Moziajánló

Biztos csak azért, mert nem akartam sunyi névtelen levélíróként véleményt írni! :-)
Amúgy nem figyeltem oda, valszeg.

Mivel én is nagyjából ezen a véleményen vagyok, ahogy azt alább már párszor kifejtettem, igy nem igazán értem, hogy ezt miért nekem cimezted.

Összekeveritek a mozit és a Hírtévét! Az előbbiben nekem az számít jobban, hogy lekössön az élmény, és működjön a film, még akkor is, ha esetleg nem pont minden úgy van benne, ahogy a valóságban volt. Utóbbiban viszont nem szerencsés, ha hatásvadász, ott kizárólag az igazat, és csakis az igazat szeretném látni. Igazából mindenkinek igaza van, talán még Spielbergnek is :-), szerintem kicsit túlerőltetjük ezt a témát.

A Münchnei borzalomról szinte mindenki tud, igy épp ezért volt fontos kiirni, hogy a filmet csak "valós események ihlették", hogy a nézők tudják, hogy amit látnak az nem a valóság pontos vissza-adása, csupán egy olyan mű, ami ihletett meritett a valóságból. És ha már Spielberg interjúk: nemrég azt nyilatkozta, hogy amellett, hogy elitéli a terrorizmust, biztos benne, hogy a megoldást nem a fegyveres bosszú jelentené, mert azzal nem megoldják a problémát, csak újratermelik. Most vagy te értetted félre a filmet, vagy Spielberg nem tudta elég jól közvetiteni a saját álláspontját.

Ami azt illeti az E. T.-ben sem derült ki, hogy mennyire voltak kiakadva a társai az izgága, szabályokat felrúgó, pontatlan, Föld-mániás, űrbotanikusra, mennyire volt pánikhangulat, túszmentő- netán inváziós terv ellenünk, csupán a gyermeki ajnározás folytán hőssé avanzsálódott kis cuki manót láthattuk, néhány szeretethiányos neveletlen lurkó gyűrűjében!
Ezek szerint az egyoldalú megítélés egy betokosodott Spielbergi vonás...:-)

Mint alant megírtam: amikor valaki rábiggyeszti filmjére, hogy "valós események alapján készült", akkor ne sértődjön már meg, hogy éppen a valóságot és a hitelességet kérik számon rajta, és ne takarózzon olcsó módon azzal, hogy ja, pont amit hiányoltok a filmemből, az a fikció benne...

Ezt a gondolatmenetet követve a SCHINDLER-filmre is nyugodtan mondhatom, hogy fikció, de ha én kiejteném a számon, hogy szerintem nem volt holokauszt, csak Spielberg találta ki az egészet, nem is tudom, hány évre kerülnék sittre...

Ha egy film elejére odabiggyesztik, hogy "megtörtént események alapján", annál azért úgy gondolom, jogos némi hitelességet számon kérni, mivel az alkotó maga hirdeti, hogy valós eseményeket dolgoz fel. Ha az alkotó kinyilatkoztat egy szándékot ("ez a film jót fog tenni Izraelnek"), akkor ne lepődjön meg azon, ha valaki ezt számon kéri rajta. Ha valaki elítéli a palesztin terroroizmust, miközben manipulatív módon végeredményben az állami terrorizmust emeli piedesztálra, azt én nem tudom művésznek nevezni, s művében nem tudok mást látni, mint propagandát. Ráadásul, mint a Riefenstahl-példa kapcsán leírtam, a MÜNCHEN sajnos propagandaszempontból semigazán jó.

A filmről való véleményemet korábban már kifejtettem. Ha érdekel, keresd vissza a megfelelő hozzászólást. Ha olvastad, és nem értetted, akkor hiába írnám le még egyszer ugyanazt.

csupán sok helyen=sok helyen csupán

Apró széljegyzet, hogy (mint erre közös ismerősünk is rávilágított) a film elején az van kiírva, hogy a film történetét valós történelmi események IHLETTÉK. Tehát mindezt nem valóságként tálalja a rendező, mint ahogy Jónás György regénye is csupán sok helyen fikcióval tömi ki a felkutathatatlannak bizonyult események által megmaradt lyukakat.

Aki annyira értetlen, hogy egy filmről azt hiszi, hogy abból tudja meg a valós események részleteit, azzal szerintem nem is érdemes foglalkozni. De most jól értem, hogy azért nem jó film, mert vannak buta emberek és te az ellenvéleményeddel őket probálod védeni? :)

Shakespeare nem próbálta valóságnak eladni a fikciót, szemben Spielberggel. Jómagam hál  istennek nem a filmekből, főleg nem Spielberg filmjeiből igyekszem bővíteni történelmi ismereteimet. Sajnos azonban a rendező hírneve, objektívnak nem mondható, de annak álcázott látásmódja és a film egész világra kiterjedő forgalmazása miatt sokan fogják azt hinni (vagy hiszik már most is), hogy a VALÓSÁGOT látták realisztikusan, objektíven, s nem pedig FIKCIÓT, mely javarészt valós tények CSÚSZTATÁSAIBÓL és KEVERÉSÉBŐL jött létre.

A flashbackek épp flashback jellegük miatt manipulatívak, akármilyen filmben használják őket. Amikor ugyanis a rendező nem lineárisan mesél el egy cselekményt, akkor a flashbackek helyének mindig súlya van, mely az alkotói szándékot tükrözi. Spielberg bármennyire is objektív akart maradni, alapvetően mégsem kérdőjelezi meg az izraeli válaszakció jogosságát, amelyet azzal támaszt alá, hogy rendre bevágja a müncheni dráma képeit, hogy ezzel sulykolja bele a nézőbe, hogy az izraeli válaszlépés lényegében indokolt volt, mert egy értelmetlen mészárlásra felelt. Holott, ha valóban az lett volna a célja, hogy a terrorizmus értelmetlenségét domborítsa ki, akkor legalább egy mondat erejéig megemlítette volna, hogy az olimpia a túszdráma ellenére se szakadt meg, a nemzetek ezzel fejezték ki azt, hogy felül tudnak emelkedni az erőszakon, s nem engedik, hogy a terror szétrombolja a nemzetek összefogását jelképező olimpiát.

Spielberg persze kiútként odabigyesztette a film elejére, hogy "megtörtént eset nyomán", ami menlevelet jelent számára most, amikor sokan kérik rajta számon a hitelességet. Mellesleg a mű alapjául szolgáló magyar szerző regényéről (melyet GIDEON PALLOSA címmel már a 80-as években is megfilmesítettek) azóta már szép csendben kiderült, hogy részben olyan ügynök emlékein alapul, aki ténylegesen nem is vett részt az izraeli akcióban.

Én sajnos nem tudom a filmet valami spirituális utazásnak felfogni: ehhez túl felszínes, túl sok benne az akciómotívum. Tényleg nem Spielberg legjobbja. Kolléganőjét, Leni Riefenstahlt annak idején AZ AKARAT DIADALA és az OLIMPIA című filmjeiért a háború után felelősségre vonták, s szakmailag majdnem teljesen lehetetlenné tették. Propaganda volt az is (főleg AZ AKARAT DIADALA), de szakmai szempontból klasszisokkal jobb, mint most Spielbergé. (Nem véletlen, hogy pont Riefenstahlt támadták oly kitartóan, s nem a hírhedt, de gyenge JUD SÜSS-t rendező Veit Harlant: az igazi tehetség ugyanis mindig veszélyes egy rossz eszme szolgálatában. Erről szól mellesleg a MEPHISTO is.) Riefenstahl sorsára jellemző, hogy mint egykori náci rendezőnő, még a Nuba törzsről készült fotóalbuma vagy a tenger mélyén forgatott dokumentumfilmje is "fasisztoid"-nak lett kikiáltva. Némely filmlapok jogosan tették fel a kérdést: Lehet-e fasisztoid egy korallzátony? Sajnos volt, aki "igen"-nel válaszolt. Sorry a filmtörténeti kitérőért: valahogy idekívánkozott.

Felőlem kritizálhatod, én nem védem őt, nagyjából egyet is értek veled.

"Nem emlékszem, hogy szó esett volna arról, hogy az akció célja egyáltalán nem az izraeli sportolók kivégzése volt, noha a film sajnos ezt sugallja. A tragédiára elsősorban a német kommandósok hihetetlenül amatőr közbelépése miatt került sor. Mellesleg palesztinok iránti elfogultsággal aligha vádolható elemzők máig valószínűnek tartják, hogy a sportolók egy részét a tusakodásban tulajdonképpen a németek végezték ki, véletlenül."

Számomra ez meg úgy általában az összes történelmi esemény, olyan hogy könnyen előfordulhat hogy sejtésünk lehet arról, hogy mi történt, de pontos képet sose kaphatunk, ha csak nem voltunk ott. Szerencsére vannak történészek, történelem könyvek stb. amikből sejtéseink lehetnek, de semmiképp sem ajánlatos filmekhez és regényekhez fordulni a múlt megismerésében. Számomra mindig megmosolyogtató, amikor valaki rendkivül pontos történelmi hitelességet követel egy  fikciós műtől . Remélem Shakespeare-t is ostozorod ilyen szempontból, hisz  király drámái  messziről büzlenek a sarkitott történelmi szereplőktől és helyzetektől.

Sajnos a magyarázat a szememben továbbra sem mentette fel Spielberget a manipuláció gyanúja alól. Egy helikopter alatt lapulva ugyanis képtelenség mindazt látni, ami a flashbackekben megjelenik, ám a Spielberg módszere arra mindenképpen alkalmas, hogy a szörnyűség ilyen hatásos és vissza-visszatérő felidézésével gondosan kiirtson minden szimpátiát vagy megértést, amit az ember a másik fél szándékai iránt érezne. (Melyeket a film eleve nem taglal különösebben, azt sugallva ezzel, mintha az izraeli-palesztin ellentét Münchenben kezdődött volna.) Arról már nem is szólva, hogy egy kommandóakció lebonyolítására Golda Meier miniszterelnök asszony helyében én biztosan nem azt a személyt kértem volna fel, aki a túszmentésben korántsem bizonyult túlságosan eredményesnek.

Két Spielberg van: az örök gyerek, aki hol jobban, hol pedig kevésbé hatásosan mondja meséit (CÁPA, HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK, INDY-FILMEK, E. T., HOOK stb.), és a becsvágyó művész, aki a Történelem nagy eseményeiről kíván valami fontosat mondani (BÍBORSZÍN, A NAP BIRODALMA, SCHINDLER, RYAN KÖZLEGÉNY, MÜNCHEN), de csak mesterségbeli tudása van mindehhez, tehetsége már kevésbé. Mondanom sem kell, hogy számomra a "mesélő" Spielberg sokkal rokonszenvesebb, mint a "nagy művész" szerepkörében tetszelgő filmrendező. Utóbbi alkotásai közül egyértelműen a KAPJ EL, HA TUDSZ volt számomra a legélvezetesebb (a VILÁGOK HARCÁ-t nem láttam), mert semmi nagyot mondani akarás nem jellemző rá, csupán egy jó sztori, biztos szakmai tudással elővezetve.

a flashbackek számomra nem billentették semmilyen irányba a mérleget: hűen visszaadták a terrorakció esetlegességét, összevisszaságát, sőt még maguk az elkövetők is áldozatként tetszelegtek, akik csak akkor gyilkoltak, ha provokálták őket (provokáció alatt értsd a fejbe mártott tört, illetve a német mesterlövészek puffogtatását, meg ezeket). nem éreztem manipulációt, inkább csak azt láttam, mennyire értelmetlen, mennyire felesleges egy ilyen terrorakció, mint ahogy a megtorlás maga is az, hisz a megürült helyeket mindig betölti valaki más. ez a film inkább az egyén utazása a hittől a megingáson át a paranoiáig: némi pártatlan, ám - ebben igazat adok - ködös politikai háttérrel. nem spielberg legjobbja, de jó film.

Spoiler:

A flashback-ek azért vannak a filmben, mert a legvégén kiderül, hogy ezek a személyes rémlátomásai, rémálmai, hiszen maga Avner is jelen volt személyesen a túszmentésben, ott kuporog az utolsó visszaemlékezésben a helikopter alatt.

spoiler vége

Ettől függetlenül lehet, hogy manipulál a rendező, a mögöttes tartalom ill. szándék számomra ködös.Bana és Londsale nekem is nagyon tetszett, ahogyan azt is ügyes húzásnak tartottam, ahogyan fővárosunkat "eladta" mindenféle más helyszínként Spielberg. A "lehetett volna jobb" gondolatától én sem tudtam magam függetleníteni, utóbbi munkái okán mégis azt mondom, hogy a legjobban tetsző filmje volt a Schindler listája óta.

Hmm. Én ugyan nem láttam még a Münchent, de ezzel a gondolatmenettel mélységesen egyetértek.

Néhány adalék a történethűséghez:

Spielberg emlékezetem szerint meg sem említi azt a nem jelentéktelen tényt, hogy a müncheni olimpiát a túszdráma ellenére végül mégis folytatták, s e tény szimbolikus értékét fölösleges lenne bővebben taglalni.

Nem emlékszem, hogy szó esett volna arról, hogy az akció célja egyáltalán nem az izraeli sportolók kivégzése volt, noha a film sajnos ezt sugallja. A tragédiára elsősorban a német kommandósok hihetetlenül amatőr közbelépése miatt került sor. Mellesleg palesztinok iránti elfogultsággal aligha vádolható elemzők máig valószínűnek tartják, hogy a sportolók egy részét a tusakodásban tulajdonképpen a németek végezték ki, véletlenül.

Nem tudom Spielberget objektívnek és elfogulatlannak tartani, amikor már a forgatás idején olyasmiket nyilatkozott, hogy "ez a film jót fog tenni Izraelnek". (Más kérdés, hogy a bemutató után izraeli körök is támadják.) E cél érdekében Spielberg nagyon manipulatív módon játszik a filmes fogásokkal: mikor már-már azt hiszed, hogy a másik oldal álláspontját is megpróbálja közelebb hozni a nézőhöz, hirtelen mindig bevág egy-egy képsort a sportolók haláláról, hogy máris szétoszoljon az az esetleges rokonszenv, amit az ember esetleg a másik fél motivációi iránt kezd érezni. Ezek a flashbackek azért nagyon hamisak, mert a főhős személyéhez kapcsolódnak, noha ő maga tudomásom (és a film) szerint nem volt ténylegesen jelen Münchenben.

Le kell szögeznem, hogy nem értek egyet semmilyen terrorakcióval, ebből kifolyólag nem tudok a müncheni eseményekre se rokonszenvvel gondolni. Spielberg azonban vajmi keveset (jószerivel semmit) nem közöl abból, hogy a müncheni akció két nép hosszú ideje tartó élethalálharcának egyik szomorú állomása volt, melyet izraeli oldalról (!!!) már korábban (!!!) tragikus akciók előztek meg a palesztinok rovására, csak éppen azoknak nem volt akkora a nemzetközi visszhangja. Én egyébként nem tudok fokozatokat tenni a terrorban: a palesztin terror éppúgy nem rokonszenves számomra, ahogyan Izrael állami szintre emelt terrorja sem. Nem tartom véletlennek, és ebből a szempontból a MÜNCHEN sajnos propagandafilmnek minősül a szememben, hogy Spielberg akkor vette elő a témát (s a holokauszt-téma is olyankor kulminál a mozivásznakon), amikor Izrael politikáját világszerte komoly és nem alaptalan bírálatok érik.

Ami a filmet illeti: nézhető akciófilm, melynek tempóját az ideológiai körítés időnként visszaveti, ám az ideológiai körítés sajnos nem annyira mély és objektív, ami a művet a kommersz kategóriájából egy magasabb szintre emelhetné. Közhelyes jó pár megoldás: például élet és halál szembeállítása, a főhős lelki tusái, de akad most is pirosruhás kislány. Jók a színészek, főleg a főszereplő Eric Bana, aki nem először bizonyítja, hogy mind külső adottságai, mind tehetsége alkalmassá teszi arra, hogy vezető filmsztárrá és filmszínésszé váljon. Nagy öröm volt látni a ragyogó Michael Lonsdale-t: jelenlétének olyan súlya van, hogy még a Papa sematikus és átgondolatlan karakterének is dimenziót ad.

No, én pont a Raynél éreztem ugyanezt. :)

április 27-én

Aha, kösz. Én a Corvinban....csak gondoltam hátha ugyanott :)  
Amúgy én nagyon vártam ezt a filmet, s nem is csalódtam benne! A Ray-jel való összehasonlítás elkerülhetetlen, de nem érdemes, lévén a Walk the Line már évek óta munkasztátuszban volt. 4 évnél is több ideje, azt hiszem; szóval ha valaki túl hasonlónak érzi, az a véletlen műve (pontosabban a két zenész életéé) :)
A nyughatatlan: 85% (ezt a zenét jobban szeretem én is)
Ray: 80%

én is megnéztem csütörtökön. Pont annyival volt gyengébb a Raynél, mint amennyire Mangold gyengébb rendező Hackfordnál. A két film összehasonlítása elkerülhetetlen és a Walk the lineból hiányzott valami plusz, valami adalék ami a Rayben benne volt. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de a Rayt sikerült teljesen átélnem és azonusulni a filmmel, míg e film esetében mintha csak külső szemlélője lettem volna a történéseknek. Egy 80%-os értékelést kapott tőlem. A két főszereplőnek viszont Oscar jár, ez kétségtelen.

Ki tud valamit arról, hogy Silent Hill mikor jön hozzánk?

azért ez röpke túlzás, de mind a film, mind pedig cage nagyon jók!