dreamcatcher - álomcsapda
[USA, 2oo3, lawrence kasdan]
- némi spoiler -
kingnek valszeg senki sem mer szólni, hogy a csúcson kellett volna abbahagyni, az egykori rémálomgyáros továbbra is ontja magából a szörnyeket, de azok maximum egy vásári mutatványos ketrecében mutatnának szépen, éjszakáink nyugalmát nem fenyegetik. néhány éve attól votl hangos a sajtó, hogy stephen kinget elgázolták, az elkövető néhány hónappal később rejtélyes körülmények között elhalálozott, meg minden. miuzán a hírverés elcsitult, megjelent king első "postcrash" regénye, amit a mester az új millenium első nagyszabású rémmeséjének szánt. a könyv azonban nem az újdonság izgalmas illatát árasztotta, hanem a fáradt olaj émelyítő bűzét. na jó, hagyom a virágynyelvet: a kritikák szerint a könyv szar, king összeszedte eddig pályafutásának legjobb elemeit: telekinetika, ki nem mondott, de sírig tartó gyermekkori szövetség, agybaszkuráló idegenek, sz'al az álomcsapda hallgathatna az "állj mellém, rémkoppantó, ne bohóckodj!" címre is, ha nem hangzana túl bénán. na most, ha már idáig fikáztam a film alapjául szolgáló regényt, jöjjön egy fordulat: nem is olvastam. :]
aztán rögtön még egy: a film egész türhető. nem értem, mi fantáziát látott a warner ebben a regényben, de 1oo millió dolláros költségvetést biztosított lawrence kasdan számára, aki egy másik forgatókönyvíró zsenivel, william goldman-nel felvértezve megpróbálta kihozni a lehetetlent a kusza regényből: egy jó filmet. az első óra simán beszippantja a nézőt, szerény személyem borzongott, didergett és megfogadta, hogy soha többé nem megy vécére, ami a halál után a legmagányosabb dolog a világon; ebben a filmben pedig a klotyó tartogat néhány kellemetlen meglepetést. a film második fele azonban egy pöttyet sutára sikeredett: a cselekmény több szálra foszlik szét, fontosra és jellegtelenre egyaránt, belépnek új szereplők; a befejezés bár különbözik a regényétől [állítólag nagyon-nagyon béna], de azért vicces. a szereposztás nagyon impresszív, azt viszont sajnáltam, hogy morgan freeman nem mutatott semmilyen trükköt a szemöldökével, pedig annak biztosan célja van, hogy ekkorára nőtt. :] összeségében nem rossz produkció az álomcsapda, az utolsó harmadra jellemző lamerkodás ugyan hagyott némi keserű szájízt maga után, de úgy is inkább a borzongató/látványos jelenetekre fogok visszaemlékezni.
