Minden Végzet Nehéz R.: Nancy Meyers
10/5
Finoman fogalmazva, Jack Nicholson és Diane Keaton nélkül ez a film egy kalap kaki. Igazából nem értem a rendező hozzáállását. Vajon mit is akart ezzel a történettel mutatni? Hogy a kor mégiscsak számít? Ebben nem lehetünk biztosak a film végére. Vagy hogy a Jack által játszott figura érzelmes és szerelmes lesz mindenfajta átmenet nélkül, de mégis faképnél hagyja szerelmét? Sajna hiányoznak a filmből az okok, amitől működnie kellene a filmnek. Nincsenek apró részletek, amin el lehet lavírozni, a kapcsolat bemutatása eléggé ridegen van ábrázolva. Még szerecse, hogy két ilyen nagy színész játszik benne. Mentik, ami menthető, és főleg Jack az, aki csodát művel szerepével. Diane Keaton is jó, bár a sírós jelenetben a rendező eléggé eltúlozva mutatta a figura szenvedését. Ami azért is érdekes, mert Nancy Meyers ugye nemrég vált el rendező férjétől, Charles Shyer-től akivel együtt írták a történeteket. Hát ha ez lett a vége a kapcsolatuknak, akkor sajnálom őt. A másik, hogy le sem tagadja, női filmről van szó. Véleményem szerint nem kéne ilyen feminista hozzáállással történetet csinálni (ami azt illeti, a hímsovinizmus is egy eléggé rossz). Nem kéne minden pasit érzelemzavarosnak vagy papucsnak beállítani, esetleg egy nőcsábásznak, ha épp a rendező nő és baja van a férfiakkal. Pl. Nora Ephron ezt jobban meg tudja csinálni (A Tom Hanks-es figura túlzásaival együtt messze hitelesebb, mint a Jack Nicholsonos nőcsábász) , vagy ott van Jane Campion, aki letett valamit az asztalra a Zongoraleckével. Valahogy olyan érzésem van, hogy Meyers nem ismeri igazán a férfiakat, csak felületesen és van egy elképzelése arról, milyen az IGAZI, akit egy filmben megnevel. Ezektől függetlenül van pár szép jelenet a filmben, mint pl. a hancúrozás a két "öreggel". Az ilyen jelenetek őszintének tűnnek. A többi sajna csak mese. Két ilyen szókimondó figura nem viselkedik gyerekként. Csak ha már végérvényesen összejöttek.