Moziajánló

Mit fűzhetnék még hozzá Kaszman nagyszerű elemzéséhez és a vér nélküli vérengzéshez csak annyit talán, hogy "Én Arthur vagyok a Brittek királya...."

Ja, és a gravitációt meghazudtoló, sok helyen felfelé szállingózó hópelyhek szintén levontak a végső értékelésből ;)

Nem védeni akarom az izlésficamos Bruckheimert (sose tennék ilyet :)), de ami Arthurt a hadvezért és a Badon Hill-i csatát illeti, a tudomány jelenlegi állása szerint ez áll a legközelebb a valósághoz. A lovagokkal már más a helyzet, néhányuk feltehetőleg csupán legenda...
Sajnos a hülye britek akkoriban nem nagyon foglalkoztak történetírással, dokumentálással :))

King Arthur - 2004 - USA

Jerry Bruckheimer: Kéne egy Arthur király történet…
David Franzoni (Az Amistad és a Gladiator írója): Már megint?
Jerry Bruckheimer: (gondolkozik) Írjuk át a történelmet!
David: De Jerry ez nem történelem, csak egy legenda!
Jerry: Sebaj, akkor azt írjuk át, de az elejére tegyük ki, hogy valós régészeti leleteken alapul a film!
David: Jaj, mi lesz ebből?

Ez lett. Egy kifacsart, erőltetett,  sekélyes Arthur történet, amely a stúdión és Mr. Produceren kívül senkinek nem jó, de őket legalább gazdagabbá teszi. A megvalósítás ugyan nem rossz, habár új ötlet nincs benne, erőteljes a Gladiátor hatása. A párbeszédek csapnivalóak, ezáltal a karakterek ilyen papírszerűek, vékonyak, semmilyenek, szerethetetlenek. Clive Owen ugyan próbálkozik és nem is rosszul, de sajnos ez nem menti a meg filmet. Hans Zimmerben nem csalódtam, a Last Samurai után megint egy kiváló zenét szerzett.

40%

Arthur (10/7): Nem egy nagy dobás, de nem is rossz, sok ismert és kevésbé ismert európai színésszel. Tetszett, hogy a harcjelenetekben emberek láthatók, és nem kompjúter-animációk, lassan ez lesz a kivétel...
Keira Knightley pedig tényleg jó :))

Arthur király

Várakozás nélkül, hirtelen megfontolásból láttuk... vélemény?
A mostani kosztümös szériát meglovagolandóan próbál egyensúlyozni a harctéri mit/miért/és hogyan érdemes fogas és filozófikus kérdéskörök valamint a látványos(nak beállított) akciójelenetek között. Az első témát a szájbarágós kifejtés, a másodikat pedig az idiótán kiválasztott kameraállások és még ennél is botrányosabb kamerakezelés rontja el. Hívőket a főszereplők abszolút ateista viselkedése (és tulajdonképpen a történet "ellenpropaganda" jellege) még meg is botránkoztathat, harckedvelőket pedig a szúró/vágó fegyveres (tömeg)vagdalkozásoknál megszokott vér és bél hiánya lombozhat le. Egy-két jól kidolgozott karakter akad, emellett a többit teljesen elhanyagolják, tekintve hogy mennyi dialógus van a filmben, ez is nagy-nagy hiba. Így sajnos nincs kiért-miért izgulni különösebben, és a sablonos, egy-egy mondattal előrevetítjük a történet "fordulatait" megoldásokon sem lepődünk meg különösebben. Az adrenalinszintünket még a zene sem emeli túlságosan, Hans Zimmer most nem nagyon remekelt. Amiért érdemes (ha egyáltalán érdemes) végigülni a filmet, az a Guinervát alakító csajszi... bár egy kicsit jobban beleéli magát a szerepébe mint kellene (ez a végső csatát kicsit önmaga paródiájává is változtatja).

Értékelés: unatkozni talán elmegy, értelmes és tartalmas szórakozásnak nem nevezhető klisé/popcorn mozi, komponálatlan és élvezhetetlen akciójelenetekkel... gyönyörű főszereplő nővel. Részemről maradok a Monty Python féle Arthur-mondakör feldolgozásnál ;)

10/6

The Butterfly Effect / Pillangó hatás/ (DVD) (2004)  Erröl tud e valaki valami bíztatót.
Júliusban kijött VHS-en. Jó lenne tudni lesz e DVD-n?

A C.o.Riddick egyetleg kockája többet ér, mint az egész film együtt. Látvány 100%, forgatókönyv 1%. Riddick karaktere nagyon eltalált, kár, hogy nem tudtak épkézláb mondatot adni a szájába (ami nem szerepelt már a Pitch Black-ben). A benne lévő vizualista azt mondja, hogy ez egy jó film :)

frászt. még andersonnak is van két jobban sikerült filmje (shopping és az event horizon), de twohy valódi low budget zsánerfilmes, amiből elég kevés tud érvényesülni manapság. pontosan ezért nem is jött be a big budget riddick. :]

Mindkét rendező POCSÉK munkákat prezentált eddig. Tehetségtelen és ötlettelen rendezők.  Azért vannak még filmközelben mert van egy két jóakarójuk.

eternal sunshine of the spotless mind

azt hittem, a cím megjegyzése lesz a legnehezebb feladat, a többi meg piece of cake. álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a film nekem csalódást okozhat. michel gondrynak és charlie kaufmannak is felállítottam egy-egy oltárt a szertárban, így az volt a minimum, hogy második házasságuk (a nem annyira jó humane nature-t követően) világrengető legyen. nos, a kilengés elmaradt, ellenben egy decens love story-t láthattam trendi módon megkutyulva, némi scifi pástétommal megspékelve. gondry természetesen hozza a tőle elvárt olcsó, ám hatásos trükkjeit (nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy ezeknek "speciális" effektusoknak bájos kgst-szaga van :), kaufman pedig ismét önmagát importálta be a történetbe. úgy éreztem, a memória-törlgetős rész egy kicsit sok volt a jóból, a dunst-wilkinson-ruffalo keretsztori pedig csöppet sem hiányzott. a kevesebb biztosan több lett volna. az imdb-s hisztéria túlzó: 1o/7.5

Bajos csajok (Mean Girls, 2004, forgalmazza: UIP)

Mark S. Waters filmje üdítően hatott az idei tinivígjátékok tengerében. Kellemesen eredeti poénjaival és ügyes történetszövésével talán a legjobb a hasonló filmek között. Egy nagy hibája van, hogy képtelen átlépni egy bizonyos szellemi színvonalat, és ezáltal néhol gyerekesnek, talán még kínosnak is hat. Lindsay Lohan a Nem férek a bőrödbe után most is jópofa, ha kell, csúnya, ha kell, gyönyörű és még csak 18 éves. Az biztos, hogy mellbedobással ő győzne a korabeli színésznőtársai között.

6/10

Az élet nélkülem (My Life Without Me, 2002, forgalmazza: Budapest Film)

Haláldrámákból jó pár futott az utóbbi időben, legutóbb pl. a Barbárok a kapu előtt. Az élet nélkülem azonban egy megbízható minőségű, jó film, méltatlanul alulfoglalkoztatott színészekkel. Isabel Coixet rendező remekül kikerülte a divatos siratós képek használatát, egyedi módon sikerül végigvezényelnie az egész filmet. Hihető a történet, hihetőek a karakterek, ennél több nem is kell egy drámának. Érdekesség, hogy olyan színészek tűnnek fel a filmben, akiket a hazai mozikban teljesen más filmekben láthattunk az elmúlt 1-2 hónapban: Sarah Polley (Holtak hajnala), Scott Speedman (Underworld), Mark Ruffalo (Hirtelen 30, Egy makulátlan elme örök ragyogása) és Alfred Molina (Pókember 2.) Nem mellesleg Pedro Almodóvar volt a film egyik producere.

7/10

Fahrenheit 9/11 (Fahrenheit 9/11, 2004, forgalmazza: Mokép)

Eleinte vártam ezt a filmet, majd később kezdtem rájönni arra, hogy mi a fenének van szükség egy olyan dokumentumfilmre Hazánkban, ami az amerikai elnököt akarja megbuktatni. Legfeljebb annyi, hogy ezáltal is kifejezésre jusson a világ Amerika-központúsága, még egy nyamvadt doksi is bejárja a Földet. Amúgy Michael Moore nem végzett rossz munkát, a Fahrenheit jobban sikerült a Kóla, puska, sültkrumplinál. Sokkal kevesebb olcsó hatásvadász eszközzel operál, és meglepő módon korántsem annyira manipulatív, mint az előző filmje. Az, hogy mit hiszünk el a Fahrenheitnek, az megint más lapra tartozik, egy dolog mindenesetre egyértelműen kiviláglik: Amerikában gazdagnak lenni talán a legjobb dolog a világon, a szegényeket pedig még jobban lehet etetni a választási kampányokkal, mint Európában. Azt hiszem, a Fahrenheit anyagi sikere is ennek a bizonyítéka.

6/10

A macskanő (Catwoman, 2004, forgalmazza: InterCom)

Számomra már ott elvágta magát a film, hogy teljesen függetlenné tették a Batman univerzumtól és Gotham Citytől. John D. Brancato és Michael Ferris forgatókönyvírók elég alaposan megásták A macskanő sírját, tavaly majdnem sikerült a Terminátor 3-mal is ezt tenniük. Pedig Pitof mindent beleadott, bár rendezése hagy némi kívánnivalót maga után, de olyan profin vágatta meg Sylvie Landrával a filmjét, amilyet ritkán látni. Thierry Arbogast képeinek sok köze nincs a képregényekhez, de legalább szépek. Klaus Badelt kihozta a maximumot A macskanőből, remek zenét komponált. Ennyi a pozitívum. A papírmasészerűen egyszerű karakterek borzalmasak, egyedül Lambert Wilson képes némi életet vinni George Hedare figurájába: szenzációs, ahogy bánni tud a szavakkal. Halle Berry, Benjamin Bratt és Sharon Stone képtelenek megbírkózni a nevetséges feladatukkal, ami nem is az ő hibájuk, bár elnézve a külföldi kritikákat, az Arany Málnára igencsak esélyesek lesznek. Pitofot ezután sem tartom tehetségtelen rendezőnek, bár A macskanő nyomokban sem emlékeztet sem a látványtervező, sem pedig a Vidocqot rendező Pitofra.

3/10

capturing the friedmans

andrew jarecki csupán egy ártatlan dokumentumfilmet forgatott az ország legjobb bohócairól, mikor riportot készített david friedmannel, a new yorki szülinapi bohóccal. ám amint végighallgatta david beszámolóját a friedman család tragikus történetéről, hagyta a fenébe a bohócokat. és ekkor még nem is tudta, hogy a tragédia nagyját filmre vették (arnold friedman, illetve legkisebb fia, jesse ugyanis elvetemült home video fetisiszta volt).

az idősebb friedmant nagyra becsülték a kisvárosban, ahol éldegélt: tisztességes zsidó tanár volt, három fiúgyermekkel és egy csendes feleséggel, ám egyszer csak bombaként robbant a hír a közösségbe: arnold friedmant és legkisebb fiát, jesse-t pedofíliával, s fiatal fiúkon elkövetett szodomiával vádolják. jarecki korabeli videó- és magnófelvételekből (az eset 1987-ben történt), valamint új interjúkból rakta össze a mindennapok rémálmának dokumentációját. egy évtizedeken át egységesnek vélt család lassú széthullását követhetjük nyomon, melyet elfojtott indulatok felszínre törése, bizalmatlanság és rossz döntések rohasztják belülről, kívülről pedig szembesülniük kell az ellenséges közvéleménnyel, s azzal a 14 fiúval (illetve családtagjaikkal), akit arnold és jesse friedman állítólagosan molesztált a családi ház pincéjében tarott számítástechnikai szakkörök során.

jarecki filmjét egyöntetűen éltette a kritika, egy nagy rakás díjra jelölték, s így tovább: legfőbb erényének azt tartják, hogy pártatlan marad. felsorakoztat bizonyítékokat, ugyanakkor azok hiányára is felhívja a figyelmet: hallhatunk ellentmondásos, illetve ellentmondást nem tűrő nyilatkozatokat, én mégis úgy érzem (főleg a friedman-fiúk kiskori videóinak zenével dúsított, lassított bevágásait látva), hogy jarecki igenis elfogult, s ez némileg csorbítja a film dokumentum-értékét. igaz, ami igaz: a capturing the friedmans így is az utóbbi évek egyik legjobb dokumentumfilmje.

1o/8.5

http://www.sokkmagazin.hu/forum/viewtopic.php?t=230

Szombati matiné:

The Hitcher - 1986

A VHS korszak egyik klasszikusa (a képminőség ezt az időszakot prezentálja, sajnos), azonban a film mit sem vesztett fényéből. Brutális, nyomasztó, kiválóan fényképzett és lehengerlő.

90%

****************************************************************************

Chronichles of Riddick: The Dark Fury - 2004

Közepesnél kicsit jobb rajzfilm, amely messze nem hozza a Pitch Black hangulatát.

60%

****************************************************************************

Alien Vs Predator - 2004

Nem értem a fanyalgókat... Maximum annyi panasz lehet a filmmel kapcsolatban, hogy PG-13 a korhatár besorolás, ergo nem elég véres a film. Üresjárat nincs a filmben, végig pörgés, fasza akciók és a végén csak a visszaszámolás az unrated dvd érkezéséig.

75%

*****************************************************************************

The Fly - 1986

Cronenberg mester romantikus filmje. Feledhetetlen és drámai.

90%

Catwoman - 2004 - USA

Kaptam az ívet a haveroktól rendesen, hogy szarnak neveztem és nevezem még most is Tim Burton második Batman filmjét, a Batman visszatér-t. Ebben igen nagy szerepe volt a Macskanő karakterének. Kevés idegesítőbb karaktert láttam vásznon.
Előre féltem mikor bejelentették, hogy készül a film, amelyben a cicamica lesz a főhős(nő). Az előzetesek nem tetszettek, de ebből ugye nem vonunk le hosszú távú következtetéseket. Ma beültem a moziba és megnéztem.
A francia CGI és trükkfenegyerek, Pitof szépen gazdálkodott a rábízott 85 millió dolcsival. A látványra abszolút nem lehet panasz. Nem tolakodó a CGI, de erős vázát képezi a látványnak. A fényképezéssel és a vágással már vannak bajok. Főleg az akcióknál. Nagyon sok a vágás és ez egy idő után már zavaró. A történet sem fog Oscar-díjat kapni, de 97 perc szórakoztatásra tökéletesen megfelel. Halle Berry viszont tündéri amikor Patience Phillips-et alakítja és nagyon dögös amikor a Catwoman szerkóba bújik. Klaus Badelt zenéje jól illeszkedik a filmhez, különállóan nem hiszem, hogy meghallgatnám.


80%

code 46

michael winterbottom filmjét nézve olyan érzésem volt, mint amikor egy gyönyörű szépen becsomagolt ajándékot kibontok. miközben óvatosan szedegettem le a díszítést, azon elmélkedtem, hogy vajh mit rejt a doboz, mi vár rám, ha az utolsó krepp-papírt, az utolsó csillám-madzagot is lefejtettem. s mikor megtörténik a dolog, az ajándék teljes életnagyságában kitárulkozik, nagyon tetszik, ám én inkább arra az érzésre vágyom, ami csomagolás közben ért.

a code 46 egy sci-fi, illetve annak álcázott romantikus film. egy férfi találkozik egy nővel, egymásba szeretnek, ám kapcsolatuk eleve bukásra ítéltetett. évezredes történet:  shakespeare idején a családi ellentét volt a felelős, a jelenben a faji különbözőség, a jövőben pedig a klónozás teremtette emberek azonos génkészletének ütközése lesz az ok.  meredeken hangzik, ám e filmben minden helyén van, méghozzá csodálatos összhangban: bár unszimpatikus ez a világ, mégis él és mozog, együtt lélegzik lakóival, pedig megvalósításához nem költöttek el 1oo millió dollárt. elég volt csatasorba állítani két nagyszerű színészt (tim robbins és samantha morton), egy tehetséges nemzetközi stábot kamera előtt és mögött egyaránt, s máris egy olyan világban érezheted magad, ahol az országhatárokat elmosta a nukleáris háború, az érzéseket pedig konzerválta az emberi szervezet kényszerű manipulációja. szomorú film, ám tökéletes eledel, ha lélek nagytakarításra szorul. 1o/8

Ja, én is kicsit soknak tartom pl. az IMDb "minden idők 37. legjobb filmje" helyezését, de ez van. De mindenhol, főleg külföldön istenítik a kritikák.

Kate Winsletet elég jól felturbózták a filmre, abban a beállításban viszont tényleg minden illúziót lerombol. :)))

remek film, de azért ez a minden idők, ez büdös. a törlés előli menekülésben annyi játék van, atyám, amikor az asztal alatt kuksol pizsiben a Carry, és a csaj a puniját mutogatja, meg a galambszétverés, az milyen megható és vicces egyszerre, óh, és még a Jim Carrey idiótaságát is felhasználják, atom

az uccsó közös beállításban viszont nem tetszik Kate Winslet, ott és épp akkor olyan visszataszító lófeje lesz, ez vajon a koncepció része?

A sötétség krónikája (The Chronicles Of Riddick, 2004, forgalmazza: UIP)

Számomra létezik két rendező, akik (relatíve) fiatalok, és mindkettőben megvan a lehetőség a nagy kiugrásra. Az egyikük Paul W. S. Anderson, a másikuk David Twohy. Twohy igaz, már többet tett le az asztalra a Galaktikus támadással, a Pitch Blackkel, a Merülés a félelembével, ám még nem ismerték el nagy rendezőnek. A sötétség krónikája lett volna az ő nagy esélye arra, hogy nagy mainstream sci-fi rendező váljék belőle. Az, hogy nem sikerült, az számomra is rejtély. A Pitch Blackhez viszonyítva a Riddick elvesztette minden eredtiségét, különcségét, egyszerűségét és ötletességét. Mégis azt mondom, jó filmről van szó. A legtöbb esetben az ennyi logikai bukfencet felvonultató filmet nem szoktam szeretni, ennek ellenére van a műnek valamiféle bája. Lesüt róla, hogy szeretettel, sőt szenvedéllyel készült el, ami minden egyes képkockán látszik. A kreált világ nem túl eredeti, a forgatókönyv tűl rövid, Vin Diesel szövege nagyon művi és majdnem nevetséges, a trükkök viszont első osztályúak. Sajnos az eltúlzott költségvetés és a behozott pénz nem hozza egyensúlyba a mérleg nyelveit, így Twohynak és Dieselnek nagyon sokat kell még kilincselnie a Universalnál, ha pénzt szeretnének kapni a trilógia lezárásához. Én szurkolok nekik.

7/10

Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine Of The Spotless Mind, 2004, forgalmazza: SPI)

Charlie Kaufman legújabb agymenésével visszatért A John Malkovich-menethez. Elvont, ám gyönyörű szerelmi története az év (sokak szerint minden idők) legkülönlegesebb filmje. A nem időrendben történő mesélés mostanában nagyon divatos, ám Kaufman forgatókönyve nélkülözi ezen filmnyelvi eszköz hatásvadász alkalmazását. Michel Gondry rendező neve majdnem feledésbe merül a hihetetlenül eredeti szkript miatt, azonban úgy érzem, hogy ha esetleg mondjuk Spike Jonze rendezte volna a filmet, sokkal kevésbé lett volna erős a képi hatása. Jim Carrey, Kate Winslet, Kirsten Dunst, Mark Ruffalo, Tom Wilkinson és Elijah Wood mind-mind hihető és szerethető karaktert formál meg, bár sok kibontakozásra érdekes módon egyikőjüknek sincs lehetősége. Nehéz értékelni egyszeri megtekintés után a filmet, jelenleg nem tudok 8-asnál jobbat adni neki.

8/10

Garfield (Garfield, 2004, forgalmazza: InterCom)

Nem tudom, mi van mostanában velem, általában a hasonló filmektől hánynom kell, ám az Én és a hercegem és a Garfield is jóval több pozitív, semmint negatív élménnyel gazdagított. A bugyuta és felháborítóan semmitmondó történettől eltekintve a Garfield egy szerethető és szórakoztató szösszenet, ami jóval túlszárnyalja a Stuart Little bármelyik részét. Ha a poénok nem is felelnek meg teljes mértékig a "képregény" követelményeinek, jókat lehet kacarászni és mosolyogni rajtuk. Jennifer Love Hewitt pedig úgy tűnik, Geena Davis és Jeff Goldblum példáját követve egy CGI állatos filmmel pecsételi meg karrierjét. Ami még a Garfieldot a Stuart Little fölé emeli, az az ésszerűbb költségvetés, amivel a Fox bebiztosította, hogy nagy bukta nem lett a filmből, de remélhetőleg a folytatásra már nem gondolnak.

5/10