OPEN RANGE, alias Fegyvertársak (Enyhén megfűszerezve spoilerekkel)
Nem éppen tegnapi mozi, de hát sokáig kellett emésztenem a látottakat. Dúlt belül a vihar, küzdöttem magammal, próbáltam érveket felhozni amellett, hogy jó filmet láttam, de végül a hetedik menetben K.O.-val én győztem: az Open Range nem jó film.
Costner harmadik rendezése egy 90 perces film egy 139 perces takaróban, és bizony a nyújtózkodós jelenetek nagyon unalmassá sikeredtek.
Az első negyed óra nagyjából így néz ki: - Főnök, jön a vihar. (A vihar tényleg jön. Az eső szakadni kezd.) - Ekkora esőt már rég láttam. (Vihar el.) - Hát, legalább már nem esik az eső.
És ez még csak a kezdet. A barátaink a városba érve tízpercenként látogatnak el a doktornőhöz, amit még meg is értenék, ha nem a város legszélén rakott volna fészket szegény. Kocsma, doktornő, börtön, doktornő, vegyesbolt, doktornő, és így tovább a 139. percig.
Ha jól tévedek, akkor a film leginkább az Unforgivenre hajaz, de az összes ezerszer látott western klisé felbukkan egy köszönés erejéig. Adva van egy kisváros, van egy gazdag földes, egy korrupt seriff, meg a nép, aki igazából nem is szereti a seriffet, de ez ügyben a büdös mozdulatot nem tennének. Hőseinket eleinte persze sanda tekinetetek verik, de miután kimentenek egy kiskutyát(!) az esővízből(!!) , mindenki a keblére öleli a marhapásztorainkat.
Costner barátunknak van bizony csúnya múltja is, az elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy ő bizony egy igazi keménylegény, akinek sohasem okozott gondot a gyilkolás. No, nekem itt egyből William Munny jutott eszembe, egyetlen apró különbséggel, akit David Webb Peoplesnek hívnak. Ő képes volt olyan karaktereket teremteni, akiknek mindezt el is hittük. Az Unforgivenben néhány elejtett mondatból kirajzolódott Munny egész rohadt múltja, és tényleg olyan alakká válik előttünk, akinek elhisszük, hogy gátlástalanul legyilkolná az egész kisvárost. Ezzel szemben Costner vallomása leginkább egy gimnazista lányéra hasonlít, aki éppen azt meséli, hogy nyolcadikban a szomszéd fiú lehúzta a bugyiját.
Egyetlen jó mondatra emlékszem a filmből: a végén a kapzsi földesúr több sebből vérezve felkiált "Meg fogok halni" (na ne mondd), és Duvall odakiált neki "És mindezt miért? Néhány marháért?".
Costner sajna elhatározta, hogy NAGY FILMET fog rendezni, ennek köszönhetően tobzódunk a NAGY, HŐSIES pillanatokban: Costnerék vágtatnak a lovaikon, vagy lassítva tüzelnek, vagy lassítva vágtatnak a lovaikon, miközben tüzelnek. Mindezek ellenére a rendezés néha már-már a zsenialitásba csap át, gondolok itt a film egyik pillanatára, ahol egy percig úgy tűnik, Costner lelövi a megkötözött fickót. Vagy a párbaj egy vágatlan jelenetére, ahol az egyik rosszarcú egy hordó mögött bújik el, és Costner közeleg felé folyamatosan tüzelve a duplacsövűből.
De az egész párbaj tűrhetőre sikeredett volna, ha néhány jelenetben el lehetne dönteni, ki kicsodát lőtt le éppen, de vágónk ebben megakadályozott. Lehet, hogy nem is érdekes, mert Duvall is bekap egy golyót, de öt perc múlva, mintha mi sem történt volna, rohangál tovább rendet rakni.
Itt jegyzem meg, hogy a film legnagyobb pillanatát sajna az előzetesben lelőtték, köszönjük szépen, csak így tovább.
Az operatőr és a zeneszerző meg tisztességesen teszi a dolgát, de már nem tudják megmenteni a süllyedő hajót.
Sokkal jobb lehetett volna a film, ha egy magabiztosabb forgatókönyvírót szereznek, ha Costner rövidebb, feszesebb filmet akart volna, kerülve a hősies pillanatokat. De így csak egy a sok tucat között.