Gangs of New York
Scorsese élete művében eme filmmel feltehette volna az i-re a pontot. Hogy mégsem sikerült, talán a több évtizedes huzavona, a studiófőnökökkel való harc, a hiányos forgatókönyv és a vágószobai nagy halál lehet az oka. Epikus film született, amiből hiányzik a tűz, hiányoznak belőle a karakterek. Egyedül Hentes Bill alakját sikerült megformálni, bár néha Lewis játéka is átcsap a karikatúrába.
A filmnek magvannak a nagy pillanatai, de ezek sajnos összességében keveset nyomnak a latba.
Konfúz módon keveredik össze Amszterdam bosszúhadjárata a New York-i lázadással a háború ellen, ennek ékes példája a film utolsó tíz perce.
Ballhaus nem hiába Zeusz az operatőrök Olimposzán, ismét bebizonyítja, mire képes. A grandiózus díszleteket, ha már egyszer felépítették, használhatták is volna: az volt az érzésem, hogy mindig egyazon a téren vagyunk, továbbá el tudtam volna viselni egy lehelletnyivel több totált New York-ról. Hatalmas kikötőt építettek, mozgatható hajókkal, összesen kétszer, ha felismertem ezeket, akkor is csak pár másodpercre.
De ami a legjobban fájt: nem tudtam volna megmondani a film végén, ki is rendezte ezt valójában. Scorsese mesteri technikáját hiába is keressük, itt-ott nyomokban felvillan, de rendezése erősen átlagos. Az utcai harcnál nem bír magával, beveti a ryanes-gladiátoros elidegenítést, és jönnek a gyorsított meg a rezgő képek. Lehet, hogy a korhatár miatt művelték ezt a filmmel, de akkor is borzalmas. Röhej, hogy Gibson második rendezői munkájával ezen a téren helyből átugorja a Spielberg-Scott-Scorsese hármast.
Őszintén várom Scorsese legalább 4 órás rendezői változatát, ha lesz egyáltalán, akkor lehet, hogy gyémántra találunk. De így az az érzésem, mintha a nyersre vágott változatot láttam volna. Szép meg jó, de tőle többet vártam.
