Ha ez így van, és az a "bravúr" tiszteletreméltó, hogy valaki totálisan negligálja a művének "fogyasztóit", akkor a filmiparnak (és neki) befellegzett. A közönségfilm nem az a fajta művészeti ág, amit az ember étlen-szomjan saját belső késztetésből produkál, és legfeljebb az utókor rácsodálkozik, hogy lám, mekkora zseni volt. A közönségfilm nem önmagáért, és nem is alkotójáért készül. Ha egy 200 millás, többezer moziban bemutatott film egyetlen tiszteletreméltó értéke, hogy "nem akar közönségfilm lenni", akkor legyen következetes, és ne árulja magát minden moziban, mint egy fürdős kurva.
Kevés dolgot utálok jobban, mint azt, hogy valaki feltesz egy vécécsészét egy dobozra, és azt mondja, ez már művészet, és ha nem érted, hülye korlátolt senki vagy, aki "nem látja a fától az erdőt".
Ha Jackson tényleg azért csinálta, hogy kaján vigyorral egyedül végignézze otthon álmai fimjét, akkor leborulok a bátorsága előtt, de én, mint filmnéző, ettől még megfogalmazhatom, hogy a King Kong számomra olyan messze volt az igényes szórakoztatástól, mint Greenaway a Tévémaci esti meséitől. Jó dolog az, ha sokan bátorságot, zsenialitást és az eredetihez való ragaszkodást látnak a King Kongban, néhány részt tekintve igazat is adok nekik, de ettől még a film egésze széteső, dramaturgiailag hibás és érzelemkeltésre legtöbbször alkalmatlan.
IMHO.