Még két képregény-film (Man-Thing, Catwoman) várat magára az idén, lássuk hát a közelmúlt termését, 100%-ig realisztikusan:
A The Punisher-ben sajnos rengeteg dolog hiányzik ahhoz, hogy jó film legyen. A (nem túl jó) rendezőként most debütáló Jonathan Hensleigh kevés ötletet vitt bele a több, mint 2 órás filmbe. A jól "összedobott" orosz-Megtorló bunyón kívül semmi érdekességet nem láthatunk. A manapság kiégett John Travolta és Rebecca Romijn-Stamos szerepeltetései teljesen fölöslegesek voltak, akár egy kevésbé ismert arc is eljátszhatta Howard Saint-et (Travolta) - és akkor mégkevesebb lett volna az amúgy is meglehetősen alacsony költségvetés.
A Marvel istenei állítólag gondolkoznak a folytatáson, én azt mondom ne legyen. 10/3, mert azért a '89-es Dolph Lundgren-filmnél sokkal jobb. :)
A Hellboy sem tartogat túl sok meglepetést! Az értelmiségiek dobálóznak itt a "legjobb képregény-adaptáció" címszóval, de természetesen nincs igazuk.
A középszernél valamivel jobb rendező, Guillermo del Toro nyilvánvalóan megnézte az utóbbi évek szuperhős-filmjeit. Többek közt az X-Men-ből és a meglehetősen gyatra LXG-ből próbált meg átvenni egy-két ötletesebb ötletet és meg kell, hogy mondjam: sikerrel járt. Bár a történet meglehetősen sántít, hiszen annyi baki van benne, hogy az szinte már-már megszámlálhatatlan. A karakterek nem túl kidolgozottak, Hellboy-on (Ron Perlman villog ezerrel) kivűl sajnos nem sok jellemfejlődésre számíthatunk - pedig jó lett volna. Csak úgy megy a film, közben Perlman 25 ezerszer is azt mondja "Damn!", de ez mind mégsem annyira idegesítő, mert a film - ismétlem: minden ötlettelensége ellenére - meglehetősen szórakoztató. 10/6.5
A végére maradt a Nyár és valószínűleg a 2004-es év legjobb és legnagyszabásúbb amerikai filmje, a Pókember 2. Soha rosszabb folytatást, én azt mondom! Végre egy olyan film, ami nem az elcsépelt és nevetséges szövegek, valamint gyatra akciók, hanem a kíválló történet és a sokat említett emberséges karakterek miatt lesz/lett emlékezetes. A második rész alig hosszabb az elsőnél, mégis jól érezhetően több idő jutott mindenre. Akár az első epizód esetében, az akció jelenetek jóformán itt is mellékszerepet kaptak. Középpontban a történet. Biztos mindenki ismeri ezt a fogalmat; ez az a fogalom ami miatt leginkább érdemes leülni egy mozifilm elé.
Kerülve a sok felesleges locsi-fecsit, lássuk a puszta tényeket: a film az érezelmekkel játszik, ám korán sem nyálásan. Tetszett, hogy a "minden rosszban van valami jó"-féle elv ismét ennyire jól működik a filmben, szerintem ettől lett igazán, úgymond élethű a történet. Hiszen, ha belegondolunk, történetünk főszereplője nem csupán egy harisnyás... falon mászkáló szuperhős, hanem egy hétköznapi srác is, akire rengeteg teher hárult...
Én azt mondom, ezt a remek filmet csak egyféleképpen lehet osztályozni: 10/10! Már csak azért is, mert a rendező úr megemlékezik egy-két korábbi horror filmjéről is. :)