Hát, minden várakozásomat alulmúlta a Mátrix Forradalmak.
Végig az volt az érzésem, hogy a Reloadednél beleadtak apait-anyait a látvány meg az okos filozofálgatások terén, annyira, hogy át is estek a paci túloldalára, és itt meg kifogyott a nafta, az egész már csak gurul a lejtőn lefelé.
Kezdenek egy laza tíz-húsz perces "mélyenszántó gondolatok" adagolásával, mintha nem lett volna elég ilyen az előző részben. Aztán szívenütött a tény, hogy két program összeházasodott és gyermekük lett, akit nagyon, de nagyon imádnak. Lehet, hogy egy pöttyet maradi vagyok, de a programok végezzék csak a dolgukat, a gyerekcsinálást meg bízzák ide.
Szóval már itt az elején a dolog kezd cikivé válni, az ember kényelmetlenül feszeng a székben, és közben azon gondolkodik, hogy nincs-e most éppen BL meccs a tévében.
A mélypont számomra annak a hatalmas igazságnak a feltárása volt, miszerint nehéz remegő kézzel bekötni a bakancsot. Köszönöm szépen, érzem, már nem éltem hiába.
Van benne egy nagy-nagy csatajelenet is, "amilyet még sohasem láthattunk" (by Silver, kicsit elkoptatott frázis, ideje lenne váltani). Én úgy vagyok vele, hogy nem is akartam látni, mellesleg a Reloaded autópályás üldözését meg sem közelíti, sem látvány, sem adrenalin túladagolás terén, úgyhogy sok a füstje, kevés a lángja - hogy én is filozofálgassak egy keveset.
A bratyók minden jel szerint túlságosan el voltak foglalva a rajzfilmek, a képregények meg a játékok babusgatásával, ide már nem jutott elég energizer, ez sajna meg is látszik a végeredményen. Össz-vissz egyszer ért meglepetés a filmben, amikor egy elektrongyos kábelt beletoltak vkinek az arcszerkezetébe, és ez sajna édes kevés. A halál előtti megható végszavakból már a Reloadedben is elegem volt, itt meg már pláne nem kértem volna belőle, de ez úgy látszik egy hollywoodi mánia, a Király visszatérben is lesz minimum egy belőle.
A végén a székből felállva az volt az érzésem, hogy inkább vetítették volna le a második részt, ott legalább volt mit nézni.