dawn of the dead 2oo4
ki a tököm az a zack snyder? george a. romero már lassan két évtizede próbálja folytatni az életművét, s még azt a nyavalyás sega-adaptációt is elvették tőle ás egy kóklernek adták, hogy a dögös picsa jól lekaratéjozhassa a zombikutyát. most pedig jön egy nóném néhány sörreklámmal a tarsolyában, pofátlanul vigyorogva kihúzza a szőnyeget romero bácsi lába alól, s tekintélyes költségvetésből feldolgozza a dead-trilógia legjobb darabját? ezt a filmet csak gyűlölni lehet. filmnézés előtt jól fel is húztam magam, hangosan hőzöngtem azon, hogy rohangásznak, mikor araszolniuk kellene, még le sem hunyják a két szemüket, már vissza is térnek, meg ilyesmi. sz'al gyűlölködtem... volna. csak az az igazság, hogy a főcím előtti rész kurvajó volt: kiméletlen, in medias res nyitány tárult elém, aztán jött a főcím, ami egyenesen lehengerlő... próbáltam én utálni ezt a filmet, de egyszerűen nem lehet: ha egy zombi fejét átszúrják egy karóval, egy másikat pedig szinte felnégyelik egy láncfűrésszel, akkor ezt nem lehet nem szeretni. még a különböző horrorikonok gyalázatos leszerepeltetését is elnéztem; a sztori itt-ott megbicsaklik: vannak teljesen céltalan mellékvágányok, melyeket egy-egy gyors lövéssel zárnak le; utáltam a "mentsük meg a kutyát" kommandót, viszont imádtam a göndör szőke ribi halálát. és ha már dicsőítettem a főcímet, a vége feliratokat is méltatnom kell. de akkor is 'ssza meg, én már azt várom, hogy romero mikor forgatja le a következő dead filmet: erre az évtizedre is ráférne már egy kis okítás. 1o/7