Aljas nyolcas
Azt hiszem, az volt a fő bajom, hogy Tarantino "pofázunk és végünk"-stílusa, amiben a hosszú adomázást és haverkodást valaminek a fröccsenése zárja le, nálam nem bírja el, hogy ilyen szűk térbe zárják. Ezt a nyolc embert ez a hely ilyen hosszan képtelen volt anélkül kitölteni a három órás műsoridőt, hogy ne legyenek benne felesleges lassítások, kültéri közeledős snittek percekig, és amin a legjobban felhúztam magam, hogy ne kelljen egy csomó dolgot elnyújtani, szájba rágni, és főleg elismételni vagy hatszor, kb.:
- Van egy levele Abe Lincolntól?
- Tényleg van egy levele Abe Lincolntól?
- Magának van egy levele Lincolntól? Az elnök Lincolntól?
- Lincolntól van egy levele?
Igen, bazdmeg, van egy levele Abe Lincolntól!! Tudom, mire számíthatok Tarantinotól, de bármilyen jók is a sztorijai meg a karakterei, vegyítve a szabadságharc utáni időszak hangulatával, hogy szabadon lehessen niggerezni, fűszerezve az elég kabaréba hajló véres jeleneteivel, ezt a közepére már eléggé untam.
Utána jött a váltás, a visszaugrás a reggelre, és az a jelenet lett a kedvencem pörgős dumával és a feszültséggel, hogy tudjuk mi jön, és onnantól a végéig tulajdonképpen ki is tartott a lendület. A második fele nekem lényegesen szórakoztatóbb volt.
A többi hozza a szintet, el lehet vele lenni, de részemről sem a Djangonak, és főleg a Brigantyknak a nyomába sem ér.
7/10