Batman: Kezdődik! (Batman Begins, 2005, forgalmazza: InterCom)
Éjféli vetítés: a társaság egyik fele "báli" ruhában, agyonkent brétnőkkel, egyalkalmas ruhákkal, elvégre micsoda esemény moziba menni, pláne éjfélkor, nem? Nos, ők mentek a Mr. és Mrs. Smithre. Mi, a csóró kis kockafejűekkel és egyéb fanatikus jóarcokkal meg beültünk, hogy lessük, veri-e Nolan Burtont. Nos, nem. Egyértelműen.
Szeretném leszögezni az elején, hogy jó film a nulladik Batman, de nyakon van öntve divattal és kicsit nekem hiányzik belőle a Nolant naggyá tevő egyedi hangulat. Ja, és még k*rvára érződik rajta, hogy agyan van vágva. Az első 40-50 perc - amíg az előzmények tartanak - szinte hibátlan, bár azt nem értem, miért kell máshogy meghalnia a szülőknek, mint a sápadt holdfényes első részben. Elvégre úgy gondolom, kicsit idétlennek tűnik teljesen újjá gondolni a sorozatot, és nem venni tudomást az első négy részről, Schumi bármennyire is elszoláriumozta az utsó kettőt. Na, most! A valódi történet elindultakor Nolan bevágja a durcit, és olyan eszement tempót diktál, ami egyáltalán nem jellemző a képregényre, viszont korrektül beleillik a 21. század divatakciófilmjeinek a sorába. Az ember csak kapkodja a fejét, miközben olyan ismert és elimsert színészek fajsúlyos jelenetei végezhették a vágószoba kukájában, mint Tom Wilkinson, Rutger Hauer, Gary Oldman, Michael Caine és legfőképp (SPOILER!!!) a gonosz szerepében számomra picit idétlennek tűnő Liam Neeson (SPOILER VÉGE). Sajnos - akárcsak a 30-as, 40-es években -, a stúdió szava nagy úr.
Én vártam valami katarzisfélét, valami olyat, amivel Nolan elhiteti velem, hogy az ő Batmanje igenis markánsabb, erősebb, ugyanakkor sebezhetőbb Burton karakterénél (aki szerintem sokkal jobban tudta átültetni a képregény világát a saját eszközeinek felhasználásával a vászonra), de nem. Az utólagosan feljavított (pontosabban félelmesebbé tett) Bale-hang kicsit sem sikerült úgy, ahogy azt elképzelték, viszont nevetséges. Abszolút hiányzott, hogy éle legyen a figuráknak, ne csak úgy ott legyenek. A kreált világ a Year One alapján is kissé inkább az sci-fi animékat idézi, semmint Miller agyszüleményét, Gotham elvesztette azt a bájos kegyetlenségét, vonzó sötétségét, amit Burton alkotott - szerintem ez is baj. Nolan érezhetően saját Batmant akart, és - gondolom a stúdió nyomására is - mindenképp el akarta felejtetni az emberekkel, hogy az ihazságosztó denevérnek mozis előélete legyen.
Ja, és hogy miért sikertelenebb a Batman, mint a Pókember? Talán, mert egy tehetséges rendező (Nolan) annak ellenére nem köpte szembe magát, hogy egy major stúdió végig a nyakában lihegett.
7/10