Nekem semmi bajom azzal, hogy valakinek tetszett a film. Akciófilmnek szerintem sem volt rossz, bár túlságosan kiemelkedő se. A történelmi oldalt kicsit korábban részletesen taglaltam. S továbbra se bírom elfogadni a fikcióra való hivatkozást. (Azért nem véletlen, hogy én se az INDY-FILMEK egyoldalú náciábrázolását teszem szóvá: na de azok nem is "inspired by real events" filmek!) Azért ne felejtsük el, hogy Spielberg elég sokat nyilatkozott a filmjéről, s egyáltalán nem úgy emlegette, mint valami szimpla kalandfilmet, mely momentán épp a müncheni eseményekből indul ki, hanem nagyon tudatos prekoncepciója volt. (Más kérdés, hogy miután izraeli oldalról is támadják, most a fikcióra való hivatkozással hárítja a vádakat.) Még az ellen se lenne szavam, ha ennek megfelelően csinált volna egy bevallottan Izrael-barát filmet. Azt viszont övön aluli, inkorrekt eljárásnak tartom, hogy LÁTSZÓLAG érdeklődést mutat a másik fél indokai iránt is, az objektivitás látszatát keltve, majd a nézőben esetleg feltámadó érdeklődést, netán együttérzést porrá rombolja a túszdráma véres pillanatainak többször bevágott képsoraival. Ráadásul ezek a flashbackek szerintem elég erőltetettek, dramaturgiailag alig indokolhatóak, különösen a szeretkezési jelenet során. De magamat ismétlem akkor is, amikor súlyos mulasztásnak tartom, hogy Spielberg egy mondattal sem tért ki arra, hogy az olimpia a dráma ellenére is folytatódott. Pedig az volt szerintem a valódi győzelem a terror felett, s nem az izraeli kommandóakció. Így viszont a film – akarva? akaratlan? – lényegében azt a valamelyik jelenetben meg is fogalmazott mondatot illusztrálja, hogy senki nincs biztonságban, aki árt egy zsidónak. És sajnos szó sem igazán esik az ártatlan palesztin áldozatokról, noha voltak azok is, csak nem Münchenben, hanem előtte is, utána is. Azért érzem úgy, hogy propagandáról van szó, mert ezt tulajdonképpen Spielberg is megfogalmazta ("Filmem jót fog tenni Izraelnek"), másrészt nem lehet nem felfigyelni arra, hogy a zsidó tragédiák (melyek megtörténtét és tragikus voltát sem én, sem más józan ember nem vonja kétségbe) akkor kerülnek kiemelten reflektorfénybe a médiában (beleértve a filmvásznat is), amikor Izrael külpolitikáját heves bírálatok érik, melyeknek apropójául zsidók által elkövetett, nem zsidó áldozatokkal járó akciók szolgálnak. München szomorú és tragikus fejezete két nép véget érni nem akaró háborúskodásának, de nem alkalmas arra, hogy ezt a konfliktust kizárólag ennek tükrében értékeljük. Olyan ez számomra, mintha 1956-ot csak a Köztársaság téri események alapján ítélnénk meg, mint tette azt a letűnt rendszer évtizedeken át.
P. S.: Mint írtam valahol alant, nem túl jó nap volt ez a számomra (nem a MÜNCHEN miatt), s ezért ingerültebb voltam a szokottnál. Senkit nem ált szándékomban sem megsérteni, sem degradálni, s elnézést kérek, ha valamelyik hozzászólásom effajta értelmezésre adott lehetőséget. Little-Alexszel viszont tökéletesen egyetértek abban, hogy sajnos vannak olyan filmek és rendezők, akikről az Xpresszen nem érdemes véleményt mondani, ha az ember nem akarja egy parttalan vita közepén találni magát.