matrix: reloaded
[USA, 2oo3, wachowski bros]

spoilers warning!
azokat a folytatásokat szeretem, amik a "history repeats itself" mintájára készülnek, az itt-ott nélkülözhetetlen upgrade és más cicomákkal felszerelve. így a highlander 2, ringu 2 jellegű második részek elmehetnek a francba, mert nagy buzgón ragaszgatják azt a cuccot, ami nincs is eltörve. sajna, a mátrix folytatása is beleesett ebbe a hibába. nem mondom, hogy az első eresztés logikája nem vérzett ezer sebből, de mint tudjuk, az egy olyan science fiction volt, ami a zsáner második felére összpontosított. ha pedig a hajók zajonghatnak az űrben, akkor a gépek sem tudnak a felhők fölé emelkedni, jó?! a második rész ezzel szemben olyan szinten ködösít, hogy szegény fanatikus mátrix-rajongók legalább hatszor lefagynak, miközben értelmet próbálnak keresni a rizsa mögött. pedig egyszerű az és nem kevésbé banális, mint a négy évvel korábbi elődje, csak most a szépen artikuláló morpheus helyett legalább 15 karakter tologatja puzzle-darabkákat, mindegyik szép virágnyelven előadott döcögős filozofálgatásba merülve, hogy [SPOILER!] aztán a végén előálljanak a díszes, amúgy rendesen kopottas "mátrix a mátrixban" teóriával, ami édes egyszerűen picsán rúgja az első részt. ezek után hálát adhatok a sorsnak, hogy a nebulobazár jellegű nevektől részben sikerült megszabadulni és az új cuccok egy részét kalapácsnak, linknek, kulcsmásolónak, tetőfedőnek, stb. hívják.
DE. a mátrixban soha nem álfilozófikus technokrata hablaty volt a lényeg: kellett vmi cicomás adalék ahhoz, hogy hitelt adjanak a repkedésre. arról szól a mátrix, hogy hogy tegyük fogyaszthatóvá az ázsiában már évtizedek óta dívó wire-fut az amerikai/európai prolik számára. hát így. stílusosan, profin, szépen. ebben a tekintetben az első bekezdést nyugodtan el lehet felejteni, ugyanis a második rész szenzációs akciójeleneteihez képest a mátrix járókeretes balettnek tűnik. tegnapig azt hittem, a donnie yen/jet li féle összecsapást a heroból nem lehet már überelni, pedig de. leszarom, hogy a neo vs 1oo smith féle bunyónak vajmi kevés dramaturgiai jelentőssége van, az sem érdekel, hogy X%-ban CGI, egyedül csak az számít, hogy ha nem néztek volna rám szúrós szemmel az ülésszomszédok, hangosan hujujujúztam volna végig az összecsapást, annyira magával ragadó. leborulok yuen mester és john geata előtt, akik vizuális effektek és a harcművészetek fantasztikus ötvözetét rakták össze, s az "ilyen még nem volt" duma jelen esetben tényleg nem túlzó. a bruttó 25 perces autós üldözés pedig bármit állva hagy, amit eddig akciónak hívtunk.
e két csúcsjelenet fényében rengeteg dolgot megbocsájtok a wachowski tesóknak: a nehezen összeilleszthető, epizódokra hulló sztorit, a felületes karaktereket, joel silvert és még a ködösítést is - legalább tudnak majd min csámcsogni a kölkök a suliban. a monica belluccinak kiosztott minimális játékidő ugyan végzetes bűn, de ettől még 2oo3 a mátrix éve, az bizony. holnap indulok partizni zionba, jön valaki?