Moziajánló

Igen, igazad van, ezt kifelejtettem. :) De én akkor sem tudom eldönteni, melyik az igazi Smith. Talán majd legközelebb.

Szigorúan piszkos ügyek III. (Wu Jian Dao III. / Infernal Affairs III., 2003, forgalmazza: Mokép)

A trilógia záródarabja az egyetlen a három film közül, amit képtelenség megérteni az első kettő ismerete nélkül. Pedig ez már igazi folytatás, azonban a Wai Keung Lau/Siu Fai Mak rendezőpáros nem elégedett meg egy sima harmadik résszel. Hogy Tony Leung is szerepelhessen a filmben, jól megkavarták az egész sztorit: a történet folytatása mellett folyamatos korábbi képsorok is láthatóak, amelyek az első részt egészítik ki, de ezek által - gondolom nem szándékosan - nagyon töredezetté válik a záró darab. A színészek mesteriek, a hangulat a régi és láthatunk egy nagyon jó befejezést is, méltón lezárva az utóbbi idők talán legjobb trilógiáját.

7/10

A csúcs tényleg az a jelenet!
Ezt a filmet a 2003-ban elhunyt édesapjának ajánlotta (a film végén ki is írta, hogy " I miss You, Pop") , talán ezért is más hangvételű mint az eddigi filmjei.

Torremolinos 73 (Torremolinos 73, 2003, forgalmazza: Cirko Film / Másképp Alapítvány)

Régen vártam ennyire európai filmet, mint a Torremolinost. Azonban egy kicsit csalódtam benne, a nagyszerű és eredeti témából sajnos nem sikerült a maximumot kihozni. Sajnos Pablo Berger többet foglalkozott a Bergman iránti imádatának filmre vitelével, semmint a forgatókönyv nagyszerű poénjainak életre keltésével. Pedig a színészeken semmi nem múlt. Almodóvar egyik kedvenc színésze, Javier Cámara itt is nagyszerű, Candela Pena pedig el tudja hitetni velünk, hogy ő az a szépség, akit mindenki látni akar. Szóval nálam nagy dobásnak indult a film, kár, hogy kicsit mellé ment.

6/10

Apja lánya (Jersey Girl, 2004, forgalmazza: SPI)

Romantikus filmet Hollywoodban szinte csak egyféleképpen tudnak készíteni, Kevin Smith azonban bebizonyította, hogy lehet jól is csinálni. Számomra az most már végérvényesen kiderült, hogy Smith nagységrendekkel jobb forgatókönyvíró, mint rendező. A sablonos dramaturgiát egyszerűen lesöpri a vászonról a zseniális szkript, olyan szenzációs dialógusokat hallhatunk a filmben, amiket nagyon ritkán. A csúcs - anélkül, hogy lelőném a poént - kétségkívül az a jelenet, amikor Ben Affleck a film vége felé egy PR ügynökség aulájában beszédbe elegyedik azzal a bizonyos fickóval, aki önmagát játssza a filmben. Az év egyik legnagyszerűbb jelenete. Mindenkinek csak ajánlható az Apja lánya, nagyszerű film, Zsigmond Vilmos kellemes képeivel. És akkor most, amit nem értek. Ez lenne Kevin Smith? Vagy ez már nem Kevin Smith? Vagy Kevin Smith megkomolyodott? Én nem tudtam eldönteni.

8/10

A FALU

Szerintem egy átlagon aluli film, még thrllernek sem mondanám, mivel én csak egyszer ilyedtem meg, de nem is próbál sokszor többször (talán 3-4x az egész film alatt), nekem nem jött be. A "ne mondd el a végét annak aki nem látta" dolog meg nekem leesett mielőtt megtörtént. Na szóval többet vártam, de a képek tényleg szépek, meg a neszek is biztos jók lesznek DVD-n. Szerintem nem ezt várja az ember, amikor beül egy ilyen filmre, nekem csalódás.
40%

Egyébként ez nem is annyira kontra : szinte ugyanaz a véleményünk a filmről, csak én jobban pontoztam. :)

miért, szerinted komolyan gondolták? kétlem. amúgy kb. ugyanaz a véleményünk, csak nekem ez kétszer annyit ér pontban. :]

Knoxville és The Rock első beszélgetése azért eléggé érdekesen van megvágva. Gyakorlatilag csak Rock-ot láthatjuk, míg Knoxville be van vágva másodpercekre. Egyébként én is jól szórakoztam a filmen, de nem úgy, ahogy az alkotók szánták.

kontra:

the rock az új schwarzenegger, ez most már hivatalos. ha a skorpiókirály volt az ő conan, a pusztítója, akkor a walking tall a raw deal és a kommandó keveréke. vicces indítás a főcímet megelőző "megtörtént eset alapján" szöveg, mivel a drága jó sziklán már az első percben látszik, hogy larger-than-life bunyókba bonyolódik, s lőn. sündörgésre nem sokat adnak, a szőke nő hamar rátapad nagytestű barátunk szájára, a komédiás mellékszereplő (johnny knoxville) nem ripacskodik túl sokat, a főgonosz sem szónokol, hanem kézbe veszi a fejszét, s mire eltelik 7o perc, már mennek is felfelé a feliratok. még egy csöppnyi bírósági drámára is van idő (szánalmas, de legalább vicces). így kell macsófilmet csinálni. 1o/6

Emelt Fővel   R.: Kevin Bray

10/3

  Dwayne Johnson (The Rock) próbál valahogy kitörni a pankrátor és a buta akciófigura kliséjéből. Ebben a remake-ben úgy-ahogy sikerül is neki, pedig a rendező és a forgatókönyvíró mindent megtesz, hogy egy XXI. századi Rambót csináljanak belőle. Pofátlan módon a "megtörtént eset alapján" szöveggel kezdődik a film, pedig "egy 1973-as film alapján"-nal kell, hogy kezdődjön. És beleraktak minden olyan klisét, amit a 80-as évek leszámolós filmjeiben láthattunk. Még egy funkció nélküli szőkeség is van, aki egy sztriptízt ad elő, majd főhősünkkel összejön (mert ő képviseli az igazságot). Ne csodálkozzon senki, ha az Országúti Diszkó c. film jut az eszébe, vagy a Bosszúvágy. Pár remek operatőri megnyilvánulástól illetve Rock (egxre jobb) játékától eltekintve a videótékák legalsó polcain fog heverni ez az alkotás, valahol Don "The Dragon" Wilson és Olivier Gruner filmjei közt. Néha ugyan felbukkan egy kis komolyság is, meg kihasználja az emberekben, tehát a nézőkben rejtőző bosszúállást, de rögtön átmegy céltalan bunyóba, vagy Johnny Knoxville mutat egy kis Jackass-t és egy 0 alá eső színészi játékot. Mondjuk azért jó volt látni a Kill Bill-ből Buck-ot, aki szokás szerint egy rohadt hernyót alakít. :)

M. Night Shyamalan elkészítette azt a művet, mely első filmjének,
a Hatodik Érzéknek, méltó utódja lehet.Nemcsakhogy a bravúrosan
rángatja azt a bizonyos madzagot a néző orra előtt, és különböző fordulatokkal
hozza az emberre a frászt, de a látvány, az operatőri munka, valamint a kitünő zene, olyan világba kalauzolja a nézőt, hogy még napok múlva is beleborzong ha visszagondol rá.A gyönyörű táj, a kitünő színészek, valamint a fantasztikus történet együtt alkotják a teljes kerek egészet, ami jelen esetben egy gyönyörű szerelmi történet, titokzatos köntösbe bújtatva.Lehengerlő.

10/10




A Mean Girls (avagy Bajos Csajok) olyan alapötlettel rendelkezik, mely elég
egy jó vígjáték megteremtéséhez.Az első 30 percben ezen ötletet kihasználva - miszerint mi van akkor, ha egy "gyermek" nem 7 évesen, hanem 17 évesen megy iskolába először - jól dolgozik a film.Kihasználja az adódó szituációkat a poénok elsütéséhez, de miután kialakul a történet az alapötlet elfelejtődik.Tulajdonképp ez nem baj, hisz a folytatásban is egy kultúrált, finom humoró vígjátékot kapunk, melyet a bájos - és ugyanakkor mára már mindenfele gömbölyödő
- Lindsay Lohan visz el a hátán.Aranyos történet, néhol talán még tanulságos is, de őszintén szólva nem ér a nyomában a párhuzamosan futó The Girl Next Door(magyar cím elfelejtendő!)c. alkotásnak, sem poénok, sem történet szempontjából.

10/5

Teljesen egyetértek az előttem szólóval. No other comment.

The Village – 2004 – USA

Mesét láttam és hallgattam ma délután. M. Night Shyamalan bácsi mondott el egy ****** történetet. Nem mondom el milyet, hiszen abból már akár következtetni is lehetne a film lényegére. Ez a kis indiai emberke olyan filmeket gyárt ma hollywood-ban amilyeneket senki más. Pedig a filmjei messze nem eredetiek, mégis a tálalás, az elkészítés fenomenális. Roger Deakins olyan képeket varázsolt a vászonra, hogy majdnem átestem az előttem ülőn és besétáltam a rétre. Átlagos, illetve megszokott jelenetek vannak olyan szépen megkomponálva, hogy a zene és a kép tökéletes harmóniában egészíti ki egymást. Szerintem fontos, hogy amikor nézzük ezt az alkotást, merüljünk bele, adjuk át magunkat a filmnek. Ne törjünk a fejünket, hogy akkor most ki-mikor-hogyan-és-kivel.. nem érdemes. Ez teljesen lerombolja azt a csodát amit a vásznon látunk. Fontos, hogy a történetről egyelőre ne beszéljünk, mert csak akkor van hatása ha semmit nem tudsz a filmről.

95%

ARGO: Ez a film bizony erősen súrolja az amatőr kategóriát, mondjuk ettől még lehetne jó is. A sztori kissé meseszerű, nem is veszi magát komolyan (mi sem). A párbeszédek kissé hézagosak, amit sok-sok ízes káromkodással igyekeznek pótolni (néha sikeresen), közben Árpa kimondja a tutit, hogy utáljuk a gyorskajáldákat, a fiúzenekarokat meg a Jáksót, mi meg bólogatunk: igaz baze'. Az egész a maga amatőr, suttyó módján mégis olyan bájosan szórakoztató, ami leginkább a karaktereknek köszönhető, akik közül messze kiemelkedik Kovács Lajos (!!), mint Tibi, az agytröszt. A harmatgyenge nyári moziszezon után azt tudom mondani, hogy elmegy.

Hát Kaszman most kurvára egyet értek veled,könyörgöm,ne hasonlítsátok már a magyar filmet,egy Hollywood-i produkcióhoz.Közép-európában biztosan kimagasló alkotás,és idővel Árpa is fejlődni fog.

Jellemfejlődés egy ILYEN filmben???
No comment... > _ <

Fallal szemben (Gegen Die Wand, 2003, forgalmazza: Mokép)

Fatih Akin díjakkal elhalmozott filmje olyan alkotás, ami megéri a pénzét. Sablonos társadalom-kritika helyett Akin a kíméletlen szemléltetés mellett döntött, amit nagyon jól tett. A Németországban élő török kisebbség (többség?) életének kiragadott pillanatainak bemutatása jól sikerült, bár sajnos a 2 órás játékidő alatt többször is egy helyben topog a történet, ami nem tesz túl jót az élvezhetőségnek. Sok filmre szokás rámondani, hogy a színészek mentik meg a produkciót. És ha ez esetben nem is megmentésről van szó, de tény, hogy a két főszereplő hatalmasat alakít. Sibel Kelillinek ezer arcát látjuk a filmben, szinte kétszer ugyanúgy nem is tudja mutatni a kamera. Birol Ünel játéka ezzel szemben az egysíkúságot képviseli, korántsem egysíkúan. Erőteljes alakítások egy jó filmben olyan betétdalok mellett, amik a '90-es évek elejének meghatározó felvételei voltak (Depeche Mode: I Feel You, Sisters Of Mercy feat. Ofra Haza: Temple Of Love).

7/10

Szüzet szüntess! (The Girl Next Door, 2004, forgalmazza: InterCom)

Meglepően nagy reklámkampánnyal indította az InterCom a Szüzet szüntess! névre keresztelt vígjátékot. Meglehet, jól tette, ugyanis az utóbbi idők tinivígjátékai közül a Bajos csajokkal egyetemben kiemelkedik ez a film. Sikerült a készítőknek sok arcpirító megoldástól megkímélni minket, ezáltal a Szüzet szüntess! egy divatos, jó megoldásokkal operáló, kellemesen mosolyogtató alkotás lett, ügyes alakításokkal.

6/10

Argo (Argo, 2004, forgalmazza: SPI)

Nagy várakozással lehetett Árpa Attila első filmje elé tekinteni, pedig pontosan azt kaptuk, amit várni lehetett. Hiánypótló mű született az Argóval, remélhetőleg más is kedvet kap hasonló műfajú filmhez. A rengeteg karakter nagyszerű, bár egyszerűen kidolgozottak. Némelyikük megszemélyesítése nem sikerült azonban valami jól, a jellemfejlődést pedig el is felejthetjük. A sok bazmegezés ellenére kevés az igazán jó poén, a feleslegesen belepakolt trendi kameramozgások pedig nem illenek az amúgy jól működő filmbe. És akkor most egy kis negatív kritika: tény, hogy kevés pénzből (195 millió forint) készült a film, de képtelen vagyok nem összehasonlítani Robert Rodriguez El Mariachijával, ami ennek is a töredékéből készült, mégis olyan lendületes és eredeti, hogy öröm nézni. Mindenki mondja, hogy a pénz miatt nem sikerül itthon kimagasló filmet készíteni, de azért bizony egyre jobban kiderül, hogy a tehetség terén is van mit pótolnunk.

5/10

Terminál (The Terminal, 2004, forgalmazza: UIP)

Aki látott már Spielberg filmet a '90-es évek eleje óta, az tudja mire számíthat. Egy mindenkinek megfelelni vágyó rendező szokványos filmje, sok ásítással. Egyetlen emlékezetes jelenet nincs a filmben, a képek könnyen behelyezhetők egy korábbi Spielberg-opuszba (mondjuk nem a Schindler listájába). Jellegtelen filmekkel tele van a piac, Spielberg egyetlen előnye a többi hasonló alkotással szemben, hogy ő még a szart is el tudja adni aranyként. A Terminál amúgy félelmetesen buta (egy kelet-európai, belső viszályokkal teli ország polgára tényleg ilyen naiv és együgyű???), ám jól bejáratott dramaturgia alapján készült. A Spielberg rabszolgáivá lealacsonyodott John Williams, Michael Kahn, Janusz Kaminski is nagyban hozzájárulnak ahhoz, nehogy felkapjuk a fejünket valami miatt. Azért a Terminál nem rossz film, de így nem egy nagy durranás.

5/10

Pokolfajzat (Hellboy, 2004, forgalmazza: InterCom)

Guillermo Del Torónak majdnem sikerült jó képregényfilmet forgatnia. Életem során csak néhány Hellboy füzettel találkoztam, de ahhoz elég volt, hogy el tudjam dönteni, legalább van-e köze a filmnek a képregényhez. Van. Az utóbbi időben a Megtorló mellett ez a legjobb comicfilm, sajnos szemetszúró hibákkal. A forgatókönyv gyengeségei nagyon lerontják Del Toro üdítő rendezését. A bugyuta párbeszédek és beszólások nem hogy hidegen hagyják a nézőt, inkább mosolygásra késztetik - kínjában. Mindent összevetve azonban a Pokolfajzat a jobb divatfilmek közé tartozik, akár többször is nézhető.

6/10

Spartan - 2004 - USA

Ez a harmadik filmem David Mamet-től. A Winslow boy hűvös eleganciája, a The Heist csavaros, izgalmas ámde nem túl eredeti története után a Spartan egy olyan első egy órával nyit amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Scott (Val Kilmer) a titkosszolgálat tisztje feladatot kap egy lány előkerítésére. Ennyit tudunk. Aztán szépen lassan elkezdik csorgatni az információkat, de csak éppen annyira, hogy tűkön üljön a néző, és mint a kutya a szalámit úgy várja a következő csepp hírmorzsát. Aztán van egy pontja a forgatókönyvnek ahol megtörik, megszakad a lendület, oda nem illő érzelgősség, dráma veszi át a szerepet és ez nagyon elrontja azt amit a film első fele felépített. Nem értem a dolgot. Mamet megírta az első felét, aztán a többit rábízta a házvezetőnőre? Nagyon sajnálom ezt a filmet, mert akár az év egyik legjobbja is lehetett volna.

60%

Resident Evil: Apocalypse - 2004 - USA

Folytatjuk ott, ahol az előző rész végén abbahagytuk. Nézem-nézem a filmet, szedem össze az itt-ott elejtett információmorzsákat amik megpróbálják kerek egésszé varázsolni a filmet. Majdnem sikerült, és azt hiszem nem csak a tökéletlen angol tudásom tehető felelőssé a zagyva és nyögve nyelős magyarázatokért. Hollywood már rég leszokott arról - tisztelet a kivételnek -, hogy jól áttekinthető, hihető, jól felépített és logikus történetet írjon egy látványfilmnek. Ropogjon a puska, robbanjon a bomba, fröcsögjön a vér (ebből lehetett volna több is), törjenek-zúzzanak a szörnyek és egy cool főszereplő - lehetőleg egy cicababa - nyírjon ki mindenkit. Ezekkel nem volt gond, amit a trailer ígért azt hozta a film.

70%

collateral

profi bérgyilkos vagy, egy egész éjszakád van arra, hogy megölj öt embert egy 17 milliós városban. mit teszel? veszel egy térképet 1.99-ért és bérelsz autót óránként 4o dollárért? nem. fogsz egy taxit. miután a sofőr az első áldozatnál rájön, hogy miben sántikálsz (a páciens kiesik az ablakon és pont a várakozó taxi tetején köt ki), rengeteg időt elpazarolsz azzal, hogy felváltva próbálod megveszetegetni és fenyegetni a sofőrt, aki nagyon becsületes és szimpatikus ember, viszont egyetlen alkalommal sem próbál szökni, pedig vagy 125 esélye lehetne rá. profi bérgyilkosként nem gondolsz arra, hogy egy egyszerű ember nagy mértékben veszélyeztetheti a küldetésed sikerét, hisz bármikor összeomolhat, elveszítheti az uralmat a kormány felett idegességében, meg ilyesmi. te a mákra alapozol.

mint ahogy teszi azt maga a film is. lottó ötös méretű arányokkal dobálózik serényen, hisz mennyi az esélye annak, hogy a fent említett 17 milliós városban egy éjszaka kétszer két különböző helyen, két különböző okból összeakadj ugyanazzal az emberrel? menyi az esélye annak, hogy egy közlekedési kamera által sugárzott képre pillantva meglásd azt a taxit, amit keresel? mennyi az esélye annak, hogy vaktában és halálra rémülten lövöldözve célba találj, közben életedben először van pisztoly a kezedben? elég csekély.

a collateral mégis ezekkel a számokkal játszadozik, így görgeti előre a cselekményt, amely pörög, erre nem lehet panasz, csupán hiteltelenségéből adódóan meglehetősen érdektelenül. tom cruise alakítja a profi bérgyilkost, rezzenéstelen arccal, 12oo dolláros tükörszálas armani öltönyben, amely passzol ezüstös frizurájához (richard gere toporzékolhat), ellenben borotválkozni nem tud. a szerep annyira keveset kíván, hogy steven seagal is simán megbírkózna vele, csak 15 percenként kell megjegyezni, hogy "ez a munkám". michael mann jó rendező, klassz hangulatot teremt a filmnek, jó beállításokkal, még jobb zenével dolgozik, csak kár, hogy elkapta a DV-mánia. az viszont még nagyobb kár, hogy azt hittem, ez lesz a film legnagyobb baja.

1o/6