Moziajánló

"Scoot" juj!

Csak pozitív írásokat olvastam eddig a filmről, ezek mellett úgy érzem teljesen semleges érzésekkel sikerült beülnöm a filmre. A könyvet sem olvastam eddig. Ridley Scott és Matt Damon neve, eddigi munkásságuk és a sok örömteli perc amit szereztek mindenképpen egy plusz jó előérzetet keltett.

A kezdő jelenet csak tovább fokozta a várakozást, véleményem szerint nagyon jól sikeredett. Nem hiányoltam a "sablonos" hosszú felvezetést, minden egyes fűszál - jelen esetben kövek :) -  egyenkénti élettörténetének bemutatását sem.

Innentől kezdve viszont kaptam egy MacGyver utánzatot, bődületesen ostoba poénokkal, szörnyű zenével - elnézést mindazoktól akik a műfajt kedvelik én a filmbeli Mark Watney álláspontjával értek egyet. A szokásos "minden sz… megtapsolunk Nasas jelenetek tömkelege csak az utolsó cseppek voltak a sablonosságok temérdek halmazában. Még kitérnék a parancsmegtagadásos szavazósdira és a Nasan belüli döntéshelyzetekre amelyek a valósághűség minimális látszatát sem próbálták kelteni, elnagyolt és durva dramaturgiai fércmunka. A népünnepéllyé avanzsált mentőjelenetre már szinte szavaim sincsenek. Nem csak az utcára kivonuló tömeg okán, hanem az elkapásos jelenet parodisztikussága miatt is.

Magán az alaptörténeten túl a legjobban  Chiwetel Ejiofor játéka tetszett, talán ő volt a legkevésbé mesterkélt. A 3D hatás jól működött olyannyira, hogy teljesen természetes volt. Nem voltak feleslegesen túlságosan kilógó  elemek  az ál-hatás fokozása érdekében, szerves részét képezték a filmnek. Az űrhajó, a marsi táj mind mind jól sikerült díszletek, a magyar vonatkozás plusz érdekes képeket hozott.

Tudom, érzem most sokakkal nem értettem egyet. Sebaj, rám így hatott ez a film, egy vélemény vagyok a sok közül. Ja és ameddig el nem felejtem: Értettem a filmet! Nem ez az oka.
Szóval nem, nem csalódtam. Semmi különöset nem vártam annál viszont azért többet kaptam.

40%

Mentőexpedíció

Nálam eddig az év filmje, és végiggondolva a hátralevő felhozatalt, valami iszonyat meglepetés nélkül az is marad majd.

9,5/10

Bővebben itt: http://filmforum.hungarianforum.com/t12p780-niwrok-irasai#5966

Kötéltánc

http://acinemanias.com/ertekeles/kritika-koteltanc-the-walk/

Igen tudom, ezt a részt vágták ki belőle a 9/11 esemény miatt.

Uramatyám! Ez nagyon kemény volt! Még mindig remegek. :)

Hja kérem, ha a srác feláll a kötél egyik végén és párszor végigfut a WTC tornyai között kifeszített 61 méteres kötélen, akkor kis gyorsítással fél órás filmbe is belefért volna a lényeg. Vagy ha a mutatványa közben Pókember harcolt volna egy helikopterrel, esetleg a Bosszúállók gyepálnák a háttérben a csiturikat, akkor a két órás játékidő is pörgősebb lett volna. :)

Várjuk a beszámolódat.

Engem is érdekelne IMAX-ben de egyik havert sem izgatja. :D

Meg egyik ismerős volt és ő azt mondta, hogy szar film volt. :D Lassú, és még a látvány sem volt valami nagy szám. :)

Holnap Kötéltánc óriásvásznon 3D-ben, nyami!! :)

Köszi TM :)!

Ma újráztam a Tűzpróbából, hogy a sok marsi öröm után legyen egy kis mazochizmus is. :)
Vannak a filmnek egész jó részei (a rosszak mellett), de az összkép elég kusza. Jelen pillanatban sok a logikátlanság (és a zombi) és kétlem, hogy a befejező rész mindezt majd kifésüli. Azért majd valamilyen formában megnézem, most már csakazértis.

Ja, és megvettem a könyvet, hogy végre megtudjam, hogy mi nem tetszett benne mcnulty-nek. :)

Másodszori megtekintésre pár dolog jobban elhelyeződött és rögzült. A legfontosabb talán az itt előjött rózsaszín, vidám sztorivonal. Nos, marhára nem ez van a filmben, legalább három olyan dolog tesz keresztbe a főhősnek, amitől egy kevésbé tartásos ember idegileg, lelkileg, fizikailag kikészülne. A vidám természete tehát menet közben is meg-megbicsaklik, mi több, még végrendelkezik is, tehát nem felhőtlen sétagalopp a film. Szerintem földi jelenetsor is épp annyi van, amennyi a sztorihoz feltétlenül szükséges. Másodszorra jobban elmerültem az  operatőri, technikai részletekben is. Bár engem térhatásban esetleg elfogultnak tarthatnak némelyek, mégis megemlítem hogy a kéz- és lábujjaim kevesek lennének a számos térhatásban remek(ebb)ül mutató jelenet lajstromba vételéhez. Persze nem csak az a menő, ha valami kiúszik a képből, remek tud lenni egy olyan egyszerűbb dolog is, mint mondjuk amikor a marsjáró kereke elkapar a homokban, de például a főcím előtti Scott Free-logo is sokkal jobb 3D-ben. :) A kísérőzene is fülembe mászott, a betétdalok pedig masszívan hozzájárulnak a film hangulatához, a végefőcím alatt szóló pedig jó slusszpoén!:)
Szóval továbbra is nagyon ajánlom mindenkinek, ha egy remek moziélményre vágytok, ez az lesz!

Jót írtál, jó volt olvasni! :)

Mentőexpedíció kritika:
http://blugeek.blog.hu/2015/10/06/mentoexpedicio_mozi_ajanlo
Csatlakozom hozzátok, eddig az év legjobbja.

:D :D

Nekem filmnézés közben nem tűnt fel, hogy a fickó egy Da Vinci lenne. :)
De egyébként máshol meg azt olvastam, hogy kihagyták a könyv felét. Lehet, hogy ppont azt a felét, ami Neked nem tetszett. ;-)

Szinte minden betűjével egyetértek, amit írtál, de nálam a helyszín fontossága elvitathatatlan legyen szó könyvről vagy filmről (meg szerintem az író/ rendező sem véletlenül választja az adott terepet). Úgy általánosságban pont a sajátságos helyszín kölcsönöz egyedi ízt nézőnek/olvasónak, s leküzdendő akadályt a szereplőknek (egy sci-fiben meg aztán különösen).
Ahogy az eredeti cím sem véletlen: The Martian, és nem pedig mondjuk: The Lucky One :)

Én amúgy is abszolút híve vagyok a mágikus realizmus páratlan, megindító élményének, de itt a veszteségérzet lehetőségének fikarcnyi hiánya már-már nevetséges tétnélküliséget eredményezett a könyvben.
Oldalról oldalra, egyik mázlis ötlet a másik után, szinte hiba nélkül... Olyan töménységű szerencsefaktor kísérte a főhőst már a mű felénél, ami 10 könyvben vagy akár 10 regényben együttvéve is necces.
(Kivéve James Bond és társai :))

Gondold el Edison, Tesla hányszor futott neki egy-egy feltalálásra váró dolognak, hol tartana a világ, ha mindent elsőre (netán nagy ritkán másodikra) feltaláltak volna.
Az emberi elmének, leleménynek, teljesítőképességnek vannak határai, s ezen határok felfeszítése ilyen mérhetetlen dózisban nálam kimerítik a lehetetlenség fogalmát bármilyen nemes célt is szolgálnak.


Nem tudom ezzel kapcsolatban vetődött-e fel lejjebb az Életrevalók, de van egy olyan érzésem, hogy a Marsi főszereplője a tolószékes ipsét nemhogy újból megtanítaná járni állhatatos, szerencsét sem nélkülöző munkával, hanem még élsportolót is faragna a korának megfelelő sportágban. ;)
Az, mostani formájában bármikor nézhető klasszikus; utóbbit viszont nem venné be a gyomrom.
Ennyi. Különbözőek vagyunk, na :)


Egyébként éjjel majdnem meggyőztél... mondom nosza hét közepére IMAX jegyfoglalás.
Aztán kopp :(

A Gravitáció más módon okoz katarzist. Ugyan ott sem a helyszín volt a lényeges, hanem a cselekmény. Az, hogy egy ember minden nehézség ellenére legyőzi a bajt, legyőzi önmagát, a fájdalmas múltját és csakazértis megmutatja, hogy nem lehet őt legyűrni, hogy igenis megvan benne az akarat és az erő, hogy újra kezdjen mindent, hogy nincs vesztes helyzet, hogy szereti az életet és nem hajlandó azt eldobni magától. Abszolút pozitív!

A Mentőexpedíció főhősénél sem az volt a lényeges, hogy egy másik bolygón van. Egy ember belekeveredik egy kilátástalan szituációba és azt a lehető legoptimistább hozzáállással próbálja meg túlélni. Ezzel a viselkedésével nem "csöpögős" vagy "szirupos" akar lenni, hanem önmagát lelkesíti, fanatizálja, a humorral próbálja oldani az egyébként általa is nyilvánvalóan borús helyzetet. Sikerül ezt a szemléletet hosszú távon magáévá tennie, és ez többször kisegíti őt a hirtelen jött nehézségekben. Viszont a legvégén azért nagyon jól ábrázolják, hogy mekkora volt ebben a figurában a feszültség, hogy a lazaság és a jófejség mögött nagyon is nagy komolyság van, elvégre egy ilyen expedícióra nem a legbohémebbeket, hanem a legeslegtalpraesettebbeket választják ki, ezért azért annyira nem nagy meglepetés, hogy kitalál ezt-azt annak érdekében, hogy ne dobja fel a talpát.
Megindító, ahogy a többiek összefognak őérte, hogy visszakaphassák, hogy újra közöttük lehessen. A beszólogatások, ugratások, könnyedségek akkor kerülnek igazán a helyükre, amikor a főszereplőt a film legvégén látjuk. Az akkori reakciója lebbenti fel a vidámság fátylát a valós érzelmeiről. Óriási jelenet!
Amúgy szerintem izgalmas is a film, mindvégig ott lóg a levegőben, hogy esetleg mégsem sikerül megoldani a megoldandót. Márpedig egy ilyen jól gondolkodó embert  nagy kár lenne elveszíteni, ezért is drukkol neki a néző. Meg azért is, mert tudat alatt mindenki szomjazza a jót.
Még azok is, akik ha megkapják, egyből diznisnek titulálják. :)

Ok. :)

Én szeretem, ha egy filmnek (főleg sci-finek) van súlya. Pl. George Clooney és Sandra Bullock sem mojitót kortyolgatva térnek vissza a Földre a Gravitációban.

Olvastam egy ideig, de a tétnélküliség egyre jobban átcsapott a sorok között. Valahogy nem állt rá az agyam. Ennyi.

Nyilván egy Rejtő könyvtől vagy Pierre Richard filmtől mást várok el :P :D

Hmm... mondjuk némely Rejtő mű szilaj valósága durván (olykor könnyfakasztóan) odacsap; jobban mint A marsiban.

Nem olvastam a könyvet, de engem nagyon megérintett a film. Lélekemelő élmény volt. Gene Roddenberry állva tapsolta volna meg.

Óóó... én nem szembeköpésről beszélek, csak gondoltam a 100%-os örömódát letekerik esetleg úgy 80%-ra, az már elviselhető szint :)

Miért kár? Ha egyszer az eredeti könyvnek épp ez a jövőbe vetett hit, a pozitív hozzáállás a LÉNYEGE, miért kellett volna szembeköpni az írott anyagot?

Kár :(

Reménykedtem, hogy Ridley Scott tartogat némi mélyütéses, sokkoló-faktort.
Kijavíthatta volna a Hannibal lagymatag befejezését :)

Erre a hónapra akkor a Sicario marad agyrepesztésre ;)