A porcelánbaba (A porcelánbaba, 2005, forgalmazza: Budapest Film)
Átlagember általában anélkül ül be egy filmre, hogy elolvasta volna az alkotás előtörténetét - ez így van jól. Azonban próbáljon csak valaki beülni úgy A porcelánbabára, hogy semmit sem tud az alapanyagról (nem a celluloidról, hanem Lázár Ervin novelláskötetéről), egy picit sem fogja élvezni a nyomorból (értsd: fillérekből) majdhogynem tévére forgatott fércműnek látszó gumikacsát. Ja, nem: porcelánbabát. Merthogy a cím olyannyira szájbarágósan jellegtelen, mint az egész mű maga: három novella egybefűzve hol amatőr, hol kísérletezgető módon mutatja be megint a (paraszt)világot (nem csuklik valaki?), ám nagyratörő szimbólumrendszere amilyen meseszerű, olyannyira átlátszó is. Gárdos szándéka egyértelmű: kis filmmel megmagyarázni a nagy világot. Szerintem ez nem sikerült, de ha bárkinek kedve van forgatni, ruccanjon le tanyára, csődítsen össze egy IFÁnyi parasztembert (ők lesznek a színészek), ne felejtse otthon a digicamet, olvasson el előtte valami sztorit bázisként, és uccu neki, mehet a menet! Azért ez egy picit túlzás, de mit lehet tenni, ha elsőre ennyi látszik A porcelánbabáról (sietve tenném hozzá: másodjára sem több)? És így lendül előbbre a magyar filmgyártás? Ilyen film vonzza be a hazai közönséget? Ezt a kérdést miért nem teszik fel a rendezőknek az interjúkban soha?
3/10
Átlagember általában anélkül ül be egy filmre, hogy elolvasta volna az alkotás előtörténetét - ez így van jól. Azonban próbáljon csak valaki beülni úgy A porcelánbabára, hogy semmit sem tud az alapanyagról (nem a celluloidról, hanem Lázár Ervin novelláskötetéről), egy picit sem fogja élvezni a nyomorból (értsd: fillérekből) majdhogynem tévére forgatott fércműnek látszó gumikacsát. Ja, nem: porcelánbabát. Merthogy a cím olyannyira szájbarágósan jellegtelen, mint az egész mű maga: három novella egybefűzve hol amatőr, hol kísérletezgető módon mutatja be megint a (paraszt)világot (nem csuklik valaki?), ám nagyratörő szimbólumrendszere amilyen meseszerű, olyannyira átlátszó is. Gárdos szándéka egyértelmű: kis filmmel megmagyarázni a nagy világot. Szerintem ez nem sikerült, de ha bárkinek kedve van forgatni, ruccanjon le tanyára, csődítsen össze egy IFÁnyi parasztembert (ők lesznek a színészek), ne felejtse otthon a digicamet, olvasson el előtte valami sztorit bázisként, és uccu neki, mehet a menet! Azért ez egy picit túlzás, de mit lehet tenni, ha elsőre ennyi látszik A porcelánbabáról (sietve tenném hozzá: másodjára sem több)? És így lendül előbbre a magyar filmgyártás? Ilyen film vonzza be a hazai közönséget? Ezt a kérdést miért nem teszik fel a rendezőknek az interjúkban soha?
3/10
0
