Moziajánló

madagascar

egy jó 15-17 évvel kéne fiatalabbnak lennem ennek a filmnek a pozitív értékeléséhez. a DW az utóbbi időben mélyponton van. Valszeg anyagilag ez nem ütközik ki, hiszen a gyerekek biztos imádták a Spirit-et, a Sharktale-t és ezt is, a velük moziba ellátogató szülök meg fizettek mint a katonatiszt. Szomorú, hogy a felnőtt réteg számára ezek a filmek már élvezhetetlenek.

40%


Sin City

Kémkölykök trilógia, A cápa fiú és a láva lány jalandjai (?!?)
Robert Rodriguez tehetségéhez eddig sem fért kétség, miért pazarolja az előbb felsorolt filmekre? Sosem voltam képregényrajongó. Hahotában olvastam annak idején Pif és Herkulest. Az első pár perce a filmnek ezért kicsit szokatlanul érintett. Ilyet még nem láttam. Aztán ahogy hozzászokik az ember úgy lesz éygre érdekesebb, izgalmasabb, más mint amit eddig megszoktunk. A film brutalitása, a nyers erőszak kendőzetlen bemutatása egyáltalán nem zavaró, de profin elhelyezett és nem vitték túlzásba. Ami engem picit zavart az a narráció túlzásba vitele.

80%

Tiszta (Clean, 2004, forgalmazza: Odeon / Intersonic)

Újabb drogfilm, ezúttal a francia Olivier Assayas keze nyomán. Kétségkívül nagyon vártam a filmet, elvégre Maggie Cheungot, Nick Noltét és Béatrice Dalle-t talán a legmerészebb álmainkban sem képzeltük egy közös alkotásba. Nem rajtuk múlt, hogy nem maradt emlékezetes a "találkozás" A zavaros felütést követően a rendező tovább mélyíti a szakadékot a karakterek és a néző között, rideg, közönyös világba csöppenünk, ahol az emberek üres frázisokkal traktálják egymást. A helyzet később csak annyival javul, hogy a zavart felváltja az egyszerűség, ám mindezt úgy tálalja a direktor, hogy a szálakat elvarrás nélkül elhagyja - bravúros. Így a Tiszta néhány jó momentuma csak és kizárólag az említett három színész megvillanásainak köszönhető, ami igencsak kevés volt még az Odeon-Lloyd mozi közönségének is, ami 60 percet követően igencsak megcsappant.

4/10

erre van egy idézetem az egyik recenziómból (csak szerényen):

"Az életnek ára van. Van, amikor örökké tartó gyötrődés és bűnhődés, máskor pedig egy vállvonás, vagy még annyi se. Mikor az Isten városa egyik jelenetében Kicsi Zé (Firmino da Hora) azért végez az egyik emberével, mert nem volt képes elhallgatni, meglepetésemben felnevettem. Az egyik pillanatban még járt a szája, a következőben pedig már halott volt. Lehetett vagy 16 éves. Persze, a reakcióm szúrós tekinteteket váltott ki a mozi körülöttem ülő közönségéből, de én annyira nem tudtam mit kezdeni a jelenet abszurditásával, hogy ilyen lehetetlenül reagáltam."

nagyon olcsó, de vicces!

Még szerencse, hogy kevés a lány itt. :-)))

megnéztük újra a sin city-t is, természetesen feliratosan: nyugodtan érdemes bevállalni a művészben, a jó a kép is és a hang is (dolby digital), s még kólát is lehet kapni. :)

ja, a film másodszorra is fenomenális.

madagascar

egy szóban: idétlen. ha max. 12 éves lennék, biztosan jókat mulattam volna a szerencsétlen főhősök kínosan hosszúra nyújtott botladozásain, s az "elcsúsztam-egy-banánhéjon" kaliberű poénokon, de az igazat megvallva, én pixar minőségű humorhoz, vagy shrek szintű gúnyhoz vagyok szokva: ezekből a madagascar (a shrekhez hasonlóan szintén PDI termék) nem áll túl jól. filems utalásból kevés van, de az legalább túl van erőltetve. könnyen lehet, hogy a szinkron is levont egy-két pontot a film élvezeti értékéből, habár szellemes fordításokban sem volt hiány, de a pingvin-akciócsoportot leszámítva ez a film semmi eredetit, semmi igazán vicceset nem volt képes felmutatni. ellenben a lemúrok veszettül idegesítőek voltak. mint mindig, a megvalósításban most is lehetett gyönyörködni, de már az egész első estés 3D animációs film, a toy story óta tudjuk, hogy ez édeskevés. s igazán szólhatna már valaki a PDI-nak, hogy sem a halak, sem az oroszlánok nem járnak két lábon... kizárólag kissrácoknak. 1o/5

ejnye, ilyen téma vetődik itt fel és az Érzékek birodalmát senki sme említi? :)

ezen azért még töprengek:)

nem is tudom, necces ez a példa, mert mona lisa direktbe nem valami erotikus

szóval nem arra gondolok, hogyha valami nagy műre kivered az mekkora muri, ez egy másik kérdés, bár hasonlóan izgalmas, én itt arról beszélek amikor egy művészeti alkotás direkt kelletti magát, izgat és ingerel ám közben másról is beszél, az emberi kapcsolatokról, a világról, a szerelemről és amikor a kettő statégia találkozik egy lázas robbanásban, amikor testileg és szellemileg egyszerre fegyvereznek le, na ezt nevezem én katarzisnak bazmeg

Köszönet, hogy ebbe beavattál, de a feltüntetett előzmény alapján a téma Angel fantáziáját hozta – vagyis inkább: nem hozta – működésbe... :))

magyarul: mintha a mona lisára hokiznál?:)

akarom mondani oké angel

oké field, akkor elmondom másképp:

szóval arról van szó, amikor meghegyezed a cerkádat otthon valami jó kis szexfilmre, pornóra vagy simán egy jó jelenetre, és miközben éppen elélvezel, a képernyőn is látsz valami csodálatosat, valami mélységesen emberit, valami boldogat, valami olyan szépet, ami ott és akkor tárulkozik fel neked, amikor az orgazmussal párhuzamosan megértesz valamit a világból, na az az igazi orgazmus !!!

weekend kurva nagy királyság!

az a hullatömeg az utakon, atyám

"emlegettem annak az anyját, aki megtalálta." :))

Hát én is átértékeltem olykor a filmeket: mikor például először láttam Almodóvar MATADOR című filmjét, akkor már a nyitójelenettől K. O. lettem. A címszereplő ugyanis horrorfilmeket néz a tévében, s közben matyizik. Na, mondom magamban, nekem ez már magas, mint bivalynak a balett, a művészet ilyen szférájához én már hülye vagyok. Szerencsére később több Almodóvart is megnéztem, s helyére került a MATADOR is.

Egyébként életemben kétszer jöttem ki filmről: az egyik A BÍRÓ ÉS A GYILKOS című francia film volt, a másik Wenderstől A DOLGOK ÁLLÁSA. Pedig én nem szoktam moziból kijönni. (DVD-n egyszerűen csak leállítom, ami nem tetszik.) Kamaszként pedig a Filmmúzeumban láttam Godard WEEKEND című filmjét: a mű valami olyan felirattal kezdődött, hogy "Ezt a filmet egy párizsi szeméttelepen találták". Ahogy ment előre az akkori énem számára zagyva és zavaros cselekmény, úgy nőtt bennem a düh: tökéletesen értettem, miért került a film szemétdombra, s emlegettem annak az anyját, aki megtalálta. Godard azóta se lett a kedvencem, bár az ominózus felirat nyilván polgárpukkasztó ötleteinek egyike volt. A filmet egyébként nemrég valamelyik tévéadón újra láttam: azért most már értettem, mit akart kifejezni a rendező, de a stílusa továbbra sem érintett meg.

Ez érdekes volt, field koma. Nekem is van egy ilyen élményem, mint jean image -nak. Amikor anno bemutatták nálunk a 2001 Űrodisszeia c. filmet, kb. 10 éves voltam, beültem a mozoiba, mondom nézek egy jó kis sci-fit. Erre valami dögunalom folydogált a vásznon, Ligeti György zenével megspékelve, a szereplő szenvedett, mint állat, én meg hangosan mondogattam: "Mi ez a baromság? Milyen szar film!". Szegény előttem ülő pali idegesen nézegetett hátra, fél órát, amit bírtam a filmből, mert eljöttem.
Aztán 6 évvel később újra bepróbáltam a Kinizsi Multiplexben, s a kedvenc filmem lett.

Akkor én jól jártam, mert a tavalyi Holtak Hajnala remake premier előtti vetítésén az egész mozi röhögött egyöntetűen, nemcsak én :D

Amúgy a film a hatvanas évek magyar filmművészetének egyik jelentős darabja. A cím is szimbolikus: "falak" veszik körül az embereket, ami leszűkíti mozgásterüket, bár e "falak" által határolt mozgástér nagysága időnként változó. Nem mellékes a film készítési éve: 1968, amikor "új gazdasági mechanizmus"-t vezettek be nálunk, ami kicsit kijjebb tolta e "falak"-at, s részben ezért mindenki sokat is várt tőle. Aki valóban érdemi munkát próbált már végezni egy-egy munkahelyen régen vagy éppen manapság, szinte biztos, hogy ütközött már a korlátoltság, érdektelenség, közöny, rosszindulat, bürokrácia stb. falaiba. Szóval a film szituációja nagyon is valós (ilyesmiről 1968-ban filmen beszélni különösen merész vállalkozás volt!), bár az akciófilmeken trenírozott nézők valószínűleg semmit nem tudnak és akarnak kezdeni a látottakkal.

nem

sőt, megkockáztatom, hogy a filmművészet egyik legnagyobb teljesítménye az, amikor röhögsz egy alapjában véve nem vicces jeleneten, és közben mégis érzed, hogy ez milyen kurva jó, mert nem azért röhögsz, mert röhögtetnek, hanem mert nem tudsz mást tenni, annyira képtelen, őrült és furcsa az, amit látsz

a másik ilyen kegyeleti pillanata a filmnézésnek szerintem az öngerjesztett gyönyör és az esztétikai élvezet szerencsés találkozása, ha értitek mire gondolok

azért az Ördögűző más tészta, ott Istenről van szó meg ilyen komoly dolgokról, de egy ilyen zombifilmen mint a Shivers az ember sokszor mosolyog

van egy ilyen röhögős sztorim, egyszer láttam Kovács András Falak című filmjét valami filmklubban (ne kérdezzétek miért), na és annyira unalmas volt meg szar, hogy folyamatosan röhögnöm kellett, arról szól, hogy egy faszit kirúgjanak-e a vállalattól vagy ne rúgjanak, hát már ez is milyen nevetséges, erről filmet csinálni, na és folyamatosan dumálnak a filmben, be nem áll a szájuk, és az egész film egy nagy, érthetetlen dumálás, egy hatalmas, elfolyó dumamassza, szóval én már marhára nem figyeltem a szövegre, gondoltam nem is fontos, és vártam valami akciót, hogy a kirúgott faszi majd jól megőrül vagy valaki felakaszja magát a cégtől, vagy mittomén a cégvezető elsírja magát, vagy legalább mutatnak egy nyamvadt szuperközelit egy arcról, de nem, ehelyett a film nem mással mint egy hatalmas dumálással ér véget, erre én meg felröhögtem, vinnyogtam szinte, de csak én. Senki más. A többiek ugyanis ekkor - mint ahogy az később kiderült - katarzist éltek át.

Érdekes amit írtok! Már régebben is filóztam egy két ilyen esetnél, hogy vajon a készítők lőttek mellé azzal, hogy a nézőtér (vagy egy része) röhög az ijesztőnek szánt jeleneten, vagy ez csak az éretlen nézők sajátossága?!