Moziajánló

Basszák meg.Na ezt is csak dvdn fogom már látni:(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

morgok is miatta rendesen. a bufi igazán berakhatta volna valamelyik nagyobb mozijába (a mammutba vagy a corvinba): ez a film nagy vászonért és jó hangrendszerért kiált! én is!

Igen. És ez már tuti. Művész: du. h5, este f8, h10; Toldi: du. f6, este 7, n10, 15-én du. f4 is.

Létezik az hogy az oldboyt csak a Toldiba és a Művész moziba fogják adni?

Igen, azóta már megtudtam. Azért köszi! Sőt, még a Team America is bemutatásra kerül, úgyhogy majd máskor is jól kirohanok. :)

Dimi, márc. 24.-én lesz Édes vizi élet, most írta az Intercom.

mivel te egy imádkozósáskának képzeled magad. ámen.

A Sorstalanság kapcsán tartani lehetett attól, hogy ilyen lesz: http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/sorst/

Én is így vagyok szegény Tautouval (és egyben Amélie-vel). Egyszerűen hajhullást kapok, amikor meglátom.

Dettó. Az 'Amelie" végére az egész nézőközönség beleszeretett Amelie-be.

Én meg akartam ölni.

Amúgy félretéve a viccet: Jeunet tényleg nagyon egyedi és eredeti rendező, és tényleg roppantul sajnálom, hogy engem nem tudott megfogni.

Én sem azt, hogy "Kváljék egészségedre!", hanem hogy "Váljék egészségedre!". ;)))

Nem azt írtam hogy "khm", hanem azt hogy "hm".
Ez nagy különbség ;)

Váljék egészségedre!

A Hosszú jegyesség mint átlagos szerelmes történet... hm.

A Luther szerintem pont azért nem volt igazán jó, mert túlzottan is törekedtek a feszes tempóra a készítők. Ergo: nem unalmas a film, viszont elég felszínes.

A fürdőszoba-ajtó rugdosásából kifolyólag eltört lábujj miatt csöppet hanyagolni voltam kénytelen a mozik látogatását, de tegnap végre Kata elfuvarozott a Corvinba. Lutherileg. Háááát, izéééé. Végül is nézhető, bár inkább hallgatnom kellett volna a (mellesleg igen csinos) ambuláns nővér tanácsára, és otthon felpolcolt lábbal játszanom a Killzone-al. Esetleg némi jeges borogatás kíséretében...

Tehát a film: 10/5. És ez azért gond, mert a tárgyalt témában ennél sokkal több is lehetett volna. Hihetetlenül jó volt a szereposztás, még Ustinov is játszott, és mégis... Valami nagyon hibádzott. A rendezői munka volt talán koncepciótlan. Meg a forgatókönyv. Mintha nem tudták volna igazándiból. hogy most mit is akarnak kihozni az ábrázolt karakterek megismertetéséből. Amúgy néha a párbeszédeket szörnyen erőltetettnek éreztem, talán a számba akartak rágni olyan dolgokat, amelyekre esetleg maguktól kellett volna rádöbbenniük a kis szürkéknek a fejemben. (Valamit azért elértek. Hétvégén elbicegtem az egyik csatolt résszel misére. A celebrálás közben körbejáró adománygyűjtő néni kosarába beleejtett párszáz forint csöppet más megvilágításba került a fejemben. De szükség volt erre??)

Sajnos egy életrajzi filmről, egy haladó gondolkodó tevékenységét bemutató moziról azzal a gondolattal jöttem ki, hogy nem ártott volna a film előtt csöppet áttanulmányoznom az aktuális kor történelmét, sőt magának Luther Mártonnak az életét is. A film feltárta ugyanis a tudásomban tátongó hézagokat, de semmivel sem járult hozzá azok betöméséhez. :((( Ez a másik nagy hiányosság. Igaz, én a Hitler filmen is csak kapkodtam a fejem, tök jó lett volna, ha előtte kicsit utána nyomozok a dolgoknak, és rájövök, hogy ki is volt, és mit is csinált a KeitlJodlBormannSpeerkutyafülehétszentség a háború utolsó napjaiban. De ettől függetlenül ott mégis gyökeres volt a különbség, azon film után jelentősen tágult az arról az időszakról rendelkezésemre álló információk köre.  Na, mindegy.

Kata: "Hü, ez tökre unalmas film..." No, hát ennyi. Szimplán.

Hú, csak most látom! Szóval helyesen:

"Szerintem ez a film egyébként olyan, ..."

az utolsó mondatoddal egyetértek :))

De nem élhetted át, mert az nincs úgy! ;)

"Botlását": hosszú éveken át tartó apró botlás volt. :)

Inkább családjaIval való konfliktusok. :)

Szerintem ez a egyébként film olyan, ha Ray Charlesnak a forgatás alatt megfelelt, amit akkor kapott, akkor nekünk (nekem) sincs miért belekötni.

én úgy éreztem, hogy a több mint 150 perc alatt a zenész életének rengeteg adott pillanatát átéltük ;) láttuk a gyerekkora legfontosabb momentumait, elindulását a csúcs fel, botlását a drog irányába, a családjával való konfliktusokat, stb..stb..

ray

a zene viszi előre, no meg jamie foxx játéka. ray charles életet jókora ziccer: kisebbség, drogok, rokkantság, széthulló család, kísértő múlt jellemzi - az ilyet mindig szerette az akadémia. taylord hackford filmjének viszont jót tett volna, ha szemezgetés helyett inkább egyik vagy másik aspektusra koncentrál, nem pedig az összesre: a film így öles tempóban nyargalt végig charles életének szűk 2o esztendős szakaszán, s mindent csak megérintett, semmit se vett kézbe, hogy megforgassa, megtapogassa: hogy gyönyörködjön benne. jellemző: egyetlen dalt se játszottak végig, pedig az végképp nem ártott volna. 1o/6

A zenével nem is volt semmi baj, ha csak az alapján kellene értékelni a filmet... :)

Szerintem pont a hatással volt a baj. Hackford csak mongyaésmongya Charles életét anélkül (5 percenként peregnek az évek), hogy egy-egy ponton picit megpihenne és talán igazán át is élhetnénk a zenész életének egy adott pillanatát.

ezzel szinte teljes mértékben egyetértek, én azért adtam rá "csak" 90%-ot, mert főhősünk kicsit túlzásba vitte már az önsajnálatot és a szenvedést.

4 ponttal kevesebb :)

szal nálam ez úgy volt, hogy csak azért néztem meg a filmet mert jelölték a legjobb film kategóriában, amúgy nem nagyon érdekelt volna. elkezdődött a film és teljesen rabul ejtett.  tudtam azonosulni a főhössel és nagyon megérintett  film. a 2,5 óra pillanatok alatt eltelt. utána gondolkoztam rajta, hogy vajon annak is fog-e ennyire tetszeni a film, akinek nem jön be ray charles zenéje?