Kicsit olyan, mintha magamnak írnék, mert sosem reagál senki sem a beírásaimra (kiv. ha spoilereskedek a Falu oldalán). :)
Na szóval a Sorstalanság : nem olvastam a könyvet, így nem is tudom összehasonlítani a filmmel (hálistennek). Viszont hiányérzetem akkor is van. Olyan, mintha a mondanivalót csak sugallná Koltai, méghozzá egy 10 perces gyorstalpaló zárójelenetben. Magyarán szólva, amiröl 2 órán keresztül szólnia kell a filmnek, azt Koltai a végén elmondatja a kiskölyökkel. Persze nem Jerry Springer-es módon, de azért nem ezt vártam a sok csöndes tekintet után. A másik bajom, hogy sok újat nem tud mutatni a film. Van ugyan egy furcsa kalandfilm-feelingje az egésznek, de a filmnek nincs dramaturgiája, ráadásul a párbeszédek nagyon mesterkéltek. Amivel nincs baj, az a képi világ : technikailag profi az egész és látszik a filmen az a 3 milliárd, amit befektettek. Külön plusz pont volt, hogy rengeteg ismert magyar színészt rakott bele Koltai mellékszerepként (Tóth Orsolya pl. kb. 5 másodpercig látszik és szövege sincsen). Erröl egyböl az Örület Határán jutott eszembe. A föszerepre kiválasztott Nagy Marcell jó választásnak bizonyult, és bár mondatain látszik, hogy nem profi színész (mondjuk ebben a kicsit áltudományos szövegek is belesegítenek), a tekintete sok buktatón átsegít. Ki kell, hogy emeljem még Szarvas Józsefet, aki a rendör szerepében nyújt nagyot, ráadásul az ö és a srác közti összenézés adja a film csúcspontját, valamint a film elsö igazán jó jelenetét. Kár, hogy ekkor már fél órája megy a film. A zenéje igazából nem túl különleges, talán azért, mert akkor szól a zene, mikor nem kéne és akkor nem, mikor kéne.
Koltainak még sok mindent kéne tanulnia rendezésböl, föleg azt, hogy hogyan is beszélnek az emberek egymás közt, mert hogy nem mindenki egy Arany János, az biztos. Azt is meg kell tanulnia, hogy egy rendezö nem állhat úgy hozzá, hogy ez most mindenkinek tetszeni fog. A sok propaganda inkább ártott a filmnek, mint használt (anyagilag persze nem jött rosszul a burkoltan "csodálatos filmet készítettünk" meg a "Morricone elsírta magát a film alatt" megszólalásokon). Nem mondom, hogy nem hatásos a film, csak nem igazán van valóságszaga. Néha odaképzeljük magunkat a munkatáborba, ilyenkor vannak a film jó pillanatai. Valszeg a film mondanivalója az akar lenni, hogy a táborokban az rabszolgaélet természetes volt azok számára, akik ott éltek. Az a nagy hiba, hogy mindezt szürökkel és naplementével ábrázolják, ahelyett, hogy a forgatókönyvbe is belenéztek volna. Kertész Imre megírta úgy, hogy nem volt ebben tapasztalata. Koltai persze hitte, hogy jól csinálja. Az tünik a legvalószínübbnek, hogy a forgatókönyvbe Koltai bele sem kontárkodott, inkább elhitte, hogy ez tökéletes úgy, ahogy van. Hát nem. Magyar filmként kiemelkedik a mezönyböl (ez nem nagy kunszt), nemzetközileg viszont nem nagyon állja meg a helyét. Szerencsére ez a film azért megmutatja, hogy a magyar filmesekben még van tehetség. Lehet, hogy ez volt a kezdö lépés.