fölismerni a sötétben... A klausztrofóbiát meg egyetlen jelenet alatt lehetett érezni. Ezen a vonlaon is elindulhattak volna... Mondjuk egy sokkal kisebb térben kellett volna benn rekedniük, de aztán ezt is hanyagoljuk, és átmegy az egész gyilkolászósdiba, meg parázásban. Ilyet meg már kismillió filmben láttunk. Tény hogy dinamikusabban voltak megoldva az akciójelenetek, de nekem ez kevés!

50 %

The Descent - A barlang (The Descent, 2005, forgalmazza: Budapest Film)

Remek! Úgy indul a film, ahogy a horrort utálók csak kívánhatnák: kis- és nagymellű lányok sötét helyen kúszank-másznak. És mivé fejlődik? Kompromisszummentes lelki és vizuális terrorrá, amely egy pillanatig nem ereszti bátor nézőjét. Meg kell valljam, én speciel moziban a Magasfeszültség egyes jelenetei jobban paráztam, de botorság lenne azt kijelenteni, hogy a The Descent elemlámpával gyéren bevilágított, infrakamerával mutatott vagy vértől vörösen izzó helyszínei nem okoztak karfamarkolóüs perceket. Ami első perctől az utolsóig jellemzi ezt a mesteri horrort, hogy baromi ügyesen egésszé van gyúrva, vagyis vesszük akár a rákészülődést, akár a barlangászós jeleneteket vagy a (SPOILER) monszták elől való menekülést (SPOILER vége), a határok nagyon profin vannak elsimítva, nem minden átmenet történnek a váltások a részegységek között. Egyedül az olykor bántóan szembeötlő díszletbarlangot tudom felhozni negatívumként. Meg is fog bukni itthon rendesen.

9/10

Tétova tangó (Je ne suis pas là pour être aimé, 2005, forgalmazza: Mokép)

Kis film kis erényekkel, de ízlésesen tálalva. Stéphane Brizé táncikálós vígjátéka nem kíván nagyívű szerelmi történet lenni, de még csak harsány vígjáték sem, pusztán elmeséli két különböző ember teljesen hihető egymásra találását a táncon keresztül. Tavaly már láthattuk az ötéves késéssel bemutatott Tangó és tulipán című Soldini-filmet, mely leginkább az unalmával és Bruno Ganz sokadik nyelven történő megszólalásával maradt meg bennem, a Tétova tangó azért ettől feltétlenül jobban sikerült, igaz, ebbe is bele lehetett volna tekerni párszor. A túlságosan elnyújtott táncórai jelenetek nagyon hamar kedvét szeghetik a nézőnek, pedig a párbeszédek, illetve a rendezés kifejezetten vonzó csomagot alkotnak. A túlzott eredetiséget nem nyújtó produkció legfőbb erénye kedvessége és ártatlansága, két érettebb ember pátosztól mentes egymásba habarodása. Főleg párral érdemes.

6/10

Sziriana (Syriana, 2005, forgalmazza: InterCom)

Stephen Gaghan egymaga vette nyakába a Közel-Keletet és próbált tényt feltárni. Nos, ez körülbelül akkora hatást váltott ki bennem, mint anno a Gaghan forgatókönyvéből készült Traffic: szinte semekkorát. Az újabb hangzatos című politikai thriller hűen követi a Traffic dramaturgiáját, azaz ismét minimum 5 szálon fut a cselekmény. Csakhogy ezútal a szálak közül legalább 3 nem vagy csak alig szól valamiről, csoda-e hát, ha kb. 45 percet követően mély álomba szenderült néhány ember a teremben? A díszes csomagolás semmi újat nem hordoz magában, a színészek önmagukat adják (Clooneynak Oscar-jelölés plusz 15 kilóért?????), a történet pedig teljesen kiszámíthatóan vánszorog a bántóan elnagyolt végkifejlet felé. És talán nem is az a baj, hogy elnagyolt, hanem hogy bátortalan, sőt, Gaghan még kiír a végén egy kvázi "bocsi"-feliratot is. Szó se róla, vannak jó momentumai a Szirianának, de azok alapján csak rövidfilm lehetett volna belőle.

4/10

Fehér tenyér (Fehér tenyér, 2006, forgalmazza: Hungarotop)

A Macerás ügyeket nem láttam, a Tamarát viszont igen, A varázslatos látványvilágon túl túl sokat azért én szeémy szerint nem kaptam tőle, noha a honi kritika ódákat zengett a filmről és a rendező Hajdu Szabolcsról. A Fehér tenyeret követően ez már nem is tűnik csodának. A Hukkle óta nem volt ennyire jó magyar alkotás a mozikban: a legfőbb érdeme mindenképpen a rendezés, amely az utolsó félórában olyan csúcsokig emelkedik (a vágással egyetemben), amelyet nemhogy itthon, de még külföldön is ritkán tapasztalni. Vér, veríték, küzdelem - kliséktől mentesen vagy a közhelyeket erénnyé kovácsolva Hajdu káprázatosan mutat be szenvedést és győzelmet. A szereplők (köztük a direktor testvére, aki bár nem feltétlen szakmabeli, hibátlan a teljesítménye) rendkívül jó alakítása külön emeli a produkció fényét, külön kiemelném az edzőt, Gheorghe Dinicát (Szilágyi Tibor magyar hangjával), aki kinézetével, módszerével kiválóan jellemez sokmindent, ami a  80-as évekre emlékeztetheti a nézőt.

A Fehér tenyér az ellentétpárok szinte tökéletes filmje, csak azt a nyamvadt állandó kézikamera-cibálást lehetne feledni.

9/10

Sajnos az art mozikban is ott vannak ám.

Igazad van, elszomorító, hogy egyesek csak a hecc kedveert ülnek be egy-egy filmre :( Számomra talán a legidegesítőbb a Két Torony volt a LOTR trilogiából. Nem a filmmel volt bajom, hanem azzal a két tyúkkal, akik mellettem ültek. Egy ideig toleráltam a dumát, de aztán kitört belőlem a "jól megmondom" dolog, mint egy vilkánból :] Rögtön csend lett.

Nem is írtam lesulytó kritikát a Barlangról, kifejezetten tetszett, úgyhogy rosszul emléksze"L" ;) Én ezt írtam:

The Dscent - A barlang



Nem hittem volna hogy egy ilyen egyszerű alapötletből ekkora para filmet lehet készíteni! Pedig a képlet egyszerű, végy féltucat nőt, akik barlangászni indulnak, és azt hiszik ismerik a barlangot. Persze ha a hülyeség még szorgalommal is párosul, akkor jól meg lehet szívni odalenn, egy barlangban is akár. A mezei ember mit hisz, mi él egy barlangban? Max. denevérek és néhány féreg. Na igen, eddig én is ezt hittem, de ez az állítás nem mindig igaz. Annyi mindent nem tudunk még a Föld sötét helyeiről, mik élhetnek pl. egy mezei barlangban. Az hiszem nemis szeretném felfedezni.

Horror rajongóknak kötelező darab! Nem fognak csalódni.

10/9

Sajnos mindenhol ott vannak (kivéve Puskin és gondolom még pár ART-mozi). Alapvetően az a baj, hogy ezek nem a filmért mennek be, hanem kajálni, dumálni, vagánykodni, röhögni ahol nem kéne, szóval kész...

De a Dolby Digital hál  Istennek elnyomta őket és azért jó helyen ültünk, a film pedig kellően brutál-sokkoló volt ahoz, hogy a film felétől inkább egymás kezét fogták, mintsem röhögjenek.

Egyébként eméxem pár hete (hónapja) írtál róla, elég lesulytóan. Apropó, csak nem Angliában voltál? :-) Jóóóó, tudom... mit tettél pár hete... :-)))

L!

Gondoltam, hogy neked tetszeni fog a Balang, szerintem eszméletlenül nyomasztó az egész. Tiszta kalusztrofóbia! Mondjuk nem moziban láttam, de én is attól tartottam, hogy a nézőközönség telelesz suttyókkal, akik halálra tudnak idegesíteni. De azért megpróbálkozom majd egy mozis nézéssel is :)

Jajj, de nagyon vártam már. Le is szögezem gyorsan, hogy majdnem 100%-ig beváltotta a hozzá fűzött reményeim. Persze a fő probléma megint a közönség volt, akik miatt alig sikerült ráhangolódnom a filmre. Ha tényleg a film érdekel és tehetitek, délelőtti vetítésre menjetek, mert az esti közönség még a mammutban is botrányos volt. Sajnos ezek a filmek, ilyen "röhögös-paraszt" embereket vonzanak, ez van. Azért hál  Istennek a film volt anyira kellően hatásos, hogy egyes jeleneteknél már nevetni, sőt megszólalni sem mertek.
A felvezetés nekem talán kissé hosszúnak tűnt, de amit az után kapunk, miután megismerjük a 6 barátnőt(?), kárpótol mindenért. Véleményem szerint az élvezhetőségből levonna, ha a barlangász csajokról és "ellenségeikről" bármit is írnék, így inkább menjetek a moziba, drukkolok, hogy fogjatok ki egy normális közönséget és nézzétek a gyilokot. ;-)
90% (Hiába a vaj szívem, pedig a moziban még 75-80%-on gondolkodtam, de csak a sok paraszt miatt, visszagondolva brutáljó gyilok volt! )

Először is a Puskin mozit imádom, mindenki menjen és próbálja ki!!! Aztán adott ez a lelkizős, dumálós film, amiben megismerhetünk egy instabil elméjű matekzseni apát és lányát. A sztori igazából a lányról szól, aki apja halála után próbálja feldolgozni közös éveiket és küzd a különös örökölt kórokkal, a matekzseni kockafejűséggel és a pszihikai "betegségével". A temetésre hazajön a nővérke, aki a nagyvárosba istápolná az instabil hugit, ő viszont inkább maradna, annál is inkább, hogy megismeri apja egykori szintén "kockafejű" tanítványát, akivel apja utolsó füzeteit bogarásszák. Rálelnek egyre, melyben egy korszakalkotó matematikai bizonyítás rejlik, amit egyre inkább úgy tűnik, hogy nem is az öreg írt, de be kell bizonyítni, hogy ki írta a bizonyítást. Kis mókával fűszerezve ennyi a nagy sztori, de a film cseppet sem mókás. Dialógusos, bszélgetős filmdráma, Gwyneth Paltrow nagyszerű drámájával, s remek segédekkel (nagy kedvencem:Jake Gyllenhaal). Ugyan nem zsánerem az effajta film, mégis a maga 90néhány percére magával ragadott, de ennyi nekem elég is volt belőle.
60%

Walk The Line - 100%

Eddig nem sok mindent tudtam Johnny Cashről. Két dalát hallottam csak (mindkettőt Tarantino soundtrack-en) és tetszett. Ennek ellenére mégis alig vártam hogy lássam ezt a filmet, talán a színészek, meg az előzetes fotók miatt. És lenyűgöző volt! Óriási! Furcsa ez a dolog mert szabványos biopic. Mintha csak a tavaly készült Ray-t látnám: nehéz gyerekkor, elutasítás, majd üstökösként felívelő karrier, drogfüggőség, szerelem, befejezés. De akkor mégis miért van az hogy a Ray-t csak egy átlagosan jó filmnek tartottam, ezt meg imádtam. A színészek! Sokan írták már, de nekem is azt kell mondanom hogy óriásit alakít benne szinte mindenki! És elsőként Reese Witherspoont kell megemlítenem... Eddig is a szívem csücske volt, de ez a szerep neki lett kitalálva. És micsoda énekhangja van... Az év legjobb alakítás ez biztos! Oscart neki. Hihetetlen hogy eddig még sohasem hallottam June Carter-ről, de úgy jöttem ki a moziból hogy June Carter rajongó lettem. Mondanom sem kell hogy Joaquin Phoenix is nagyon jó, és még a Robert Patrick-éhez hasonló mellékszereplőkről sem szabad megfeledkeznünk! Aztán a zene! Sokkal jobban bejött mint a Ray Charlse filmben. Akárhányszor rákezd ez a Phoenix gyerek, legszísebben felugranék a székből. Nagyon jól áll neki Cash szerepe... Észre sem vettem hogy eltelt az a 130 perc olyan szórkaoztató! Egy apró giccses jelenettől - az elején - eltekintve tökéletes volt!

Szerintem olvasd "L" mégegyszer a hozzászólásom, mert én ilyet nem állítottam...

ezeknek a folyt köv beírásoknak van valami értelme?