nah, akkor a heti moziélményeimről pár szót:
The Aviator (2004)
dir.: Martin Scorsese dp.: Robert Richardson
Az újabb "soft-coresese" egy pillanat alatt a hatalmába kerített. Ha 11 Oscar-t nem is, de a rendező9it mindenképpen meg kell hogy kapja. Bővebben majd a dvd kapcsán írok.
10/9,5
-------------------------------------------------------------------------------------------
Saw (2004)
dir.:James Wan dp.:David A. Armstrong
Az első 30 perc és az utolsó 10 OK.A többi meg nagyon el lett baszva. Az első 30 perc kapcsán elgondolkodtatott a film(két ember összezárva, egy gyilkos aki nem is gyilkos hisz nem ő öli meg őket, hanem ők saját magukat miközben a túlélésért küzdenek stb..) és utánna történt vmi. Bejött Danny Glover, akinek nem ebbe a díszletbe kellett volna besétálni hanem a halálos fegyver 5-be mondjuk, és a film felvett egy klisékkel teli unalmas folyamatot. Hogy miért horror ez a film azt nem tudom, bár sejtésem van. Mindenesetre ha a köztes időt a kezdetnek és végnek megfelelő minőségben töltötték volna ki akár egy újabb horror, vagy akármilyen klasszikust is ünnepelhetnénk. Így meg maradt egy elbaszarintott film.
10/3
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Shall we dance (2004)
dir.: Peter Chelsom dp.: John de Borman
Hát jah. Jót szórakoztam a filmen.Nem azon amit annak is szántak, hanem hogy mennyire primitív és kis stílű. J Lo mint ártatlan szűzlány, néhol már fogyatékosnak tűnik és mint brazil szappanoperák szereplője vonul véigi a filmen. Azaz csak vonulna, ha látnánk végig és gyakori szereplője lenne a vászonnak.De nem.néhol néhol feltunik áll fapofával, nem szól, hú de komoly és ennyi. Szerencsétlen gere-ből hülyét csinálnak, bár ettől többre nem nagyon képes, de azért egy nyomorult második öltönyt is adhattak volna neki, ne abba az egy szürke szarba izzadja már át az egész filmet. És öltönyben táncra menni? Hát, enyhén parasztos. Mivel sokan mondták hogy ez végre egy jó JLO film így örömmel ültem be rá, és csalódtam is eszméletlen nagyot.
10/2
-----------------------------------------------------------------------------------------------
A very long engagement (2004)
dir.: Jean-Pierre Jeunet dp.:Bruno Delbonnel
Az Amélie-t még mindig nem láttam, úgyhogy nem tudtam hogy mire ülök be.Azaz a rendező más munkái által azért sejtettem. Részemről a film alatt végig az járt az eszemben, hogy bár totál két más történetről van szó, én mégis az élet egy csoda Kusturica filmhez tudnám hasonlítani. Egyszerű, együgyű de annál szeretetre méltóbb emberek kerülnek egy számukra idegen környezetbe. Mind a két filmben egy vkiért folyik a harc. Mind a két film szép operatőri munkával bír, bár 2 hajszálnyival a Kusturica film szebben kivitelezett. Mind a két filmben a tragédia és ahumor megfelelő arányokkal van ötvözve.Mind a két film a világtól elzártan a természetben, kis falvakban, telepöléseken játszódik.ezt az érintetlenséget töri meg a háború. stb...stb...
A filmet még meg kell nézni mégegyszer az élet egy csdával együtt, mert mind a kettő egyszerű és szeretetre méltó bájával elvarázsolja az embert és kicsit visszavezeti a rohanó világból az általános és egyszerű emberi értékekhez.
10/7