alien vs predator
no, ez gyors volt. az AvsP egy emberes méretű popcorn elfogyasztására alkalmas játékidőivel bír, ami kevesebb, mint 9o perc, de azt hiszem, ez bőven sok a tinithriller mumusaivá lefokozott szörnyek vagdalkozásából. szinte látom magam előtt paul andersont, ahogy pofáján kamasz vigyorral tiporja sárba gyerekkorunk rémálmait; az egy dolog, hogy filmje ostoba, tiszteletlen, de még csak nem is humoros. nem is oly rég freddy és jason úgy mérkőzött meg egymással, mint két pankrátor: öntelt habszivacs-háborút folytattak, amely csordultig volt iróniával. az AvsP esetében szarkazmus helyett homlokráncolás a jussunk, a két főszereplő ugyanis tompán és sótlanul üti-veri egymást, s ezt még a háttérben megbúvó emberek is méla undorral figyelik. de olyankor a legjobbak, ha épp csöndben vannak, mert ha kinyitják a szájukat, akkor olyan acélba mart közhelyeket recsegnek, hogy "senkit sem hagyunk hátra", meg "én vagyok a csapatkapitány, én mondom meg, mi lesz". s ez se nem sportfilm, se nem dzsungelkommandós barangolósdi. nyugodtan sorolhatnám a film illogikus marhaságait (mégis, mit keresnek a melegfüggő ragadozók a sarki hidegben?!), de a legfájóbb egyértelműen a PG-13 besorolás totális, visszavonhatatlan jelenléte: a címszereplőket megnyuzzák és felszeletelik, meg minden, az emberek viszont teljesen fantáziátlanul hullanak el: látunk egy rémült arcot, egy közeledő fogsort vagy pengét, aztán hallunk egy elhaló sikolyt. és ezt szorozzátok be 23-mal!
a fenti anyázás ellenére mégis azt mondom, hogy anderson filmje várakozáson felül teljesített: egy sor vacak vágást és unalmas beállítást általában sikerül egy-egy izgalmas megoldással kompenzálni, de ezek sem tartanak örökké. arra viszont elegendőek, hogy egy kicsit borsózzon a hátunk - szigorúan a régi idők emlékére. 1o/4