Világok harca (War Of The Worlds, 2005, forgalmazza: UIP)
A VIlágok harca az utóbbi tinekét év legjobb Spielberg-filmje Spielbergtől. Alműfaj ugyanis ez, ami leginkább a Harmadik típusú találkozások óta van jelen, és szó, mi szó, keletkeztek érdekes korcsszülemények a rendező által felállítótt mércéken belül, melyek közé akarva akaratlanul is olyan témájú, ne adj isten, műfajú alkotásokat szorított, melyek nem voltak képesek jól teljesíteni (az én szememben). A Világok harcát követően (majdnem) minden el van felejtve. Ha annyit mondok, hogy 2005-ben ilyen egy okosan megtervezett, végtelenül egyszerűen (ugyanakkor a legjobb látványvilággal), könnyeden végigvezetett blockbuster, még azzal is keveset árulok el. Viszont sem egy divatos Bruckheimer-opus, sem más, százmilliós költségekkel operáló film nem képes ennyire egyedit (persze csak a blockbustereken belül maradva), ennyire merészet (ugyancsak alműfaján belül), és ennyire retrót nyújtani. És ez az, amiben Spielberg mesterműve a leghatalmasabb, azaz, hogy nagyon retró. És milyen jó is ez, mert retró (jó dolog harmadszor is leírni) a film anélkül, hogy az 50-es években játszódna a sztori, teszi ezt Hollywood első számú direktora anélkül, hogy a néző orra alá dörgölné, hogy "tessék, én ilyet is tudok" - nem, így kellene mindig rendeznie egy Spielbergnek. A Világok harcának ugyan egy-két helyen akad gyenge pontja (tényleg apróságok), de számomra vitán felüli, hogy (bizony a jelen esetben kiváló Tom Cruise és a folyton remek Miss Fanning hathatós közreműködésével) az utóbbi évek egyik legintelligensebb és legjobb hollywoodi gigaproukciója került a mozikba.
9/10