Moziajánló

Igen, a fonalat könnyen "L" lehet veszíteni, de hidd "L", érdemes még egy esélyt adni neki.

Nos, kedves zsüliet, ez van. :)

Good Night, And Good Luck. (Good Night, And Good Luck., 2005, forgalmazza: Budapest Film)

Meg kell mondjam, csalódtam a filmben. George Clooney "elalvós" mozija tulajdonképpen nem több egy - hmmm, hogy is írjam, hogy helyénvaló legyen - rutinból (Clooney esetében rendezői rutin?) felépített színdarabnál. Így pedig a filmbarátoknak sok élvezet nem jut. A dokumentarista módon elkészített, kifejezetten szárazan elmesélt mozinak a legnagyobb hibája mégsem a tálalás módja, hanem az elbeszélésmód. Komolyan mondom, mintha felolvasnának egy szűk 90 perces tananyagot az általam nagyon kedvelt korszakból. A szereplők olyan kétdimenziós bábok, mint a huzat, és ez azt vonzza magával, hogy a Good Night...-on bizony nem érdemes, de nem is lehet, sőt, nem is kell gondolkodni. Az amerikaiaknak jó, hogy elkészült ez a film (bár nem egy blockbuster), Clooneynak is jó, viszont aki komoly véleménynyilvánításra kíváncsi, valószínűleg elgondolkozik néhány rendező nevén a film alatt.

5/10

Kiss Kiss, Bang Bang (2005) - (60 %)

Nem sokat tudtam a filmről mikor ma beültem rá, főleg az itt olvasott igen pozitív hangú kritikák miatt, na meg Robert Downey jr. miatt néztem meg, és hát eléggé csalódott vagyok. Abszolút nem kötött le a sztori, unatkoztam, és folyton az órámat bámultam. Biztos bennem van a hiba, mert amúgy jól összerakott kis film volt, laza szövegek: "- Meghalt?" "- Nem, csak elfáradt és elaludt!", pörgős sztori, sok fordulat, cool karakterek... Ezt azért én is levágtam, de akkor miért volt az hogy kb.: a 30. percben már teljesen elvesztettem a fonalat, és ez egy csöppet sem érdekelt? Lehet hogy épp nem olyan hangulatban voltam... Nem hinném hogy mégegy kísérletet teszek vele.

Munich (2005) - (90 %)

Na végre meg tudtam nézni az új Spielberg filmet. Nagyon kíváncsi voltam rá, nem csak a téma miatt, hanem mert hogy itt forgatták Magyarországon, és akár statisztálhattam volna is... De jó lett volna :-) Tényleg jó érzés felismerni a Budapesti helyszíneket. Összeségében nagyon tetszett a film. Spielberg hangoztatta többször hogy filmje nem magáról a túszdrámáról szól, hanem az azt követő megtorlásról. Ennek ellenére mégis láthatjuk a vérengzés fontosabb jeleneteit, igen hatásosan bemutatva a film elején, és végén. Ezeket a flashback-eket leszámítva a film cselekménye lineárisan halad. Az öt fős moszad alakulat szépen sorban kisebb-nagyobb problémákkal, de végez a kiszemelt áldozatokkal. Spielberg nem szerencsére nem monumentalizálja a filmet, a lehető leg realisztikusabb hatást próbálja elérni, ezért a sok eredeti tévéadás is, de így is nagyon izgalmas tud lenni. A második robbantási jelenet például igen hatásosra sikerült! Eric Banának nagyon jól állt ez a 70-es évekbeli Moszad ügynök karakter, igaz a film nagy részében csak keserűen néz, de akkor is! Daniel Craig-et meg most már azért el tudom képzelni Bond-ként.
Nem tudom pontosan miben tér el a film a valós eseményektől, de nem is érdekel különösebben, ahogy a kényes téma miatti törvényszerű vitáknak sem látom értelmét. Spielberg azt adta amit vártam tőle: Egyik oldalon sem foglal állást, inkább a bosszú, és a két nép közötti ellenségeskedés értelmetlenségét hangsúlyozza. Mi mást is mondhatna a témáról? Éppen ezért nem mondhatnám hogy túlzott nagy újdonságokkal szolgált volna nekem. Ezért a 90%. Egyébként a befejezés sem lett olyan Spielberges mint szokott volt lenni! Ezért is jó pont jár!

Rétegfilm a javából, nem hiába kellett a Puskin moziba ellátogatni, hogy megnézzem. A mozi nagyon hangulatos, a felujjítás óta még nem voltam (pedig nem tegnap volt), a "becsengetés" régi szép időket idéz és a közönség is kultúrált volt. Talán túlságosan is, mert én bármennyire is igyekeztem nem tudtam befogadni ezt a filmet. Ugyan olvastam róla, kvázi nagyjából tudtam mire számítsak, de álmomban sem gondoltam, hogy ennyire nem fog lekötni ez a kommunizmus a TV-ben az 50-es évek Amerikájában téma. Clooneynak tudom, hogy a TV a keresztje, de a veszedelmes elme mégis számomra sokkal meggyőzőbb és nézőbarátibb. Biztos velem van a baj, de még az illusztris színész gárda (akik remekül teljesítenek a "nemtudommiben") sem tudta elvárásaim teljesíteni. Kár érte(vagy értem?), bár lehet Oscart kap, s értéke több, mint néhány mai hollywoodi szemété, de nem szépítem nekem nem jött be.
30%

Az utolsó előtti sorban akarom mondani: "kezdetének ideje".

Good Night, and Good Luck.

Azt kell mondjam, ha nem jelölik számos jelentős kategórában Oscar-díjra ezt a filmet, valószínűleg kihagyom (igen, igen, szégyenszemre hagyon magam befolyásolni az Akadémia által...) De miyen jó, hogy hagytam! George Clooney már második művével érett rendezővé válik, David Strathairn pedig sok idő után egy tökéletes ráillő szerepben látható. Alakítása kifogástalan, Edward Murrow alakját ráöntötték, s ahogy a cigarettát tartja, az is külön tehetség. Kiváló a fényképezés, a jelmez (noha csak öltönyös-inges szereplők vannak jelen), minden szempontból eltaláltak az archív filmbetétek, a zenei betétek (a végefőcímdal az egyik kedvencem, a One For My Baby).
A játékidő egyébként másfél óra, ami üdén hatott az általam legutóbb látott filmek után (A tűz serlege, King Kong, Narnia, München, A nyughatatlan...); egy felesleges, szükségtelen perc sincs.
A hét filmterméséből egyértelműen emelkedik ki a Budapest Film bemutatója, állítom annak ellenére, hogy a másik 4-et nem láttam. Aki teheti, nézze meg, biztosan magával ragadja az  50-es évek atmoszférája, a (politikai)televíziózás kezdetének idejének.
Good Night, and Good Luck.

10/8

:-) Az vagyok, nyilván valamennyire ez is közrejátszott abban, hogy tetszett, mert nagyon tudtam azonosulni Jennifer karakterével, de azért objektívan tudom nézni a filmeket, és nem vagyok híve a csöpögős, érzelgős hollywoodi vígjátékoknak, nekem pont az tetszett benne, hogy ez több volt annál, volt mondanivalója, csak oda kellett rá figyelni. Persze ebben is volt néhány klisé, de jóval kevesebb, mint a mostani sablonos komédiákban. A 10 pontot persze a saját műfaján belül adtam rá, ami nem egy műfaj mondjuk Bergman Hetedik pecsétjével, de ez nem is baj, minden műfaj önálló, és azon belül kell pontozni. Egy jó vígjáték is ér annyit, mint egy jó művészfilm, és nem is könnyű megcsinálni.

Ha bagoly lennék, s Te veréb, mondanám, hogy túlértékelted, de nem vagyok, sőt valószínűleg Te nő vagy. ;-)

Meg kell hagyni, hogy a film első fele hatalmas lendülettel indul, pörög, semmi felesleges mellékszál, indul a menet. Azomban a második fele egyre nehezebben döcög a tanulságos végkifejlet felé. Az asztronauta szál pedig egy hatalmas filmes baki? Most akkor hogy, smint? Nem értem. (Daemi segíccccs! )
Mind1, nagy vászonra termett családi szórakozás, ami ugyan nem szárnyalja felül elődjét, a Jumanjit, de tisztességesen teljesít. Nagycsaládosoknak szinte kötelező, én legalábbis előbb viném erre a kis"L"-eket (ha lennének;-) ), mint a Bambi 2-re.
Ja, még egy megjegyzés. Rég láttam filmet, melynek gyakorlatilag 5 szereplője van, semmi statisztéria, semmi más helyszín, jó lezámítva a Zorgonokat...
65%

Azt beszélik .... (Rumour Has It, 2005)

Kedves Daemiaen!
Meg kell, hogy mondjam, nagyon pozitívan csalódtam ebben a filmben ezután a kritika után, én nem értek egyet veled szinte semmiben, csak abban, hogy Shirley Maclaine valóban fantasztikusat alakított, ez a nő minden alakításával meglep, pedig mindig már eleve 110 %-ot várok el tőle, de mindig felültornázza. Szerintem most kb. 250 %-nál tarthat. :-)
Nekem nagyon tetszett a történet, a forgatókönyv és minden. Végre láttam egy olyan új amerikai filmet, ami nem volt sablonos, ami fordulatos volt, váratlan helyzetek és ötletek jelentek meg, és végig szórakoztatott és lekötött. Sőt, azon felül, hogy szórakoztató és vicces volt, olyan gondolatokat, életbölcsességeket is megfogalmazott, amelyeken még ma is elgondolkodom (tegnap este láttam), és még egy ideig el is fogok. Ezek egy részét Shirley Maclaine karaktere fogalmazta meg, de jutott belőle másnak is, pl. Mark Ruffalónak vagy Jennifer Anistonnak is. Egyébként nekem minden színész alakítása nagyon tetszett! Aniston már a Jóbarátokban is bebizonyította, hogy jó komikus, Mark Ruffalo kifejezetten szimpatikus és sajnálnivaló karaktert alakított nagyon hitelesen, Shirley Maclaine pedig maga az energiabomba, úgy ahogy van! Jó volt még Mena Suvari, Kathy Bates is (szőke hajjal!), és az Aniston apját alakító színész is tetszett. Én nem szeretem Kevin Costnert, de még az ő alakítása sem mondható rossznak, noha kicsit halovány volt a töbiekéhez képest. Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom!

10/10

Az eredeti gondolatra visszatérve, Shirley még nem is mondható mellőzött színésznőnek, hiszen évente egy-egy filmben felbukkan (lásd FÖLDRESZÁLLT BOSZORKÁNY, EGY CIPŐBEN, AZT BESZÉLIK), és bár nem főszereplőként bűvöl el bennünket, arra még mindig nagyon jók ezek az epizódalakítások, hogy a napnál is világosabb legyen, mennyivel különb klasszis ő, mint a vele játszó Nicole Kidman, Jennifer Aniston (aki Jóbarátok ide vagy oda, azért nem egy nagy komika!), vagy éppen a szupergáz Cameron Diaz.

Bár a CHARITY, TE ÉDES! épp határeset.

Mentségemre legyen mondva, én még nem éltem, amikor ezeket a filmeket bemutatták! :-)

Ha ezeket is beírom, mivel egészítettél volna ki? :-)

Na és Hitchcock fekete komédiája, a BAJOK HARRYVEL? Vagy Bob Fosse Fellini-műből (CABIRIA ÉJSZAKÁI) musicalesített alkotása, a CHARITY, TE ÉDES! ?

Ha már szóba került egyik kedvenc színésznőm, akkor álljon itt egy Shirley MacLaine best OFF!



Legénylakás (The Apartment)
A nő hétszer (Woman Times Seven)
Irma, te édes (Irma la Douce)
Isten hozta, Mister! (Being There)
Képeslapok a szakadékból (Postcards from the Edge)
Becéző szavak (Terms of Endearment)
Az öreg hölgy és a testőr (Guarding Tess)
Acélmagnóliák (Steel Magnolias)
Esthajnalcsillag (The Evening Star)
Az árnyékfeleség (Mrs. Winterbourne)

Annette Bening az egyik legközelebbi példa a múltból, hogy a kevésbé fiatal színészgenerációnak igenis helye van a mozivásznakon! Rám például nincs hatással, hogy Jolie kisasszony végigillegeti magát a kamera előtt, nem arra vagyok kíváncsi, hanem a színészi játékra. Jessica Tandy nyolcvanévesen is sokkal izgalmasabb jelenség volt Miss Daisyként!

Úgy gondolják, egy bizonyos kor fölött (kb. 45-50 év) a színésznők számára egyetlen főszerep lehetséges: Miss Daisy, de azt mégse filmesíthetik meg minden évben... :)))

Szerintem is...

Munich
München



Őszintén szólva jómagam sem ilyesfajta cselekményre számítottam.
Bár azt gondolom a végeredmény mindenképpen jobb mint hogy ha csupán a konkrét terrorcselekményt ábrázoló, közhelyes közelikkel felvett, gyöngyöző homlokú túszokkal s terroristákkal operáló film lenne…

A játékidő igencsak hosszú, ám mégsem tudnék beszélni érdektelen s unalmas szekvenciákról.
Eric Bana alakítása a színész karrierjének szerintem második legjobbja.
A mellékszereplők, Daniel Craig-et leszámítva - aki egyébiránt sem játékával sem pedig megjelenésében nem hiteles – ugyancsak a helyükön vannak.
A film remekül hozza a két-három évtizeddel korábbi kém és ügynök filmek atmoszféráját s azok fordulatait – pl. nem várt hiba az akció során élesben, álca, kétség, árulás, esetleges kettősügynöki tevékenység stb.
A flashback-ek alkalmazása talán kicsit kiaknázatlan maradt, ám semmiképpen sem tekinteném azok használatát negatívumnak.
A főhős karakter fejlődése jól kivitelezett, a figurát motiváló dolgok, érzelmei néha közhelyesen ám jól interpretáltak.
A München képei gyönyörűek, bár megint csak magukon viselik Janusz Kaminski operatőr szokásos „szűrős” kézjegyeit.
A záró kép különösen tetszett a wtc-s háttérrel.
A film - számomra legalábbis legnagyobb negatívuma - a terrorcselekmény finisének flashback-je + szeretkezés motívuma volt.

Williams zenéje a megszokott magas nívót hozza, kellemes s cseppet sem tolakodó.

1o / 7,5

na jó, túlmutat, de nem sokkal.

Pfff így leszólni az Elemi ösztönt...
SZVSZ az első rész bőven túlmutat Sharon Stone hatásvadász kéjelgésén.

már az első is csak arra építetett. :) az igaz, hogy még az első hú, de magas szintjét sem fogja megközelíteni.