KILL BILL Enyhe Spoilerek.
Őszintén szólva Quentin Tarantinot mindig is jobb írónak tartottam, mint rendezőnek. A Ponyvaregényben papírra vetett figurái máig utolérhetetlenek, a bazmegezős párbeszédei pedig garantált röhögés általi gyomorgörcsöt eredményeznek. A hosszúra sikeredett Jackie Brownból nekem De Niro és Jackson figurája, valamint Pam Grier 2,35:1 arányú hátsófele maradt meg az emlékeimben.
A Kill Bill első öt percében úgy éreztem, ezt sikerült pont az ellenkezőjére fordítani. QT felnőtt, mint rendező, de íróként valahogy most haloványt alkotott. Ne legyünk persze túl szigorúak, egy ilyen bosszúállós történet százezredik elmesélésében sem lehet túl sokat belegyömöszölni az akción kívül, amit meg sikerül, az tök felesleges. Lásd itt. Van benne egy nagyon faszagányos kis anime rész Luis E. Bacalov A nagy leszámolás (kicsit morriconés) zenéjével (tök jó, nem hittem, hogy rajtam kívül bárki is látta volna ezt az átlagos Van Cleef westernt), ahol elregélik nekünk, miért is lett Lucy Liuból az ami, és ez mind szép és jó, de semmi köze az egészhez. Időhúzásért tizenegyes. És mivel itt nem lehet hosszabb idézeteket megereszteni a Bibliából, vagy elbeszélgetni a tévés pilotokról, ne is keressük a Jules-féle figurákat a felejthetetlen beszólásaikkal.
Akció terén a film hatalmasat alkot. Az elhullott végtagokat és a kiömlött vér litereit tekintve hollywoodi szempontból a film mindenképpen mérföldkő, talán utoljára Sidney Pollack ontotta (közel sem ennyire) a beleket a Jakuzákban, és ahogy annak idején Ken Takakura, most itt Uma Thurman szecskázza darabokra a csíkszeműeket.
De hogy ne legyen felhőtlen az élet, valamelyik barom állat kitalálta, hogy az egyik legfaszább aprítós jelenet menjen már át fekete-fehérbe. És én itt most dühömben gyilkolni tudnék. Könyörgöm, minek???? Miért kellett ezt így elkúrni? Nem akartak annyi málnaszörpöt színesben mutatni? A korhatár, vagy mi a tököm? Az egész élvezhetetlen, kizökkenti a nézőt a filmből, és megöli az egész jelenetet. (Az már csak hab a tortán, hogy amint visszaváltunk színesbe, egyből lekapcsolják a villanyt. Moziban vagyunk bazmeg, ez nem a Szabó család.) Le merem fogadni bármibe, hogy a japcsiknál ez a jelenet színesben nyomul. A nyakamat rá. Ide a rozsdást. És nagyon merem remélni, sőt ajánlom, hogy a DVD-n hozzák helyre ezt a malőrt.
Mindezek ellenére egy nagyon tuti kis véres B filmet láthatunk, egy nagyon jó Uma Thurmannel, az ilyenkor szokásos hülye klisékkel (négy évnyi kómából pár óra alatt fel lehet épülni - ehhez még Seagalnak is több kellett, meg egy amcsi csaj simán leszeleteli a japánok tökeit). A fényképezés csodálatos, úgymond Oscart nekije, a zene is a helyén van - bár itt nem sikerült olyan telitalálat dalokat kiválasztani, mint a Ponyvaregényben. Ennek a filmnek végre van tempója, bár néha leül egy csöppet, de figyelmünk sosem lankad, és ha nincs az a rohadék légy, észre sem veszem, hogy moziban vagyok.