Moziajánló

Én nem akarok beleavatkozni, de én csak magában hallgattam a zeéjét, és libabőrös lett a hátam tőle... A filmet valszeg megnézem én is 7végén, és majd nyilatkozom róla...

Ti láttátok a Munich-et. Milyen volt Williams zenéje? Egy témát már hallottam, de passzolt a filmhez?

Én is nézek Münchent majd egyszer... :-D

münchen: csatlakozom az előttem szólókhoz. kicsit másra számítottam, de ez nem von le semmit a film értékéből. nekem mindig is bejövősek voltak az európai gyártású/vágású krimik, a münchen pedig valami hasonló. steven soderbergh próbálkozott valami hasonlóval a ocean s twelve-ben, csak ő totálisan mellélőtt amellett, hogy a rendezői stílus a hetvenes éveket idézte. no de az egy más film volt...
spielberg feszültséget teremt (bikácsy gergely szerint ez baj) és dramatizál (bikácsy gergely szerint ez is baj) - szerintem ez jól áll neki, még akkor is, ha befejezést megint elnyújtja. eric bana és budapest főszerepe mellett érdemes megemlíteni daniel craiget, aki kibebaszott jó bond lesz és mathieu kassovitzot, aki már rendezett egy kibebaszott jó filmet, közvetve hasonló témában (la haine - gyűlölet) és budapesten született  filmrendező édesapja (hazudós jakab) van.  egy újabb magyar vonatkozás. :) 8/10

Valahogy nincs most affinitásom "L"-mélkedni, de tegnap megnéztük. Abszolút másra számítottam, de jó film volt így is, könnyen rá tudtam hangolódni. A nálunk forgatott részek külön öröm, felismerhetőek a helyszínek. Aki viszont arra számít, hogy az olimpiáról fog szólni a film (mint én) és a drámáról, az csalódni fog (akár kellemesen), ugyan jelen vannak mindketten, de másképp, mint ahogy gondoljuk. Nézzétek...
Elsőre ennyi az annyi, de "L"-képzelhető, hogy következő nézésre még jobb eredményt ér "L" nálam.
80%

"Ciarán Hinds a legerősebb elem köztük"

Ez örömmel olvasom. A Rome sorozatban (szerintem minden idők egyik legjobb sorozata) föleg az utolsó részekben zseniálisan játszotta Julius Caesart. Remélem sikerül befutnia és látjuk még jópár filmben.

Darwin rémálma (Darwin s Nightmare, 2004, forgalmazza: Budapest Film)

Elborzasztó dokumentumfilm a Darwin rémálma, nagyon ritkán látni ennyi szenvedést és nyomort 110 perc alatt. A globalizáció hatásait bemutató doksik sorát gyarapítja a film, szerencsére Michael Moore hatása ezúttal nem érvényesül. Hubert Sauper kamerája ugyanis csak azt mutatja, amire a néző kíváncsi (bár ilyen szörnyűségekre ki az?), ő maga nem áll be elé osztani az észt és megtéríteni az embereket. Egy gigantikus hibája mégis akad azért, mégpedig az, hogy a másik oldal: az ENSZ, az európai országok segélyszervezeteinek képviselői némák maradnak, Sauper egyoldalúan tálalja a Viktória-tó környéki tanzániai lakosok nyomorát. És ugyan a hatást simán eléri (különösebb vadászat nélkül), ilyen súlyos témánál illik meghallgatni mindkét felet még akkor is, ha az csupán magyarázkodna és talán Kánaánnak állítaná be Tanzániát.

A Darwin rémálma egy okból kifolyólag mindenképpen időtálló mű: nem gondolom ugyanis, hogy az elkövetkezendő évtizedekben sokat javulna a helyzet Afrika legszegényebb vidékein, úghogy 2020-ben is nyugodtan elő lehet majd venni, hogy miféle környezetromboló és közönyös is az ember, ha saját jóléte a kérdés. A legfontosabb mondatot egy volt tanzániai tanító fogalmazza meg: "Egykoron harc folyt Afrika földjeiért az európai országok között, ma már csak a természetes erőforrások lelőhelyeinek birtoklása a lényeg."

6/10

A köd (The Fog, 2005, forgalmazza: InterCom)

Kérem szépen, már akkor ijesztgetni próbál a film, mikor feltűnnek a castingosok nevei a vásznon - most olvassunk vagy ijedjünk? Ilyet még életemben nem pipáltam, vagy ha mégis, akkor legalább a film további része elfeledtette azt velem. Ezúttal erről szó sincs: Carpenter 1980-as A ködje a leghangulatosabb kisvárosi horror (vagy ha nem is az, de a legjobbak között van feeling-ügyileg), a 2005-ös remake semmit sem ér. Összecsapott klón, ami talán akkor lehetett volna jobb a stáb megtartásával, ha jó csajok lettek volna benne, ha legalább mindig kúl Rade Serbedzija többet szerepelt volna és legfőképp, ha el sem készült volna.

1/10

München (Munich, 2005, forgalmazza: UIP)

Divatosak manapság a bosszúfilmek, bosszúdrámák. Megvallom őszintén, ha valaki előzetesen a Münchenről, mint félig ilyen zsánerfilmről beszélt volna, alaposan elvette volna a kedvem tőle. Így viszont azt kell mondjam, jó film a München, de másként, mint ahogy azt várni lehetett. Spielberg már az elején tisztázza a nézővel, hogy nem végig igaz történet, amit lát, hanem "csupán" ihlették a film készítését a szörnyű események. Tulajdonképpen jól megkomponált krimiről van szó (nagyon helyesen merít is a  70-es évek francia krimijeinek dramaturgiájából) politikai áthallásokkal, családcentrikussággal, de komoly konklúzió nélkül. Az alkotásban gyakran halljuk, hogy "zsidó", meg "arab", Spielberg mégis képes elhitetni a nézővel azt, hogy emberekről szól a film. Nem két faj harcáról, hanem az emberiség egyik mételyéről forgatott filmet. Saját népcsoportját - ahogyan az ellenkezőjétől tartani lehetett - nem menti fel, az arabok nem a gonoszok, a zsidók nem tisztán jók. Ahogy halad előre a történet, a bosszú jogossága megkérdőjeleződik - ugye nem túl egyértelmű utalás napjaink eseményeire? Budapest mint helyszín "játssza" Amszterdamot (ez a legmókásabb a Parlament és a 6-os villamos látképével), Párizst (itt is feltűnik egy NDK-s IFA), Rómát és Münchent. Jól teljesít városunk, panasz nem érheti. A film képi világa egész egyszerűen mesteri, simán letagadhatná készítési évét, annyira jól beleillik a korabeli alkotások miliői közé. A színészek jók, mindenki alaposan felkészült akcentusból, talán Ciarán Hinds a legerősebb elem köztük, Daniel Craig pedig továbbra is alkalmatlannak tűnik Bond szerepére.

Spielberg a film végére teljesen más mederbe tereli a filmjét, mint ahogy azt 130-140 percen keresztül gondolni lehetett, az utolsó kép talán hatásvadász, de mindenképpen jogos, a München pedig - mint említettem - jó film. Nem úgy, de jó.

8/10

Én sem hogy nektek mi tetszett benne... :)

Nekem is nagyon tetsztt az ÜVegtigris 2. Nem tudom mi vele a bajotok...

Ha neked tetszett, az már valami!

Üvegtigris II

Számomra visszahozta az első film hangulatát és ez már önmagában is eredmény.

10/7

Melyik része? A percenkénti 60 káromkodás?

Lehet, egy harmadik résszel mondjuk.

Szóval Fapuma remake:

Fáradt poén(?)zuhatag / visszaköszönő, újrahasznosított elemek / kusza, börleszkbe illő ötperces, egymásra szórt epizódok / túlspilázott, rettentően egysíkú karakterek / olcsó sztori (ha van benne ilyen egyáltalán) / Stan és Panba illő idétlen bukdácsolás / rádiókabarékat idéző párszereplős műsorszámok / jellegtelen muzsika / öncélú káromkodás / suttyóhájp.

Ez így nálam is egy szép kerek nullát érne de egy jó jelenetet találtam, ami megmenti a totális süllyedéstől a mozit. Szerintem ki nem találná senki hogy melyik az :)

Annak viszont örülni kell hogy itthon is újra van kultusza egy-egy honi mozifilmnek. Van nagy felhajtás. Vannak kapcsolódó termékek. Van miről beszélni. Csak érdemelne valami jobb is a nép. Ez van, ezt szeretik . . .

Üvegtigris 2

Lehet ennél mélyebbre süllyedni???

0/10

Üvegtigris 2.

úgy tűnik az első rész hangulata, spontaneitása egyszeri és megismételhetetlen.
akkor még a készítők sem tudták, hogy kultfilmet forgattak.
a mostaninál pedig már nagyon meg akartak felelni az első rész sikereinek.
szerintem túlzásba vitték egy kicsit az "ökörködést.
gyengének, ötlettelennek és erőltetettnek éreztem a folytatást.
valahogy nem volt meg az az igazi üvegtigrises hangulata.
volt egy olyan érzésem, mintha a nagy siker után egy kötelező folytatást készítettek volna, kevesebb eredeti ötlettel.
bármennyire is nagy rajongója voltam(vagyok) az első filmnek, nekem csalódás volt.
talán az elvárások voltak túl nagyok, mindenestre nézze meg minden rajongó, mert jónéhány aranyköpés hangzik el a filmben, melyek még lehetnek kultikusak is akár.

5/10

Hustle and Flow

Djay (Terrence Howard) egy harmincas éveiben járó strici, aki egyszercsak ráébred, hogy többet akar az élettől és szeretné rég dédelgetett álmát megvalósítani, sikeres rapper akar lenni. Találkozik egy volt középiskolás osztálytársával, akit sikerül rávennie, hogy összedobjanak egy demo kazettát. Pénz és ismerősök hiányában azonban nehéz érvényesülni a zeneiparban, így Djay megpróbálja kihasználni az egyetlen lehetőséget, Skinny Black-et, akivel egy környéken nőttek fel, csak ő azóta híres és gazdag lett. Céljának elérésében segítségére van még két örömlány (az egyik szerelme, másik pedig partnere) és egy fehér srác a templomból (Dj Qualls). Ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az a főszereplő, Terrence Howard alakítása. Elképesztő lélektani mélységeket ér el, ugyanakkor strici létére kemény és laza is tud maradni. Már a Crash-ben is nagyon jól játszott, de itt az ő egy személyes show-ját láthatjuk. Dícséret illeti a többi szereplőt is, nagyon jó alakítást nyújtanak (nem véletlenül jelölik őket a Legjobb alakítást nyújtó stábként több díjátadón, hozzáteszem jogosan). Amikor a számokat készítik, az maga a tökély. A három szám (amiket megtekinthetünk készítés közben is) nagyszerű lett, külön slágerként is megállnák a helyüket. A film jóval többet nyújt, mint a hasonló "hogyen legyünk híres énekesek" típusú mozik szoktak, sokkal mélyebb és okosabb tőlük. Egy olyan ember küzdelmeit mutatja meg, aki ki akar törni eddigi egyhangú életéből és szeretne azzal foglalkozni, amire mindig is vágyott.  Nagy hiba lenne ezt a nagyszerű alkotást csupán "rapper film"-nek nevezni, ez egy rap zenei környezetbe helyezett dráma. Akik nincsenek kibékülve a rap zenével, azok is nyugodtan vágjanak bele, nem fognak csalódni. Oscart Terrence Howardnak!

Értékelés: 10/10

Kisiklottak

Közepes thrillernek mondanám, nem túl eredeti fordulatokkal, ugyanakkor szerintem nagyon klassz a képi világa és a zenéje. Egyszer azért sikerült a frászt hozni rám, ugrottam a székben egyet, kár hogy csak ez az egy momentum volt kissé kiszámíthatatlan :) Adva van egy rendes családapa, beteg gyerekkel, jelzálogokkal stb. A vonaton (érdekes, de mind1, hogy nem egy autóreklám a film :) megismerkedik egy szép, csinos intelligens nővel (Jennyfer Aniston) és különös kapcsolat alakul ki kettőjük között. A férfi persze elácsábul, de a döntő pilanatban... (nincs spoiler :) Innentől indul el igazán a film, csak kár, hogy sokszor leül a sztori és görcsösen igyekezve próbálják ránkeröltetni a "remek" fordulatokat stb. Azonban ezek a fordulatok nagyon kiszámíthatóak, nincs meglepetés, slussz poén gyanánt meg egy tényleg ősrégi "megoldást" húznak elő a kalapból. Kár érte.

Összegezve egy erős közepes.

10/5

Mianyánk kivan (Reinas, 2005, forgalmazza: Cirko Film - Másképp Alapítvány)

Manuel Gómez Pereira hazájában elismert rendező. Az, hogy Európában nem örvend olyan kultikus státusnak, mint Almodóvar, az a kevesebb marketing miatt lehet. Az eredeti cím ezúttal is beszédes (akárcsak a korábbi alkotásai esetében), a film viszont már kevésbé. A prűdséget hírből sem ismerő Spanyolországban ugye már lehet melegeknek is házasságot kötni, és az első ilyen alkalmat megelőző hétvégén játszódik a Mianyánk kivan (micsoda cím!). Pereira rendezői koncepciójából nem tudom, mennyit engedett a Warner (bezony, Warner-film) nyomására, mindensetre a tőle megszokott humormennyiségnek csak a töredéke látható a vásznon. Inkább dominál az, hogy "szeressük egymást, gyerekek!", ami jelen esetben a homoszexuálisokra és magának a ténynek az elfogadására vonatkozik, bár ettől még nem lehet egy az egyben "propaganda"-filmnek nevezni. A három Almodóvar-színésznő és a Rossz nevelés papja mellett az összes szereplő remek alakítást nyújt, a rendező jól keveri a kártyákat, jól vezetgeti színészeit, ám arról ő is tehet, hogy a forgatókönyv dialógusai ezúttal jóval haloványabbak, mint amit várni lehetett egy komédiának beharangozott műtől, és ez bizony alaposan rányomja az élvezhetőségre a bélyegét. Kár érte.

5/10

Az elszánt diplomata (The Constant Gardener, 2005, forgalmazza: SPI)

Az előző Le Carré-adaptáció, A panamai szabó valami katasztrofálisra sikeredett, ezért joggal vártam, hogy Fernando Meirelles kezében az alapanyag mesterművé válik. Sőt, talán a rövidtávú várólistámon ez szerepelt az első helyen. Erre mit látunk bő kétórán keresztül? Művészieskedő, felesleges elemektől hemzsegő, anit-globalizációs thrillert. Kezdeném azzal, hogy a szerelmi szál tök fölösleges, ebből következően szerintem Rachel Weisz olyan szerepért kapott Golden Globe-ot, amelynek nincs megmagyarázott oka a filmben, csak kellett egy erős női szereplő, meg ugye a szerelmi szál (Weisz ettől függetlenül továbbra is remek)... Aztán ott van a szokásos dramaturgia: Meirelles a sajátosnak szánt képi világgal együtt titokzatoskodik az első órában (ahogy azt egy hollyiwoodi thriller esetében kell is), röpködnek a nevek, a gonosz arcú (Bill Nighy ezúttal is rulez, de ha ránézek, elfog a röhögőgörcs) emberkék jönnek-mennek, hogy a (SPOILER) végifejletre ne maradjon más, csak egy olyan monológ, ami vetekszik Steven Seagal, a Lángoló jég végén előadott episztolájával (SPOILER vége). Most olybá tűnhet, hogy nagyon rossz film Az elszánt diplomata, ám erről szó sincs, csak túlzottan felfokozott várakozással tekintettem a film elé, és ebből következően csalódásom mérhetetlen.

5/10

Félhomály (Hlaf Light, 2006, forgalmazza: Best Hollywood)

Demi Moore visszatért egy olyan filmben, amit két nappal az amerikai premiert követően már mi is láthatunk, noha rétegfilmnél ez szokatlan (bár a Best mindig tud meglepetéssel szolgálni). Szóval Demi is back, de minden természetességét elvesztette, ami vonzóvá tette őt a  90-es évek elején. De nem is ez a legnagyobb hibája a Félhomálynak, habár így jobban belegondolva, nem is hibákról van szó, hanem semmiről. Craig Rosenberg misztikus thrillere ugyanis nem szól semmiről, alig történik benne valami, így kijelenteni, hogy rossz lenne, merő felelőtlenség. Amit más vágóképnek használ, az e helyütt kitesz vagy 30 percet, ergo tájfilmnek nem utolsó. A másik, hogy az idegesítő filmzene folyamatosan az előtérbe erőszakoskodik, állandó nagyzenekari/kiszenekari nyikorgás kíséretében vánszorog tehát a baromi érdektelen sztori, ami kb. egy rövidfilmnyit tenne ki jó esetben. A történet tehát sovány és átlátszó, de már így is sokat írtam erről a filmről.

2/10

Üvegtigris 2. (Üvegtigris 2., 2006, forgalmazza: Budapest Film)

Kellemes meglepetésben volt annak része, aki az éjféli, Westendben tartott Üvegtigris-premierre váltott jegyet, ugyanis - már persze aki tudott róla, én nem :( - jelen volt Rudolf Péter és Csuja Imre, valamint a kávézó át volt alakítva a kultikussá vált büfévé.

Viszont a film mind szerkezetileg, mind hangulatában ugyanolyan, mint öt évvel ezelőtti elődje, ami jó. Viszont a rendezés akadozik, és az egész fáradtabb benyomást kelt, pedig a történettel ezúttal sem kellett sokat vesződniük. Azt viszont le kell szögezni, hogy hosszú idő után ez az első kultikussá vált (mármint az első rész) film Magyarországon, amely sikernek a meglovagolása mind marketing, mind felhajtás tekintetében parádésra sikerült. Bárcsak ne ily  ritkán lehetne ehhez hasonlóról beszélni!

6/10

Tudjuk. Apropó, a Fabulon-lány (kedves ismerősöm) tegnap a werkfilmben megemlítette, hogy 100%-ig biztosak a film sikerében (ezt azért nem kellett volna)...

Kedves TM, kérlek, a jövőben tedd közzé a forrást is!

A Hotel Ruanda után, most újra itt egy történet, ami a tőlünk oly távol lévő Afrikába kalauzol minket. Egy angol diplomata története, aki felesége meggyilkolása (nem spoiler, a bemutatóban is láthattuk) után nyomoz. A szálak egy nagy gyógyszergyártó céghez és embereihez vezetnek, akik ártatlan-kiszolgáltatott afrikaiakon tesztelik gyógyszereiket. Izgalmas téma, mégse kellően lebilincselő. Pedig az effajta történeteknek nálam "ülnie kéne". Talán Ralph Fiennes túl modoros és "szerencsétlen" ehez a szerephez (bár láttuk már őt dühöngő-őrültnek:Vörös sárkány), vagy nem is tudom, kicsit olyan dolgozat jellege van a filmnek, mintha kötelező lett volna megcsinálni és elmesélni. Pedig a film végén az írótól megtudjuk, hogy kitalált sztori, kitalált szereplőkkel, de tudnunk kell, hogy sajnos létezik a probléma. A zene viszont, mint általában a "déli"-afrikai filmeknél abszolút tökéletes és gyönyörű. A végén nem is akartam felállni a székből, "L"-hallgattam volna még a gyönyörű dallamokat jópár percig... A dolgozat osztályzata 3-as, menj szépen a helyedre Fernando, jövőre lehet ebből akár 4-es-5ös is. wink.gif
60%