Focus - A látszat csal
Valamivel el kellett ütni a Húsvét locsolós napját a kötelező rituálék után, így a család választása Will Smith új filmjére esett. Többek között azért is, mert szeretjük a színészt, másrészt azért is, mert annyira rossz kritikákat kapott (10/5 a legtöbb helyen), hogy nehezen hittük el, hogy ez ennyire rossz legyen.
A szélhámosfilmek sajátja, hogy egyfajta szemlélődőnek hagyja meg a nézőt, aki vagy élvezi a showt és hátradől, vagy eljön a pillanat és elkezdi keresni az érzelmi azonosulási pontokat, hogy jobban beleélje magát a történetbe. Itt szokott beütni a baj, mert ezek a filmek csak az agyra és az érzékekre hatnak, de a szívre kevésbe. (A Szemfényvesztők hibája is ez volt). A rendezőpáros (John Requa és Glenn Ficara) azonban itt lépik meg, hogy ez egyszerűbb legyen, mint egy mutatvány (ugye Közönséges bűnözők) és belekeverik a romantikát a képletbe. Így egyből megvan az érzelmi bevonás és ráadásul Smith és Margot Robbie párosa nagyon jól működő. Elsőre talán furcsa párosnak hat, de filmben ez egyáltalán nem érződik. A rendezők tehetségéről árulkodik, hogy képesek több műfajt jó érzékkel keverni, hiszen mind az I love you Philip Morris, mind az Őrült, dilis, szerelem, de még a Taplő télapó is nem egy zsánerből nyeri az esszenciáját.
Természetes a balhékon van a hangsúly a romantika mellett, de vajon a tavalyi Holtodiglan vagy az Amerikai botrány mellett képes a film fenntartani az érdeklődést? Nekem maximálisan. Legalább 4-5 fordulat van a filmben, ami a készítők érdeme, hogy egy idő után az ember már keresi a kapcsolatokat és baromira figyel, de 1-2 sejtésen kívül egyszerűen nem lehet kitalálni, hogy mire fut ki 1-1 balhé vagy a végső nagy buli.
Felróják a filmnek, hogy miért lehetne élvezni azt, hogy valaki mondjuk lelopja a karórád vagy az objektíved, így a szereplők ellenszenvesek és nincs meg a nézővel az azonosulás. Kérdem én, miért kell az élvezethez a szimpátia? Hannibal Lectert sem azért szeretjük, mert annyira kedves ember. Smith csapatát azért jó nézni, mert eleganciával és egyszerre lehengerlő ügyességgel képesek akár egy egyszerű kizsebelést is végrehajtani. Nem kell ezzel közösséget vállalni, de élvezni és izgulni lehet rajta, nem? Hiszen a mozi a szórakoztatásról szól elsősorban. Továbbá, itt még ugye az agyunkat is megdolgoztatja a sztori.
Technikai szempontból azoban jeles a mű. Gyönyörű az operatőri munka, remekül vannak megvilágítva a helyszínek, szép helyek, ízléses kosztümök. Ami az ilyen filmek sajátja ugye (gondoljunk csak az Oceans-filmek eleganciájára). A zeneválasztás is derék, nincs unalmas zene. (Ami külön bravúr, hogy még a Rolling Stones filmek által agyonkoptatott gigaslágerét a Sympathy for the Devilt is sikerült dramaturgiailag beépíteni a filmbe)!
A nemrég látott A lázadó után már ez a második kellemes meglepetés az évben, a lehúzó vélemények után meg főleg. Sajnálom, mert sokan ezt úgy könyvelik el, hogy nem ez Smith visszatérése az élvonalba, szerintem meg egyértelműen az. Gondoljunk csak McConaughey esetére, mindenki a Gyilkos Joe-t tartja a karrier-újraindítás első állomásának, holott a 0 kilométerkő egyértelműen Az igazság ára, de azt nem látták sokan, sajnos. Bár a Focus visszatermelte költségeit, de egy ilyen sztárral gondolom nem ezt várták.
Mindenesetre a látszat tényleg csal, mert ez egy jó film. Aki teheti még pótolja, mert adja még pár mozi. Én beszerzem lemezen is, remélem itthon is megjelenik idővel.