Manderlay (Manderlay, 2005, forgalmazza: Budapest Film)
A Budapest Film jól beelőzte a Bestet az Amerika-trilógia második darabjáért folytatott versenyben, erre bemutatják mindössze két moziban... Ja, és majd kapunk egy ultrafapados DVD-t - ha kapunk... Szép munka, mit ne mondjak.
Remény csillant fel a szememben, mikor először (még 2005 első felében) megtudtam, hogy Trier mindössze 140 percben gondolta elmesélni a Manderleyt, ám a moziból kifele jövet újabb gondolat suhant át a fejemen: ez bizony nemcsak hosszában kevesebb a Dogville-től. A dán rendező ezúttal vitathatatlanul jobban bánik a díszletnélküliséggel (bár ezúttal gazdagabb a kínálat), az ember már szinte nem is a festegetéseket figyeli, a kamera valahogy sosem engedi a szemet eltévelyedni. Ez jó pont. Viszont ami hatalmas csalódás: Trier saját elmondása szerint ugye 60%-ban érzi magát amerikainak anélkül, hogy egyszer is járt volna a tengerentúlon, azonban olyan hollywodi dramaturgiát alkalmaz, aminek láttán "elismerően" lehet csettinteni. A falunyi szereplő feléről azt sem tudjuk meg, kicsodák (szemben a Dogville-lel), Triert mindössze az érdekli, hogy jól berosáljunk, mikor előáll a nagy csavarjával. Félreértés ne essék, a mondanivaló ezúttal sem sikkad el (bár ezúttal kicsit kisebbet üt), csak a csökkentett játékidő nemhogy jót tett volna a Manderlaynek, inkább a hátrányára szolgált: a fejezetek önmagukban sem oly érdekesek (szemben a Dogville-lel), néha pedig kifejezetten dögunalmasak és semmitmondóak. A főhőst, Grace-t alakító Bryce Dallas Howard Trier falujában is tehetségtelennek bizonyul, Kidman és közte égbekiáltó a különbség.
A Manderlay korántsem olyan erős film, mint a Dogville, ám még mindig jóval többet nyújt, mint egy átlagos hollywoodi dráma, csak Triertől ez már kevés a jóhoz. Önállóan meg pláne nem állja meg a helyét, viszont így könnyebb lesz kiemelkedő Washingtont csinálni - remélem.
6/10