Moziajánló

The incredibles(a hihetetlen család)

Fenntartásokkal űltem be a filmre.Vajon túlszárnyalja e a Nemo nyomábant vagy a shrek 2-őt vagy legalább eléri az általuk oly magasra tett mércét?És igen!A felnőtt humor ugyanúgy megtalálható a filmben mint bármelyikben de némiképp túl szárnyalja őket hisz a látvány fantasztikus.Az akciók úgyszintén.Állítom rengeteg képregény fannak teccene a film sőt még a James Bond rajongóknak is ugyanis a film eleje tisztára a 50-es éveket idézi a zakkori szuperhős divattal.A humort tökéletesen egybeszőtték a látvánnyal és a történtbe rengeteg eredeti szereplő került.Mint például Mr. Irdatlan idegbeteg főnöke vagy hőseink szuperhacukakészítője vay maga a fantasztikusan kidolgozott főgonosz aki körübelül háromszor vált nevet a film során és maga Jáksó László szinkronizálta nem is rosszul.Minden családtagnak megvannak a maga nagyjelenetei.A filmben van pár ironikus fordulat is és jó pár eredeti duma.Én már tudom melyik animációs  film kapja majd az Oscart a gálán.De én akár 2004 egyik legjobb filmjeként is megkockáztatnám.

A miskolci boniésklájd (A miskolci boniésklájd, 2004, forgalmazza: Budapest Film)

Deák Krisztina tudta, mit akar: romantikus bűnözőtörténetet két fiatalról, akik sorsuk miatt lettek azok, akik. Mindezt 90 perc alatt. Hát, nem sikerült. Pedig adva volt az alapsztori (micsoda történeteket ad az élet!), mégis A miskolci... olyannak tűnik, mint egy amatőr elsőfilm. A rendezőnő folyatamotsan kapkod, nem bont ki semmit, színészeivel meg egész egyszerűen mostohán bánik. Egyetlenegy alakításról sem lehet elhinni, hogy ez tényleg megtörtént/megtörténik - óriási hiba. A fiatalok motivációjára csak homályos utalások történnek (azok végtelenül banálisak), a kívánt hatást pedig azzal próbálta Deák elérni, hogy párhuzamos idősíkként jeleníti meg Lili börtönben töltött napjait és a tényleges bűntényvonalat. Lehetett volna ebből remek filmet is készíteni, de senki se csodálkozzon, ha a megtekintés után inkább az Európa Expressz fog beugrani viszonyításként. Ahhoz képest legalább élvezhető az alkotás.

4/10

A legtöbb ember Kínában él... (Folk Flest Bor I Kina, 2002, forgalmazza: Cirko Film - Másképp Alapítvány)

Aktuális norvég politikai szatíra, kilenc rendező kilenc különböző (de egy hely, egy benzinkút körül játszódó) története a kilenc norvég párt fő választási szlogenje alapján beleágyazva egy férfi (a benzinkutas) szerelmi történetébe és személyes tragédiájába. Ez A legtöbb ember Kínában él... . Szerintem az idei mozis felhozatalban ez volt a legeredetibb film a legszenzációsabb ötlet alapján. Meglehet, a komplex szimbólumrendszert mi nem teljesen érthetjük, ám a legtöbb politikai párt koncepcióival és irányvonalával azért tisztában lehetünk. Az epizódok olykor keserédesek, olykor szimplán humorosak, de abban mindegyik tökéletesen megegyezik, hogy maró gúnnyal, tán még kemény kritikával is illeti a norvég pártokat és pártrendszert. A sok kis történet a fő történetben pedig valóságos bravúr, ugyanis a film egésze tökéletes egységet alkot. Ez főleg annak a tükrében dicsérendő, hogy kilenc különböző direktor működött közre a forgatás során. Sajnos azonban a részek legalább a fele borzasztóan rövid (a film maga is csak 82 perc) és bizony van, amelyik eléggé bugyuta (vagy csak én nem értettem), ennek ellenére A legtöbb ember Kínában él... korrekt, jó film. SPOILER! Amikor pedig felcsnedül az Internacionálé kilenc, éppen a sárban süllyedő öregember előadásában, egyszerűen képtelenség nem a film hatása alá kerülni.

7/10

Na pont ezt vártam! És ezt jó értelemben mondtam. Gondoltam, hamár Jackie Chan játszik benne, akkor csak meg nézem, mondjuk gyanús volt, a mozi előterében várakozó sok gyerek felnőttel, de nem riadtam meg azért. Beültem, néha nevettem, aztán kijöttem. A filmre azt lehet mondani, hogy egy egész kellemes szombat esti kikapcsolódás. Az ember mostanában az ilyen filmekre vágyik, ahol nem kell gondolkodni sokat, és bele tudja képzelni magát az adott filmbe. Tetszettek a digitális effektek, a zene, a látvány. Nomeg a szereplők: Swarzi zseniális volt, abban a szörnyű hajban ráadásul király. :) Az Owen-testvérek is jók voltak, jó volt látni őket. Jackie Chan hozta a formáját, noha most a XXI. századra átalakult formájára gondoltam. Néhol verekszik, néha poénkodik, de egész kellemes, mostanra már megszoktam. A "noname" szereplőkre nem tudok mit mondani. Nincs összehasonlítási alapom, de az ő játékuk is egész tűrhető volt. A poénok néhol azért már kezdtek az agyamra menni, mert mindig kicsit bugyutává válnak. A történeten mindig mindenki "javít", ez is egy kicsit át lett formálva XXI. századi technikával és ötlettel, de mondom teljesen rendben van.

Összegezve: aki elmegy és megnézi, nem fog nagyot csalódni, inkább sokat nevetni és kellemes perceket szerez magának.

Sziasztok,

Tadam

Világszám!: Dodó és Naftalin (Világszám!: Dodó és Naftalin, 2004, forgalmazza: Hungaricom)

Koltai Róbert sosem készített "hű, de..." filmeket. Alkotásait én személy szerint mindig végigmosolyogtam, de különösebb nyomokat nem hagyott bennem. Ilyen a Világszám! is: könnyed szórakozás, ami bármikor megtekinthető. Visszaemlékezve a Sose halunk megre, a Szambára vagy bármely Koltai-opusra, ez az új sokkal kiforrottabbnak hat, ám mégsem jobb semelyiknél sem. Okát talán kidolgozatlanságában, a forgatókönyv rövidségében kell keresni, pedig '56-hoz kevesen nyúltak még ilyen jókedvvel. A Tóth Orsolya-Koltai duó a filmben maga a gyönyör: a vidéki lányka és a kiöregedett bohóc különös, ugyanakkor pompásan elővezetett kapcsolata nagyon megindító, kétségkívül a Világszám! legjobban sikerült részét képezi. A színészi játékra amúgy sem lehet panasz, Gáspárostul, Kulkástul mindenkinek hiteles és eredeti a játéka, persze Koltai tikkelését nem veszem ide. A könnyen beazonosítható szimbólumokkal telepakolt Világszám! nagyon jól indul, az első félóra csodás, majd hirtelen valami eltörik, és csak a fentebb említett páros közös jelenetei érdemelnek szót.

6/10

Na ja, már én is azt kívántam. :)

Még csak ma láttam a filmet, de miután kijöttem teljesen a hatása alá ketültem. Az előzeteséből ítélve teljesen más filmre számította, hogy majd: "egy választási csalásról lesz szó, és Washington tud valamit, és meg akarja akadályozni", de NEM. Egy egészen más oldaláról mutatkozott meg eme remek film, és egy teljesen érdekes, izgalmas film kerekedett ki belőle, ami magával ragadja a nézőt, egészen a film végéig. Nekem nagyon tetszett, és mostanában Washingtonnak egész remek kis filmecskéi vannak. A túzben edzett férfi is nagyon jó volt. Hiába, azt hiszem kénytelen leszek megnézni a Kiképzést, valamint a Letaszítva-át is.






Hát, nem tudom. Ugyanolyan rossz volt, mint az előző, talán még rosszabb. Brad Pitt-et alapból utálom, egyszerűen pocsék színész. Catherine szerepe marhára idegesített, nem bírom ezt a filmet. Ennyi.

open water: valaki nagyon megharagudhatott egy karib-tengeri búvár kft-re... antireklám ez a film, de nem csupán a fent említett intézménynek, hanem azoknak a független filmeseknek is, akik a pénz- és ötlethiányt a valóság látszatának görcsösködő megjelenítésével próbálják pótolni. tudom jól, hogy az élet produkálja a legnagyobb tragédiákat, s egy percig se lennék e két fiatal bőrében, akikett kint felejtettek a nyílt tengeren, de ha egy sztori nem kíván megfilmesítést, akkor ez az. sem a dv, sem a folytonos ringatózás, sem pedig a túlontúl hétköznapi csevegés, veszekedés, bűnbak-keresés, stb. nem segít abban, hogy egy kicsit is átéljem a drámát... olyan ez a film, mint egy hosszú, véget nem érő halálsikoly: először összerándul tőle az ember, de nem sokkal később már azt kívánja, hogy fogja már be, s dögöljön meg végre... 1o/5, mert a két főszereplő előtt le a kalappal: nem is tudom, hány napig, hétig forgattak, és valódi, hús-vér-és-fog cápák között... biztos jó muri volt.

Ez most komoly? Az imdb top250-ben van a film (#140) és nem lesz majd moziban. Gratulálok. Ilyen is csak itthon van.

rákérdeztem az intercomnál, ugyan mégis mikor szándékozzák behozni a hazai mozikba a mielőtt lemegy a nap című filmet. hidegzuhany: csak videón jön ki, de még ők se tudják, hogy mikor. fasza...

80 nap alatt a Föld körül (Around The World In 80 Days, 2004, forgalmazza: SPI)

Az SPI első szinkronos filmje a mozikban a Verne-adaptáció. Jól tették, tömve is volt a terem. Más kérdés, hogy borzalmas az alkotás. A Disney Amerikában rendesen befürdött vele, nem csoda, hogy a legtöbb országban lemondtak a forgalmazás jogáról. A méregdrága helyszínek, diszletek és trükkök olyan igénytelenséggel párosulnak, amit jobb hamar elfelejteni. A néhány epizódból és kínos, a régényhez képesti változtatásból álló 80 nap... összes kalandja abban merül ki, hogy folyamatosan Chan bunyózik, Steve Coogan (pedig mennyire jó volt a Kávé és cigarettában) és Cécile De France (Magasfeszültség, ugyebár) jobbára statisztál vagy valamiféle óriási baromságot mond, ami cseppet sem humoros. A cameók (úgy látszik, idehaza ez a mozihét a vendégszerepes filmekből áll) viszont dobnak valamicskét az élvezhetőségen. SPOILER!!! Schwarzenegger megválasztása előtti utolsó szerepe zseniális; Kathy Bates, a Wilson-testvérek, John Cleese, Sammo Hung, Rob Schneider apró feltűnései nem kevésbé élvezetesek. Ám ezeken kívül nem sok élvezetes dolog akad a filmben, ami így jókora csalódás.

3/10

Ocean's Twelve: Eggyel nő a tét (Ocean's Twelve, 2004, forgalmazza: InterCom)

Soderbergh bulimozija sem kerülte el a sikerfilmek (ráadásul remake-et folytatni...) csapdáját: parti No.2. Naná, hogy mindenki visszatért: Soderbergh haverjai csak úgy, a reflektorfényben kevesebbet sütkérezők pedig, hát persze, hogy egy pici szelet dicsfényért. Az Ocean's Twelve egy feleslegese kuszán elmesélt történet, amelynek szereplői motivációhiánnyal küszködnek, de mi azért jól szórakozunk egy-két cameón (bár az a bizonyos eléggé túl van spilázva). A film megtekintése után nekem úgy tűnt, hogy az egész színészcsapat is bevonult a vágószobába, nehogy az ő szerepe kerüljön a kukába vagy a kimaradt jelenetek közé. Üdvözítő volt viszont Zeta-Jones figurája és játéka, mindkettő messze kimagaslik a mezőnyből. Ami miatt nem 4 pontot, hanem 5-öt kap a film, az az utolsó cameo - egyszerűen imádom a színészt.

5/10

A pityergő teve története (Die Geschichte Vom Weinenden Kamel / The Story Of The Weeping Camel, 2003, forgalmazza: Budapest Film)

A néző- és könnycseppcsalogató filmcím tényleg karácsonyra való. A pityergő teve története egy korrekt dokumentumfilm, ami félúton átmegy történetmesélésbe. Kétségkívül meghatóak és aranyosak a képek, a kis teve (aki nem is pityereg, sokkalta inkább bömböl :) nagyon cuki, a mongol törzs tagjai dolgosak és kedvesek egymással, sehol a durvaság, a közöny, mindent beborít a szeretet és a törődés. Kell ennél több egy olyan film esetében, amit idehaza karácsonykor mutatnak be?

6/10

pontosan emiatt nem tetszett a BBFC-nek a film - azzal nem foglalkoztak, hogy hazájuk büszke fiairól vették le a keresztvizet literszám. susan george-nak nem szabadott volna _élveznie_ azt, ahogy megerőszakolják. igen, kicsit olyan volt az ellenállása, mint a szoftpornók erőszakjelenetei. "ne, ne, ne" mondja a csaj, de közben segít kigombolni a blúzt. :]

atomsztár a film, egyetértek. jelezném, hogy nálam top tizes a dugójelenet benne, amikor elkezdi simizni a megerőszakolóját a csaj, hát ott én is izzadni kezdtem, ó, milyen édes a bűn.

bónusz: a film borítója. :]

eleinte a straw dogs okozott némi fennakadást. az első, kínosan lassan vánszorgó egy órában kerestem a rendezőt, sam peckinpah-t, meg azokat a momentumokat, amelyek miatt a filmet évtizedekre betiltották angliában. aztán a második óra választ adott a bennem fortyogó kérdésekre. peckinpah nem ismer könyörületet, valamennyi szereplőjét pokolra küldi, pedig azt hittem, a lincselésbe, erőszakba és gyilkosságba fajuló duhajkodás közepette az örök kis-nagy ember, dustin hoffman azért megőrzi a civilizáció magját. de nem. torokszorító pillanat: mikor az örjöngő és mindenre képes angolok körbeveszik a házát, dustin csak annyit mond darabjaira hullott feleségének, hogy "ez a házam, ez vagyok én", s elindul ölni. 1o/9

Ocean's Twelve   R.: Steven Soderbergh

10/9.5

  Nem írok sokat róla. A negatívumok : a film közepén ici-picit leül a film, alig észrevehetően. Másrészt bizonyos szálak kicsit erőltetettek, de tényleg csak egy picit. Andy Garcia keveset játszik benne, az első részben jobb volt a szerepe. A pozitívumok : minden más. David Holmes zenéje fantasztikus, Soderbergh, mint rendező-operatőr nagyon nagyot alkotott. A színészi gárdára sem lehet panasz, bár itt most nincs egy főszereplő sem, szinte mindenki ugyanannyit játszik benne. A film erőssége viszont maga a hangulat : a 60-as, 70-es éveket idéző képsorok, zoomolások, kimerevítések és kézikamerázás olyannyira megdobja az amúgy is laza hangulatú banda rablásait, hogy a néző szabályosan belekerül a filmbe. A cameoszerepek nagyszerűek (pl. Jeroen Krabbé kb. 5 másodpercig játszik, a többieknek nem lövöm le a poénját), az új sztárok (Catherine Zeta-Jones és Vincent Cassel) szintén nagyon jók, főleg előbbin lepődtem meg, hogy egy cseppet sem idegesített. Ami a legszebb, hogy minden szereplő megkapja a maga NAGY pillanatát, úgyhogy nem lehet nem szeretni ezt az alkotást. Persze sokak szemében unalmas lesz, de ebben a filmben a cselekmény abszolút másodlagos, a képek, a zene, a szövegek és a hangulat a lényeg.

szerintem sehol. a dvd-n még angol felirat sincs.

Megtudnád mondani hol lehet beszerezni Magyarországon, lehetőleg magyar felirattal.

the wicker man - director's cut



ünnepi film. ha esetleg vki kifogásolná a karácsony elüzletiesedését, annak melegen ajánlom figyelmébe ezt a produkciót. a the wicker man hideg fejjel, mindenféle iróniát nélkülözve mutatja be, mivé fajulhat a vallás és a hit. azt hiszem, én inkább maradok a drága ajándékok vásárlásánál. :)

egy meg nem nevezett skót város rendőre névtelen levelet kap summerislandról, egy apró szigetről, melynek világhíres az almatermése. a levél kétségbeesetten tudósít egy fiatal lány eltűnéséről és a rendőrség segítségét kéri. egy nyomozó hidroplánnal a szigetre repül, hogy utánajárjon a dolgoknak, és amit ott talál, az egyszerre borzasztja el és teszi kiváncsivá.

pár hónapja láthattunk egy kommuna-filmet m.night shyamalan tolmácsolásában: a falu ezer sebből vérzett, a történet sántított, mégis elkapott a varázsa. a varázs a the wicker mannél is jelenlévő, csakhogy ehhez még kétségbeejtően hideg logika és alaposság is járul.  anthony shaffer írása a gyűrűk urát megszégyenítő alapossággal épít fel egy működőképes közösséget - elborzasztó az a jelenet, amelyben a kommuna vezetője, lord summerisle (christopher lee nagyszerű, mint mindig) feltárja a nyomozó előtt a közösség barbárnak tűnő, ugyanakkor véresen racionális mozgatórugóit. a rendőrnyomozó a nézővel együtt sokáig hajlamos azt hinni hogy ez csak egy nagy vicc, egy játék, hisz az emberek barátságosak, mosolygósak. a nénik tortát sütnek, a bácsik pecáznak, a fiatalok pedig mulatnak, s mindenki tagadja, hogy ismerné azt a lányt, akinek eltűnését jelentették. ám az éjszaka leszálltával fülledt szeánszok veszik kezdetét, amelyből a nyomozó is alig tudja kivonni magát: ebben vajh kereszténységbe vagy a civilizációba vetett hite segít? a letaglózó befejezés ad csak választ a kérdésre.

az egyik legfontosabb film a vallásról. 1o/9.5

garden state: natalie portman állandóan azzal fenyegetőzik, hogy nem érdekli a színészet, inkább tanulni szeretne. jól gondolja meg, mit tesz. botanikus-tudósból és petricsésze-tolagatóból van zsákszám, normális ÉS szép színésznőből pedig édeskevés. pedig ha nattie így folytatja (mármint továbbra is színészkedik), akkor az új évezred legjobb színésznője lehet, az a valódi ritkaság, akit a közönség és a kritika egyaránt tisztel és szeret. zach braff egotúrájában (a csóka ír, rendez, főszerepel) nattie csupán mellékszerepet játszik, mégis leragyog mindenkit a vászonról, pedig a fent említett úr rendesen erölködik, hogy magának tartogassa a legjobb jeleneteket és szövegeket, meg klassz mellékszereplőket gyártson. egy ideig megy is neki, a végére persze kifullad és feladja, mert a nézőt többé nem érdekli, hogy miért agonizál, miért olyan csendesen szomorú: a néző natalie portman-ben szeretne fürdőzni. lehetőleg a nap minden percében. 1o/7.

Halhatatlanok (Immortel (Ad Vitam) / Immortal, 2004, forgalmazza: Intersonic)

Kétségkívül a Halhatatlanok az egyik legkülönlegesebb filmélmény, amit valaha is átélhettem, ám a keserű szűjíz garantált. Enki Bilal saját comic alapanyagát adaptálta vászonra, érdekes mixtúrát hozva létre a saját ötlet minden szikrája nélkül. Senki se csodálkozzon, ha Az ötödik elem, a Stargate, esetlegesen William Gibson cyberpunk világa ugrik be a filmet nézvén, úgy is mondhatnám, hogy a látványvilág e két sci-fi + Gibson kreált világa házasításának szülötte. Lehet, hogy másnak igen, nekem nagyon nem jött be a 3D-s animált figurák (mint a Final Fantasy-ben) élőkkel történő együtt szerepeltetése sem, nem kicsit tűnt mesterkéltnek ilyenkor a rendezés. Apropó, rendezés! A Halhatatlanok sztorija végtelenül egyszerű és töklineáris, mégsem lehet egy kukkot sem érteni belőle a 30-40. percig (vagy én vagyok debil). Bilal ráadásul csak nyújtja filmjét, holott kb. félóra is elegendő lenne a történetre. A párbeszédek roppant kimódoltak, mindenki jóízűen, lassan mondja el a saját kis részét, de ettől nemhogy jobb, inkább idegesítőbb lesz az egész. A Halhatatlanok vitán felül talán megismételhetetlen moziélmény, de én bizony jóval többet vártam tőle.

4/10

Kóristák (Les Choristes, 2004, forgalmazza: Budapest Film)

Kishíján az év meglepetésével találkoztam tegnap a moziban. Előzetesen mi mást lehetett volna várni, mint egy újabb tanár-diák kapcsolatról szóló alkotást, valahol a Holt költők társasága nyomvonalán. Igazam is lett: tanár-diák kapcsolat, ráadásul egy deka eredeti ötlet sincs a filmben, de mégis olyan gyönyörű (sajnos néhol igencsak ragacsos) és szeretetteljes alkotás. Gérard Jugnot alakítása a legfőbb vonzereje a Kóristáknak: csetlő-botló, esendő, ám végtelenül célratörő és öntudatos az általa megszemélyesített figura. Igazán kár, hogy a legfelemelőbb pillanatokban Christophe Barratier forgatókönyvíró-rendező inkább a giccset részesítette előnyben, ám ha ezen túl tudjuk magunkat tenni (ez esetben engem sem zavart túlzottan), ha nem is páratlan, de egy picit talán emlékezetes élményben lesz részünk. Igazi karácsony előtti film.

7/10

Akkor neked az Intersonic az év forgalmazója. ;)