Moziajánló

Előzőekhez még:
Oldboy (r. Chan-Wook Park) (bár ez inkább 2003-as)
The Passion of the Christ (r. Mel Gibson)
The Terminal (r. Steven Spielberg)
A Very Long Engagement (r. Jean-Pierre Jeunet)
Troy (r. Wolfgang Petersen)
The Aviator (r. Martin Scorsese)
Izô: Kaosu mataha fujôri no kijin (r. Takashi Miike) + T. Kitano + szamuráj kard = el nem merem képzelni :)

tényleg, vak vagyok...

hékás, ott figyel a steamboy a tizesben. :]

Én még ezeket csapnám hozzá:

Ghost in the Shell: Innocence
Steamboy

A következő 5 évre pedig:
The Hobbit
Evangelion

Lesz valami TÉNYLEG jó film mostanában a mozikban? (Csak nehogy ilyen "Holnapután"-t ajánlgassatok mert akkor a kardomba dőlök... )

Jó kis lista, én még hozzácsapnám az Alien Vs. Predatort (vagyis A Halál a Ragadozó ellent :)) és a Land Of Destinyt.

2oo4 tíz legjobban várt filmje (abc sorrendben):

1. 2o46 (ha bemutatják egyáltalán :)
2. brothers grimm, the
3. chronicles of riddick, the
4. day after tomorrow, the
5. hellboy
6. howl's moving castle
7. incredibles, the
8. kill bill, vol.2
9. steamboy
1o. van helsing

én pedig ezt láttam:



"she gave me a pen. i gave her my heart and she gave me a pen."

nem akarok róla különösebben szövegelni. mindenkinek tudnia kell, mit jelentett john cusack a nyolcvanas évek amerikai tinifilmjeinek. nekem pl. azt, hogy kezdem megkedvelni ezt a sivár évtizedet. további szövegelés helyett íme egykis danolászni való. hisz cameron crowe zenében mindig nagyon erős.

PETER GABRIEL "In Your Eyes"love I get so lost, sometimesdays pass and this emptiness fills my heartwhen I want to run awayI drive off in my carbut whichever way I goI come back to the place you areall my instincts, they returnand the grand facade, so soon will burnwithout a noise, without my prideI reach out from the insidein your eyesthe light the heatin your eyesI am completein your eyesI see the doorway to a thousand churchesin your eyesthe resolution of all the fruitless searchesin your eyesI see the light and the heatin your eyesoh, I want to be that completeI want to touch the lightthe heat I see in your eyeslove, I don't like to see so much painso much wasted and this moment keeps slipping awayI get so tired of working so hard for our survivalI look to the time with you to keep me awake and aliveand all my instincts, they returnand the grand facade, so soon will burnwithout a noise, without my prideI reach out from the insidein your eyesthe light the heatin your eyesI am completein your eyesI see the doorway to a thousand churchesin your eyesthe resolution of all the fruitless searchesin your eyesI see the light and the heatin your eyesoh, I want to be that completeI want to touch the light,the heat I see in your eyesin your eyes in your eyesin your eyes in your eyesin your eyes in your eyes

itt a kép is:

Phenomena (1985)

Jennifer Conelly és Donald Pleasence a legismertebb szereplői Argento 1985-ös misztikus horrorjának, a Phenomenának. Dario koncepciója hasonló az előző filmjeihez: egyszerű történet, egyszerű szinészek, de fantasztikus fényképezés, zene és hangulat. A Mester látványvilága lenyügőző, a félelem végig ott csücsült a gyomrom környékén, és néha belerúgott.

90%

(A betétdalokért többek között az ezek a bandák feleltek: Iron Maiden, Motorhead, The Goblin. Ez egy plusz pont! :)

Pofa be! (Tais-Toi!, 2003)

Sajnos a szokásos módon szúrták el a filmet. Igaz, nem teljesen, de azért sikerült. Gyönge történet, erős színészek. Francis Veber, a rutinos francia vígjáték rendező csuklóból végrehajtott munkája minden eredetiséget nélkülöz, sajnos a poénok sem igazán ütősek, pedig nagyon könnyen lehettek volna azok. Depardieu és Reno viszont kárpótol minden gyengeségért. Már csak azért is merem ezt mondani, mert nem hiszem, hogy valaha is újra együtt láthatnánk őket egy filmben.

5/10

Vágta (Seabiscuit, 2003)

Az amerikaiak értenek a nagy legendák drámai elmeséléséhez. Persze szinte minden drámájuk egyforma (főleg az elmúlt néhány évből kiindulva), de ez a Vágta esetében igenis jól működik. A giccs és a szépség határán egyensúlyoz a film, de soha nem esik abba a hibába, hogy túlcsorduljon. Chris Cooper alakítása fantasztikus, ő a legjobb a mezőnyben. Jeff Bridges követi őt, míg Tobey Maguire halványabb a kelleténél. William H. Macy rádiós szerepéért pedig küön is gratula.

7/10

Az ember, aki nappal aludt (Az ember, aki nappal aludt, 2003)

Szomorú, ha egy filmnek a bakijait, már a moziban észreveszi az ember. Az meg még szomorúbb, ha a hátam mögött meg számolják is...
Borzalmasan gyenge film, szinte alapkoncepció és forgatókönyv nélkül. Számomra érthetetlen, hogy ha egy épkézláb krimire nincs pénz, miért kell egy vackot leforgatni??? Cserhalmi György mankós verekedése kb. olyan hiteles, mint Steven Seagal az Oscar-átadáson. Csak azért két pont, mert krimiből nem készült ezen kívül egy sem kis hazánkban az utóbbi időben (de ez is minek?).

2/10

Mambo Italiano - Bazi nagy lagzi... Olasz módra (Mambo Italiano, 2003)

Hihetetlen, mennyire jó dolog egymást kopírozni. A Budapest Film nemcsak a címválasztással akarta becsábítani a görög lagzi közönségét a moziba, ez a film tényleg annak a mása. A szereplők szinte egy az egyben hasonlítanak egymásra, a poénokat itt is keresni kell. Az mondjuk mindent elmond a filmről, hogy a mozi közönségének az a csak számunkra (vagyis magyaroknak) vicces dolog tetszett, hogy a főszereplő hugát Pinának hívják...

1/10

"Hollywood jobb és igényesebb tv sorozatokat forgat mint mozifilmeket"
egyetértek. még a CSI-t (Helyszínelők) is ide megemlíteném.
vágás/zene/effektek/operatőri munka, mind-mind moziszintű.

az ál/arcot pedig john woo rendezte: ettől még nem lesz hong-kongi film.

végülis a Cold Moutain rendezője, Anthony Minghella brit.

kicsit csalódott vagyok, de legalább eggyel kevesebb filmnek kell drukkolni. :]

golden globe jelöltek

bafta jelöltek

azt árulja el nekem vki, hogy a cold mountain mióta brit film?

lost in translation: fiú és lány találkozik egy idegen helyen. fiú és lány elvan. fiú és lány romantikázik, pedig a dolognak nincs jövője. fiú és lány elbúcsúzik egymástól, de talán nem örökre. ismerős? nem? nem akarok linkelni, maybe later. ehe. bill murray-t szeretem nagyon, pedig ugyanazt a morózus, valaha-jobb-időket-éltem szerepet játssza el újra és újra. az oscar-parát nem értem, coppola rendezése is minden, csak nem egyedi, s még különösebb elvágyódást sem éreztem tokióba, habár ha scarlett johansson elkísérne, még meggondolnám.

Nekem két Sho Kosugi "német szinkronos-narrátoros-norvég feliratos" VHS film ugrott be. Mivel fogalmam sem volt, hogy mit keressek, véreset pisiltem, mire megtaláltam az IMDb-n.
Az egyik a Pray for Death címen fut az amiknál, nálunk még Ezerszemű ninja volt. Jó kis ninja action-nel kezdődött, majd végződött, és a körfűrész hangját máig hallom. Újranézve biztos csalódás lenne.

A másik kinti címe Rage of Honor, ungarische címre nem emlékszem. Ehhez is kellemes emlékek fűződnek, főleg amint a film végi harcnál a kardok szikrákat hánynak, vagy amikor egy kifeszített kötélen lóg a szakadék felett, és egy benszülött nyíl pont a kötelet találja el. Ezt sem biztos, hogy újra nézném.

Taken (2002)

Másodszorra - most már dvd-n - néztem végig Leslie Bohem és Steven Spielberg fantasztikus tv sorozatát, a Taken-t. A hétvégén egy barátom említette, hogy lassan Hollywood jobb és igényesebb tv sorozatokat forgat mint mozifilmeket. Van benne valami. Elég csak a Band of Brothers-re, a 24-re, a Alies-ra és a Shield-re gondolnunk. Spielberg-et megint mesélni akart és sikerült neki. Mint anno  harmadik típusú találkozások idején. Bár a 2 mű teljesen más. A Taken-ben 3 amerikai család életét követhetjük nyomon az 1947-es roswell-i ufóbalesettől egészen napjainkig. A három család sorsa szép lassan összefonódik a történet során, és a végén kiderül, hogy miért?, mikor?, hogyan? és hányan?. A sorozat dramaturgiája szinte egyedülállóan jól van megszerkesztve. Minden érzelemet átélhetünk, mégsem érezzük úgy túlzásokba esünk. A szinészek rendkívül jók teljesítenek, a trükkök felveszik a versenyt bármelyik mozifilmmel.

100%

a kolléga itt alant már elmondta, ami elmondható, csupán annyit jegyeznék meg, hogy a re-animator ultimate party film, igazi társasági mozi, rég nem szórakoztam ilyen jól, miközben ezt néztük, s kommentáltuk, ahogy a torkunkon kifér -  azon is elgondolkodhattam, hogy mennyit változtam az elmúlt évtizedekben, hisz gyermekkorom egyik legfélelmetesebb filmes élménye mára féktelen marháskodássá szelidült. de ebben aligha van párja. a them! is sokat változott, mióta nem láttam: leginkább öregedett, mondhatni, elhullajtotta csáprágóit. nem ártott volna, ha gordon douglas jóval kevesebbet markol, biztosan többre vitte volna. óriáshangyák, mint megállíthatatlan gyilkológépek sokkalta hatásosabbak, mint atomveszély fáradt allegóriái. a tale of two sisters megalomániában szenved. nem elégszik a szumma jellel, ő bizony hatványozni kíván, s ebbe bukik orra szegény. kár a fantasztikus fényképezésért, no meg a kedves-aranyos kóreai lánykákért.

a Yesasia honlap szerint a Dreamworks már készül a Tale of two sisters amerikai feldolgozásának elkészítésére, habár az imdb-n még nincs adat róla.

pár szó a ma látott filmekről:

Re-Animator - 1985

Klasszikus horror a vhs időszak aranykorából. Egy cseppnyit sem vesztett a fényéből, a horror a gore és a vígjáték remekül kevert turmixa.

80%

Them! - 1954

Sajnos erről már nem mondható el, hogy nem vesztett a fényéből, és ráadásul túl komolyan veszi magát.

10%

Janghwa, Hongryeon (Tale of two sisters) - 2003

"If you like being scared, see it." írja egy néző az imdb-n. Részben igaza van, hiszen vannak a filmben parás jelenetek. A rendező megnézte az elmúlt évek ázsiai horrortermését, csavargatta a sztorit és csinált belőle egy turmixot. Nem rossz, de néhol lassú és vontatott és nagyon el van nyújtva a vége.

70%

Jubei! Ez csak egy vicc a film elején, amit egyébként a félszemű tag is jelez, amikor valami olyasmit mond, hogy sok felé megfordult ez a történet, mindenki hozzárakott ezt-azt...Szóval a pletyka természetéről szól, hogy mennyire átalakul egy sztori, ha szájról-szájra terjed.