Moziajánló

Nagyon tanulságos az a sztori, ami a Fight Club azon jelenetéhez kötődik, amelyben Edward Norton péppé veri Angel Face arcát. Az eredeti változatban végig Angel egyre inkább eltorzuló arcát mutatták, ahogy záporoznak rá az ütések. Ezt később túl véresnek találták, és helyette a körülöttük állók reakcióit, arcát mutatták. Az eredmény kevésbé véres, ám sokkal erőteljesebb, felkavaróbb lett. A korbácsolás jelenetnek is azok voltak számomra a hatásosabb részei, amelyekben nem mutatták Jézust.

A flashbackekkel az a baj, hogy pont olyanok, mint az eddigi konzervatívabb adaptációk, semmivel nem mutatják Jézust emberibbnek mit azok, nem hoznak semmi újat. A lényeg, a sokat emlegetett áldozat vállalása már a film elején, sőt igazából már a film előtt megtörténik, mikor Jézus úgy dönt, hogy nem menekül el, noha előre tudja mi vár rá. A film ezzel nemigen foglalkozik. Maga a szenvedés, illetve az, hogy pontosan hogyan és mennyit szenvedett, szerintem annyira fontos ebben a történetben. De ha már Gibson úgy döntött, hogy erről forgat filmet, akkor szerintem inkább arra kellett volna helyeznie a hangsúlyt, hogy mit él át közben Jézus, mire, kire gondol, a vívódását, hogy feladja, vagy kitartson a végsőkig. Ehelyett csak azt látjuk, hogy sorsába beletörődve, aléltan, bábként rángatják és kínozzák, nomeg részletes bemutatót kapunk a római katonák brutalitásából.

Száz százalékig természetesen nem lehet feltámasztani egy nyelvet. A latin holt, mégis használt nyelv a tudományokban, így igen hitelesen lehet alkalmazni. A héber ugye használatos nyelv, az arámival már érdekes a helyzet. Hivatalosan ez is halott, de van még három város egymástól elszórva, ahol nem hivatalosan, de beszélik. Ők kb. százezer embert tesznek ki. Egy holt nyelv nem azt jelent, hogy nem ismerjük, inkább nem használatos.
A keresztfáról és keresztről a mai napig vitatkoznak történészek és a teológusok. Egyértelműen senki nem tudta még bizonyítani, hogy mit is cipelt Krisztus. Az biztos, hogy voltak periódusok, amikor az elítéltek keresztfát vittek, más időszakban meg az egész keresztet. Arról is vita folyik, hogy valóban átszögelték-e az emberek kezet, mert lehetetlen, hogy elbírja egy test terhét.
Semmiképpen nem antiszemita A Passió. Jézus nem a zsidók miatt halt meg, mindenki bűne miatt. Én úgy fogom fel, hogy meg kellett halnia, mert Isten akaratának nem lehet ellentmondani. A film nem keltett gyűlöletet az emberekben, és benne volt: „Atyám, kérlek bocsáss meg nekik!”. Ez nem antiszemitizmus.

másik nagy bajom az, hogy ez a film sértően primitív. nem magyaráz, nem okít, csak bemutat. a tételek, emlyeket felsorol olyan "axiómák", melyeket már az általános iskolában belénk nevelték. (ennél már csak az lett volna erősebb, ha a szereplők névtáblával lettek volna ellátva. :) a vasárnapi iskolától talán elnézném, hogy mindent az alapoktól kezd, ám egy olyan filmtől, mely felnőtteknek készült, több merészséget várnék el - nem csupán trancsír téren.

amúgy a film hitelességéről is lehet vitatkozni. mi csak laikusok vagyunk, ám a teológusok majd összecsinálták magukat, mikor szembesültek a passió anakronizmusával. mindenféle irányzatok hatása alatt született meg a film (elsősorban a szenvedés-rajongó katolicizmus), így lett pl. keresztfából is kereszt.

bár erős túlzásnak (és banálisnak) tartom, valamilyen szinten azokat is meg tudom érteni, akik antiszemizmust kiáltanak, nem csupán azért, mert a zsidóságot egyoldalú, elnagyolt csőcseléknek ábrázolja, hanem a szenvedés igazi okait elsunnyogása miatt: jézus miért és kiért szenved; ki helyett lóg a kereszten.

na mindegy, a nép pálfodrulása és a feltámadás szerintem sokkal jobb (tanulásgosabb) téma, mint ez a monoton és hallgatag tragédia.

nem kenyerem ezen eszközök vitatása (bár a lassításból és a zenéből tényleg túl sok volt), csupán egy olyan kijelentésre reagáltam, amely szerint ez a film nem próbálja a nézőt művészi hatásokkal manipulálni. márpedig dehogynem.

jézus nem görögül beszélt (ilyet sem állítottam), hanem arámiul, csupán minden egyes szava görörgül maradt fenn. amúgy egy olyan holtnyelv használata, amely helyességében nem lehetünk biztosak, bizony hatásvadászat. hitelt próbált nyújtani egy olyan filmnek, amely túlzásokra épül.

s valóban, a film egy férfi szenvedéséről szól. erről szóltak anno a gladiátor játékok is. azok is legalább ennyire népszerűek voltak, mint ez a film.

egy rendező szabadon döntheti el, hogy milyen eszközökkel akarja elérni a hatást. hol vannak megtiltva a lassítások? mióta bűn szűrőt használni? miért ne lehetne trükköket alkalmazni? a flashback egy szemét?  szerintem pont ezek a jelenetek bizonyítják be, hogy a passió nem csak az erőszakról szó (prédikálás pl.). a halott nyelvek feltámasztása már hatásvadászat? jézus három nyelven beszélhetett, de elsősorban nem görögül. és végül, a passió egy szenvedéstörténet, nem az újszövetség megfilmesítése, ez mel gibson hitvallása - aztán el lehet benne hinni vagy elutasítani.

Szása: Én nem vagyok hívő, de úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy valóban megtörtént-e ez a történet, vagy sem. Már az a tény, hogy létezik, hogy hihetünk benne, az már egy óriási dolog. Egy kimondhatatlanul csodálatos és felemelő történet, amely képes hihetetlen erőt adni annak, aki hisz benne, aki hisz abban, hogy létezhet ilyen áldozat, függetlenül attól, hogy megtörtént-e, és ha igen, akkor kikkel és hogyan.
Tehát én úgy gondolom, hogy itt nem a történetet kell mérlegelni és értékelni, hanem a filmet, mint feldozást és mint művészi alkotást. Én ezt tettem lentebb.

Persze, művészi manírból nincs hiány, én konkrétan a vér művészi ábrázolására, illetve annak hiányára gondoltam. Semmi tompítás, vagy túlzás, színezés, árnyékolás, csak odatolják a kamerát és megy a sebészileg hiteles trancsírozás. És Gibson célja pontosan ez volt, valóságosnak ábrázolni az erőszakot és nem manipulálni mindenféle trükkel. Ahogy zalus mondja: profi snuff.

Kétségtelen, hogy A Passió jóval nagyobb benyomást tett rám, mint a Kill Bill, de ezt nem fogom Gibsonnak megköszönni az biztos.

Én becsülöm mindenkinek a büszkén felvállalt modernkori ateizmusát, inkább csak annyíit mondanék: azért kell ehhez a filmhez egy icipici hit. Belekötni a látványba, a koncepcióba, a nyelvbe, a sokszor látott dramaturgiai fogásokba szerintem kicsinyes önigazolási kényszer. Nekem végig a torkomban dobogott a szívem, és nem azért, mert elborzasztott a lefoszló hús látványa, hanem azért, mert gyötrelmesen szembesített azzal, hogy egyszer valaki a szeretteiért mekkora áldozatra volt képes önszántából, és hol vagyunk mi ehhez az áldozathoz, ehhez a kitartáshoz képest - sehol sem.
A Miéert-re mindenki maga tud válaszolni a film láttán. Azt, hogy a te válaszod mindössze stilisztikai kötözködés volt - most kivételesen vita nélkül megpróbálom elfogadni.

a passióban legalább annyi művészi manír van, mitn a kill billben. patetikus zene, agydöngölő lassítások... áh, inkább c+p: (...ha az index is engedi...)

- lassítások (annyi van belőle, mint a szemét)
- patetikus zene (a karmester egyik kezével kapaszkodik, a másikkal...)
- szűrők, kameratrükkök
- vizuális és hangeffektusok, maszkok (nem jézusé)
- splatter mindenek felett (nem vagyok az anatómia nagymestere, de erősen kétlem, hogy bárkiből is úgy tör előre a vér, mint a szökőkút, ha egy dárdával "megpiszkálják")
- ugrálások az idősíkok között: a régi, hittel és malaszttal teljes és az új, szenvedéssel teli képek folytonos összehasonlítgatása; egyéb dramaturgiai fogások
- arámi nyelv: mint tudjuk, jézus szavai egy-két kivételtől görögül maradtak fenn, s ezeket fordították le számtalan nyelvre, most pedig vissza arámira, vagyis vmi olyasmire, amiről a fordítok azt gondolhatják, hgy arámi: ez csupán a hitelesség illúziója
- valamint a kérdés, hogy van-e/volt-e olyan ember, aki annyi szenvedést elbírt volna, mint jézus a filmben? a biblia nem írja le oly részletesen a történéseket, egyetlen (mű)alkotás sem illusztrálja oly expliciten jézus kínhalálát, mint ez a film...


...pedig a keresztrefeszítésnek nem a "hogyan" a legfontosabb aspektusa, hanem a "miért". ez utóbbi kérdésre pedig nem igazán ad választ mel gibson filmje.

nem igazán kedvelem a kill billt, mondjuk az erőszakkal nincs semmi bajom, ha nem öncélú (a kill bill túlhajtott splaett-orgiája igazándiból hommage és közönségteszt), illetve nem csupán a film egyetlen eszköze. amúgy engem a passióban látható erőszak sem zavarna, ha emellett nyújtana vmi mást is a film. profi snuff.

hú, ez azért elég meredek. két órányi valósághű emberkínzás, mint morális üzenet? a film mögé pedig nem nehéz belátni, ha ügyesen kivonod magad a sokkterápia alól, akkor szűk két órád van arra, hogy elgondolkodj a láttottakon. megkínoznak egy embert. megtudjuk, miért? egy másik topikban azt mondták: "csapj fel egy bibliát, s megtudod". na most, ez beugratós kérdés, mert én tudom, miért történik az jézussal, ami. tanár úr, én készültem. de ha nem a miértról szól a film, akkor tényleg csak a hogyanról regél. no és kérdem én: olyan fontos a világnak, hogy lássa, mennyi fájdalmat bír elviselni az emberi test?

nem "natúr dolgok" kellettek neki, hanem naturalista hatást akart elérni. nem ugyanazt jelenti! ennyi erővel miért nem használt eredeti vért!

Ambtari:
Msot enm akarokm veled nagyon vitázni, de nem a robottal van bajom. Mert egy véres beles horrorban kurva jól mutatna ahogy prüszköl meg nyüszít miközben darabolják, de mivel Gibsonnak ennyire kellettek a natúr dolgok ezért rakott Jézus robotot. Csak ez meg oylan fura. Jézus mint robot. Eddig az összes Jézus filmben csak magoldták (pedig volt egy pár) Ha igazi hívő lennék nem tetszene ez az ötlet, de mivel nem foglalkozom a vallással engem nem zavar.

inkább 2%

De nem kifejezetten nekik készült.A film nézőközönségének 5%-a lesz teológus...

Mellesleg ne alkossatok a teológusokról ilyen képet,mert a 95%-nak tettszett a film.

JUBEI,ne haragudj,de te a keresztényeket teljesen hülyének nézed?Szerinted ők nem tudják,hogy a keresztfára nem Jim Caviezel-t szögezték fel,hogy ott rohadjon meg,hanem egy bábut(robotot)?40 év múlva nem lesz robot társadalom,de ha lenne is,akkor sem zavarná ez az embereket,mert őket a film által nyújtott élmény érdekel,és nem pedig a technikai megoldások.Mellesleg madjnem minden filmben robot használnak,Szilszakált sem az Új-Zélandi erdőből hívták le a forgatásra.

Szása: Neked megígérem nem úgy fogok beülni rá a moziba hogy másokra hallgatok. Mert ha így állnék mindenféle filmekhez akkor egy csomó nem is tetszene.
Majd megírom a vélemlényemet könnynen lehet hogy tetszeni is fog ah téynleg oylan gyönyörű a képi világ mint mondjátok. Nekem ez soxor elég.
Gyomrom van hozzá (láttam már ennél sokkal keményebbet is) csak gondoltam leírom ezt a pár dolgot hogy azok akik látták mit szólnak hozzá.

Annyi a gond, hogy te már mindenféle forrásból begyűjtötted a lehetséges impulzusokat, vagyis úgy érzed, lehet véleményed a filmről, miközben nem is láttad. Le kell sajnálni a teológusokat, meg kell nézni és véleményt alkotni róla egyedül.
Szerintem a Schindler drámaisága "költőien előadott amatőr manír" ehhez a filmhez képest, persze ez az én véleményem. Mindenesetre kell hozzá gyomor, de hogy csak a látványa lenne letaglózó a szenvedéstörténetnek, még mindig erős kerekítésnek érzem.

Megnéztem a Delicatessent és nem véletlen hogy Jeunet és Marc Caro rendező páros minden idők talán legjobb rendezőpárosa volt. Delicatessen és az elveszett gyerekek városa felejthetetlen művek- Alig várom hogy a Delicatessen is megjelenjen nálunk min. oylan kivitelben mint a másik.

Ja még valami. A végén egy robot lóg a kereszten és hát nemtom hogy ez 40 év múlva (amikor már lehet hogy lesznek robotok) a keresztényeknek hogy fog tetszeni...

Bár én még nem láttam a filmet egy teológus valamelyik este azt mondta a filmről, hogy ez nem szól másról mint hogyan csinálnak egy embereből húscafatot....
Mivel ez a szenvedés a bibliában nem így van leírva. a korbácsolást a bibliában (márpedig az itt a mérvadó) kb egy mondat.

Ha meg az erőszakról beszélünk lehet egy film megrázóan erőszakos:
Született gyilkosok, Salo avagy Szodoma 120 napja, Cannibal Holocaust, Mechanikus narancs stb.

De lehet olyan túlzású mint a Hullajó amit azóta sem lehetett ilyen téren felülmúlni.  Foylnak a belek, meg a levágott végtagok orrba szájba de azt a filmet csak imádni lehet.

Aztán ott a Schindler listája ami a fizikai szenvedésen túl az emberek lelkét torkát szorítja.

a Kill Billes meg Tarantinos erőszak tényleg cool-os, de talán ezért nem rólja fel neki ezt senki.

Majd ha megnézem a filmet megmondom hogy tetszik-e ,de mivel nem vagyok a filmes erőszak ellen, ha valamiért ott van ,de ha téynleg másról sem szól nem vagyok biztos benne hogy tetszeni fog.

Azért van némi különbség a "disznóvágás" és a Kill Bill között. A Kill Bill kitalált történet egy totál hétköznapi csajsziról, aki szépen, "művészien megkomponálva", ezáltal tökéletesen hiteltelenül (viszont látványosan és szórakoztató módon) legyakja az ellent, miközben frappáns és gondosan kimódolt cool szövegekkel alázza a népet.
Ezzel szemben a Passiónak esze ágában sincs szórakoztatni, sőt, végig sem gondolja azt, hogy hogyan tudna politikailag korrekten viselkedni, mert itt éppen a VALÓSÁGOS szenvedésről van szó, nem pedig arról, hogy valaki milyen művészi manírral tudja ezt a nagyközönség számára emészthetővé tenni. Semmit nem vállal tehát, mint azt, hogy bemutatja: íme, így történt.
Ha mindezek után a Kill Bill hagy benned mélyebb nyomot, az már nem a disznóvágás hibája.

kekec: Ezt részt beleírtam a véleményembe, aztán mégis kitöröltem, de most erre válaszolva leírom. Nekem semmi kifogásom az erőszak művészi ábrázolása ellen. Kedvelt filmjeim között ott van a Kill Bill és a Hullajó is. A Passióban az erőszak ábrázolása kb. annyira művészi, mint egy disznóvágásról készült amatőr home-videó. A Kill Bill-ben az erőszak eltúlzott, grotesz, formált, van "esztétikája", a Passióban nyers és durva.

Azoknak valóban nem sok mindent mond a film,akik nem hisznek Istenben,és nem hiszik,hogy ez mind megtörtént.