Moziajánló

Nem valószínű, de a TTT elnézve ez nem is olyan nagy baj ;) Ellenben jöjjön inkább a Mátrix 3 decemberben! Bízom benne, hogy tarolni fognak Wachowskiék.

Azon elmélkedtem, hogy mivel az idén nem lesz HP, bemutatják-e decemberben a Király visszatért? Nem valószínű, mi?

28 DAYS LATER

Először azt hittem, hogy annak a Sandra Bullock filmnek a folytatása. Király, gondoltam, akkor gyorsan felejtsük is el. Aztán valahogy később kiderült, hogy ez egy poszt-apokaliptikus zombi film, amit nem más, mint Danny Boyle rendezett. Igaz, ő még egyetlen filmet sem tudott letenni az asztalra, ami nekem tetszett volna, de hé, ez nem lehet akadály. Az alapszitu csábító, meg ott van a kihalt London, annyira nem lehet rossz.

Hát nem ezzel a filmmel fogja magát a rendező belopni a szívembe. Nem az a baj a filmmel, hogy nem történik benne semmi, amit már ne láthattunk volna valahol máshol; ilyen alapon hollywood-i filmet nem lehetne moziba engedni; inkább az, hogy még ezeket sem tudja érdekesen tálalni. Manapság a gyors vágások és a "rezgő kamera totálban" a trendi, ennek köszönhetően a zombi támadások csak egy elfojtott ásítást csalnak ki a nézőből. A zombik amúgy is olyan ijesztőek, mint egy jól kifejlett Teletubbie, úgyhogy a para ezen a téren is elmarad. Nem baj, engem legjobban úgyis a kiürített London utcái érdekeltek. Sajnos a rendező itt is a divatot majmolja, a filmet digitális kamerával készítették, így minőségileg a végeredmény erősen emlékeztet a "Nagyi 68. szülinapja" c. házi VHS kazettára. Az egész londoni panorámából csak valami gusztustalan pixelhalmaz látszódik, mintha az egészet szétkenték volna. Köszi, Danny, ügyes vagy.
A történetet nem akarom kivesézni, hátha valaki még meg akarja nézni. Csak annyit jegyeznék meg, hogy egy titkos labiba minden gond nélkül be lehet settenkedni, és a biztonságiakat is csak egy lakattal lezárt telefonon bepötyögött 28 jegyű szám tárcsázása után lehet riasztani, és még akkor is megkérdezik, mi a baj.

Asszem, Danny Boyle következő filmjét, már ha lesz neki, ki fogom hagyni. Egy elsőfilmes rendezőnek még megbocsátható lenne, de így...

Equilibrium

Talán csak jó pillanatban láttam, de nekem nagyon tetszett a film. A maga komor hangulatát rendkívüli módon feldobták az akció jelenetek.

Szvsz nem volt olyan vészes, mint a pókember, de tényleg nem 1 X-men...

jó lenne, ha a nemzetközi filmforgalmazás csököttsége nem szabna gátat annak, hogy ehhez hasonló filmek eljussanak hozzánk is, mert ha csak a zu legendája kaliberű nehezen emészthető, sokak által egyenesen borzalmasnak titulált alkotások kerülnek bemutatásra, akkor a magyar átlagember pillanatok alatt leírja ázsiát, pedig ahogy a returnert elnézem, a hollywoodi mainstreamre már megint köröket vertek. szívesen leültetném lukas györgyöt e film elé, hadd fészkalódjon leginkább az ILM-et alázó trükkorgiát látva. persze, lukas is felhördülne néhány kevésbé jól sikerült húzáson [az idegen lényes CGI elég sok kivánnivalót hagy maga után], de kezére vernék azon nyomban: öreg, nézd a dramaturgiát! humor, akció, dráma, látvány, zene, duma - mind a helyén van. ilyen egy jó tömegtermék, ráadásul a teljes költségvetés alíg éri el mel gibson fizuját.

"Úgy látszik, Rodrigueznek mégis csak megártott az a gyógyszeres kezelés a Mariachi előtt." Ilyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem, míg a legújabb agymenését nézegettem. Levonva a tapasztalatokat az első rész borzalmait követően, most már felkészülve ültem be a terembe. Hogy miért? Mindig is érdekeltek az ilyen low-budget filmek, hogy mire képesek a nagyok árnyékában. Kíváncsi voltam a Sony kamera teljesítményére. A Clownok Támadásában OK volt, a Vidocqban borzalmas, és itt...hát itt sem volt maga a tökély. Aztán ott van az a csontvázas jelenet, egyenesen a Jason és az argonautákból, ami nem hagyott nekem békét. Érdekes, hogy Harryhausen 40 évvel ezelőtt a kockázással jobb eredményt ért el, mint ezek a CG csontvázak. A kegyelemdöfést mégis az a kósza hír adta meg, hogy a Frigyláda elején szereplő aranybálvány felbukkan a filmben.

Ezekután a film. Határozottan jobb volt az első résznél (persze itt már tudtam, mire lehet számítani), de még mindig nem sikerült egy épkézláb forgatókönyvet összehozni. Az új MacGuffin itt valami telepúder nevezetű baromság, amit mindenki meg akar szerezni, de ez nem számít, lényeg, hogy a legifjabb kémeket el lehessen indítani vmi után. A film tele van pakolva mindenféle kütyüvel, repkednek benne a szárnyas disznók, mégis, egyetlen egy eredeti ötletet nem voltam képes felfedezni az egészben. A végéről persze nem hiányozhat a "Mi egy család vagyunk" tanulság, és hát ugye a szeny sem annyira szenya.

Mindegy, a film szórakoztató volt, bár értelmet néhány teremmel arréb kell keresni. Egy kicsit (sokkal) több Banderas elkellett volna, találkozása az anyóssal a film legszebb pillanata. Az ultragagyi trükköket nem említem, passzol a film tartalmához, és különben is, bassza meg az ILM. És akkor is lelövöm, hogy szerepel benne Bill Paxton.

Mondani se kell, már készül a Spy Kids 3D - Game Over Cameron csodakamerájával, és Sly cameójával.

aha. menj, nézd meg!

Látta már valaki A Zu legendáját?

shurayuki hime [princess blade, vagy penge hercegnő, ahogy tetszik]: meglepő, viszont csöppet sem mulatságos élmény volt ez a film. ritkán esik meg velem, hogy úgy ülök le filmet nézni, hogy semmit se tudok róla. a ma délutáni találkozóm most tényleg blind date volt: megmondom őszintén, a cím alapján ilyen időszámításunk-előtt-kétszázban jellegű wuxiára számítottam, úgyhogy mindjárt az első percekben meglepetés ért: a jövőben vagyunk, az indusztriális nyomásba belerokkant japánban, ahol a "medmekszesedést" kerülendő a kormány felbérel egy profi gyilkosokból álló klánt, akik gondolkodás és ellenvetés nélkül számolnak le a rebellis elemekkel. aha, akkor ez ilyen futurisztikus ereszdelahajam lesz, gondoltam, méghozzá a látványosabbik fajtából, hisz a stáblistán olvastam, hogy donnie yen mondta meg, ki hová rúgjon/suhintson/lőjön/harapjon. mint kiderült, ismét tévedtem. bár a filmben fontos szerepet töltenek be a küzdelmek, amik szinte mindig gigászi összecsapásokba torkollnak, de nem ilyen légies performanszba. a hmmm... csörték súlya nagyon is érezhető, a vér és izzadság szaga majd lemászik a képernyőről [mikor leszünk mi egyszer oly szerencsések, hogy azt mondhatjuk: vászonról?], épp ezért találtam számomra rendhagyónak a stílus és az erőszak sokszor precíz, néha követhetetlen elegyét. a film mélyebbre ás a szépen kivitelezett harcjeleneteknél, a roninokra emlékeztető kivégzőklán "tisztavérű" tagjára, a 19 éves yuki hercegnő jellemfejlődésére összpontosít, akit mintha aragorn és nikita szélsőséges elkötelezettségéből gyúrtak volna: együtt alszik a kardjával, máshoz sem ért, csak a gyilkoláshoz, teste előbb moccan, mielőtt érezné/érezne, a klánhoz fűződő lojalitása tartja életben, s mikor kiderül, hogy a lázadók felé húzó anyját saját "családja" tette el láb alól, a bosszúszomjas yukinak menekülnie kell előbb "munkatársai", majd feltámadó érzelmei elől. akár kitano is rendezhette volna: a princess blade nagyon szomorú film, az összes szereplőből süt a keserűség, rendesen szét is baszta a kedvem, s még be is sötétedett, az istenfáját, mégsem bánom egy cseppet sem, hogy láttam: ha van olyan műfaj, hogy "akciódráma", akkor ez a film az egyik legfontosabb képviselője.

pokolba a pókemberrel! már most cidrizek azt a trendet látva, amit a vasas drukker hálószövő sikere indukál. egy jókora batman-bukta után a képregényfilmek ismét visszatérnek a moziba, méghozzá vihargyorsan, hogy a nagy sietség kellőképp a minőség rovására menjen. itt van mindjárt a tapasztalatlan, ámde elkötelezett mark steven johnson dirigálta daredevil, az S/M bőrrucis igazságosztó apró szarvacskákkal, hogy stan lee kreálmányaként new yorkban adjon eligazítást a rosszarcúaknak. daredevil - nekem csak dídí - vak, ami sajnos nem mentség arra, hogy nem éppen szolidaritási okokból, a néző se lásson túl sokat a filmből: az akciójelenetek sajnos annyira túlhajtottak, hogy képtelen voltam követni őket, magamban könyörögtem, hogy egy icipicit álljnak le egy-két csípős beszólás erejéig, de aztán újabb megdöbbentő sokk ért, mikor a szereplők szájából a legnagyobb banalitások buktak ki hagymaízű gőzfelhőben, amiből hálistennek[?] csak a legbuggyantabb szagú maradt meg: "az erőszak erőszakot szül!" ben affleck pókmanust lepipálva pattog ide-oda a háztetőkön - ez a fajta ugribugri láthatóan a film többi szereplőjének sem okoz gondot, sz'al nincs hiba a mátrixban, csak a szuperpóver van kissé elsunnyogva: "megölték az apám, ezért bosszúból most szupererőre teszek szert és legyakok pár homokzsákot!" dídí két főellene, bullseye [magyarul: célpont :] és kingpin [magyarul: a vezír!] harmatgyenge: colin farrell [kérlek, menj haza!] rettentően túljátssza az akár cseresnyemaggal is ölni képes bullseye-t, kingpin pedig jobbára tétlenül sétafikál és akárhányszor kinyitotta a száját, mindig azt hittem, hogy a hústorony michael clarke duncan azt nyüszíti: "i am tired, boss, dog tired!"  jennifer "alias" garner vicsorog-mosolyog electra nachos [ezen a neven nem győzök még most is vigyorogni] szerepében, kicicomázva, bedajjerolt hajjal már majdnem esztétikus a hölgyemény, viszont övé a film egyik legsötétebb pillanata is, mikor smink nélkül tűnik fel. apropó sötétség! a daredevil kevés erényei közé tartozik a meglepően sötét hangulat, fickókánk kapja az ívet rendesen, több vért sajtolnak ki belőle, mint az eddig látott valamennyi sztreccsgatyás fazonból összesen; a film képi világára sem lehet sok panaszom, az ultrahangos látás ábrázolása érdekes, már amikor követhető, néhány operatőri megoldás pedig egyenesen szenzációs. dícséret illeti továbbá a remek title szekvenciát, greame revell semmitmondó szkórja viszont újabb mélypont, amit a bénán öszeválogatott nu metal vs göndör-gitáros-lány-nyenyereg dalcsokor sem ellenpontoz. rendesen össze van csapva ez a mozi [a történetről azért nem meséltem, mert hát izé, nem nagyon van miről csacsogni], mellette kezdem értékelni a pókembert, de mint mondottam: a pokolba vele! :]

Javaslom, hogy olvasgasd a filmkritikákat.

Nem értem miért csesztetitek folyamatosan a Scary 2-t....

Totoro - Myazaki továbbra is az isten (mondom ezt úgy, hogy 88-as a film, ilyen kontextusban kicsit furán hangzik:) Nagyon aranyos a film, a két kislány lelkesedése félelme olyan szintetn átjön a mozin, hogy olyat én még nem láttam! Nem csak rajzfilmek tekintetében beszélek, hanem nagy oscar díjas filmeket is beleértek! Szívem szerint, ezt is bemutatnám itthon a Best Hollywood helyében!

Analyze That - Furcsa... Az első rész nagyon tetszett, talán épp azért furcsa, hogy a második szinte ugyanolyan. A mostani amerikai sequel-ek olyanok, hogy veszik az első rész forgatókönyvét, átírják az alapszituációt, nyakon öntik a régi poénok áttdolgozásával, és voilá, kész a folytatás. (Ilyen még: Amerikai Pite2, Horrorra akadva2, Sikoly3) Imigyen megfogalmazódott bennem egy paródia ötlete, aminek stílusosan az American Sequel címet adnám...

Fincher kiszállt az M:I 3-ból, és ezzel én is elvesztettem mindenféle érdeklődésemet a készülő film iránt. Persze így is meg fogom nézni, de baromira nem érdekel már a dolog.
Ja, a stafétabotot vmi Joe Carnahan nevű ürge vette át (milyen nagyszerű csere!!), aki eddig egy Narc c. Tom Cruise produkciót tett le az asztalra. Hajrá, gyerekek, úgysem fog sikerülni.

érdekes. ezek közül szerintem a the hours volt a legjobb.

The Hours 10/3
Chicago 10/8
Gangs of New York 10/8
LOTR-TTT 10/6
Road to Perdition 10/7
Catch me if you can 10/5
Spiderman 10/4
The Pianist 10/7

A többit sajnos nem láttam, de hármat még a gáláig pótolok.

no kérem alássan, túl vagyok a zenész csóka kalandjain is, teljes hadkészültséggel várom a holnap esti oszkár zsúrt: tanár úr, én készültem! az sem zavar túlzottan, hogy egyik jelölt rosszabb, mint a másik: nyerjen a hero, nyerjen miyazaki, aztán felőlem tépelődhetnek a többiek, ki mit visz haza és miért. az órák bár nagy hatással volt rám, kétségtelen, de még egyszer meg nem nézném, karanténba helyeztem, mint a requiem for a dreamet vagy a visitor q-t, a TTT nem teljesértékű film: remélem a novemberi rendezői változatra beér szépen, ennek rovására majd a király visszatér lesz összecsapva. sebaj. még mindig jobb, mint a szörnyűséges chicago vagy az elkalapált gangs of new york, de mindegyiket alulmúlja polanski holokauszt víziója. az első fele nem több egyszerű schindler remake-nél, janusz kaminski híján színesben, amúgy semmit nem tud hozzátenni a témához: hatásvadász és meglehetősen üres; figyelemfelkeltésben spielberg filmje simán ráver néhány hosszt, én meg azt mondom, pokolba már ezzel a témával, na. a film második fele jóval érdekesebb: hősünk bújkál, szakállat növeszt és kb. 45 kilósra fogy [oszkárt adrien brodynak, jacknek már van három, caine polcán is ott figyel egy, egyébként is semmitmondó volt egy közepesen ócska filmben; jujúj, DDL azért ellenfél lehet, ügyesen forgatta a bárdot, be kell valljam] és csendesen figyeli, ahogy a németek dominanciája fokozatosan széthull és az irányítást előbb a zsidó felkelés, majd a lengyel felkelés, majd az - ásítás - orosz haderők veszik át. miközben a sokadik emeletről lessük brody szemén keresztül az apró emberek összecsapását, nekem akaratlanul egy budget RTS játék jutott az eszembe: itt most lerakok két tankot, oda egy kis infantryt, klikkelek háromszor a tankokra, aztán hadd szóljon. ez most lehet, spojler lesz, de elmaradhatatlan a katarzisjelenet: a zongorista játszik egy német tisztnek, akit úgy, de úgy meghatja a fazon tehetsége, hogy megkíméli az életét. megható, nem igaz?

ha én lennék az oszkárfőnök, aki ugyan nem vagyok, biztosan bevezetnék idén egy új kategóriát, a "legimpozánsabb orsszerkezet" címmel: brody biztos jelölt lenne, valamint miranda otto a TTT-ből és a matador lány a hable con ellaból. ahogy felidézek néhány csókjelenetet ez utóbbi filmből, szerintem biztos, hogy ő lenne a nyerő.

A So Close-t eyszerűen imádtam, két nap kétszer is megnéztem:)
A lányok szépek, az akciók nem realisztikusak, viszony gyönyörűen koreografáltak!
10/7.5

the 4 feathers : az egyik legbénább kalandfilm amit láttam. Lehet, ha paródiának néztem volna kevésbé röhögtem volna, de így egy csomót, szánalomból. A brit ficsúr berezel az afrikai háborútól ezért haverjai megszégyenítik, erre utánuk megy egyedül és megmenti őket. A kulcsszavak: becsület, tisztelet, önfeláldozás. Máris spóroltatok 2 órát...

below: a pitch black-hez hasonlóan, david twohy új rendezése sem akarja megváltani a világot, viszont hozzáértően, jó beleérzéssel adagolja a paraelemeket ahhoz, hogy e tengeralattjárós horror működjön. ehhez nem kis mértékben járul hozzá darren aronofsky forgatókönyve, feszültségben, szorongásban, klausztrofóbiában nincs hiány, még a kissé hervasztó befejezés is megbocsátható.

heh. mielőtt még vki azt hinné, az indexről idéztem, nem, ezek a saját szavaim. ;]

index:

cidade de deus - isten városa [BRA, 2oo2, fernando mierelles], . mexikóból az amores perros, argentínából a nine queens, legutóbb pedig cannes 2oo2 nagy kedvence, a city of god indult el világhódító útjára. úgy tűnik, a dél-amerikai újhullám leginkább domesztikus gengszterfilmekben tud érvényesülni, hisz úgy tűnik a bűnözés midnenhol ugyanolyan ízű, legyen az szervezett vagy szervezetelen, kisstílű vagy globális. a három produkció - bár a nine queens kicsit kilóg a sorból - közül a rio de janerio kültelki nyolckerjében, az egyik leghírdettebb favelaban játszódó isten városa a legütősebb: 7-8 éves kiskölkök rohangásznak felfegyverkezve és gyilkolják halomra egymást szemrebbenés nélkül. a cidade de deus rengeteg amatőr szereplőt mozgat, az arctalan tömegből legalább két tucatnyi szereplő emelkedik ki, s hálát adok fernando mierellesnek, hogy legtöbbször nomen est omen neveket osztott ki szereplőinek: kiskocka, petárda, gúnár, hajas; könnyen megjegyezhető beszélő nevekből nincs hiány, a nézőnek bőven elég a pörgős cselekményre koncentrálni, ami isten városának két véráztatta évtizedén zakatol végig, egy olyan fiú narrálásában, aki minden összecsapásnál ott volt, minden fontosabb vezetőt ismert, de valahogy sikerült mindvégig tisztának maradnia. félreértés ne essék: a film nem kívánja azt sugallni, hogy a bűn nem kifizetődő; igazándiból nincs mondanivalója, "csupán" egy vérben tocsogó, valós eseményeket feldolgozó gengszterfilm: annak pedig az egyik legjobb. nem csoda, hogy megfeküdte a tejbegrízen vegetáló akadémia gyomrát, ami jól kihagyta a legjobb idegen nyelvű oscar jelöltjei közül.

hable con ella - beszélj hozzá [SPA, 2oo2, pedro almodóvar]. a rendező eddigi legvisszafogottabb filmje: egyetlen pasi nem ölt női ruhát, himbilimbit senki sem lóbál, a szexuális hovatartozás pedig amerikásan hetero. filmje azért messze nem kommersz, az erotika sem hiányzik belőle, hál'istennek - az aliciát alakító leonor watling még kómában is olyan gyönyörű, hogy minden férfiszív összeszorul azt látva, hogy egy ilyen szépség erre a sorsra van kárhoztatva. almodovar filmje manipulatív darab: a morbiditás végig ott bújkál a háttérben, a zseniális némafilm-jelenetben elő is tör, de a szereplőket sikerül annyira megkedveltetnie a nézővel, hogy szörnyű tetteik, tévedéseik ellenére sem tudjuk őket elítélni. a spanyol temperamentum most otthon maradt, a beszélj hozzá! meglepően visszafogott, ámde könnyfacsaróan szentimentális dráma, imádtam.

uzumaki - örvény [JPN, 2ooo, higucsinszki]. szürreális világba csöppen az, aki kielégítően vastag gyomorfallal bírván uzumaki-nézésre válallkozik. alice örvényországban, akár ez is lehetne a film címe, a főszereplő miniszoknyás szüzike még emlékeztet is a mesehősre, elég erőteljes hát a kontraszt közte és az összes többi szereplő között, akiknél valami nagyon nincs rendjén, annyi szent. a japán wierdsville lakóit 45-ből visszamaradt légiós sziréna tudatja a munkanap végéről, de ami még furább, az a felettébb magas érdeklődés a spirálok, csigák, örvények és más hipnotikusan körkörös dolgok iránt. ahogy a csigaláz egyre jobban elfajul, a település lakói szép sorjában becsavarodnak - a szó szoros értelmében. kafka találkozik a cronenbergi rögeszmével, a film egészét átitató zöldes színek, valamint a nyálkás és folytonos nedvesség kellemetlen érzete nemakarom kirándulásra inivtált egy olyan világba, ami ott van a lábunk alatt, de nem szívesen ismerkednénk meg vele közelebbről. ebben a filmben ez a világ rendesen kitágul: digitális és hagyományos effektek révén ölt testet, számos jelenet egyenesen gyomorforgató, summa summarum, beteg film az uzumaki, aminek alapjául egy hasonlóan súlyos manga szolgált [lásd linket].

kikudzsiro no nacú - kikujiro nyara [JPN, 1999, kitano takeshi]. mogorva öregember vs hátulgombolós kolonc jellegű filmeket már szinte minden ország kitermelte magából, hálás téma, az oszkár is szereti, a japán rendezőzseni is kipróbálta hát magát ezen a területen, no persze a maga mórozus tempójában. kitano viszont talán egész életművben nem beszélt annyit, mint ebben a filmben, s nem ritkán hülyét csinál magából, hogy kiskorú utitársát, illetve a közönséget szórakoztassa. keserédes road movie a kikujiro nyara: az első fele nagyon ütős, sikoltoztam a röhögéstől, más pillanatban meg azon kaptam magam, hogy könnybe lábadt a szemem9 a második fele azonban sajnos leül kissé, a több mint két órás játékidő erősen érezhető, s nem bántam volna, ha az idétlen improvizációs játékokból valamivel kevesebb kerül be a filmbe. kitano ezzel a filmjével mégis bizonyít, méghozzá a megszokottól eltérő területen. hiába, kitano egy isten, mindenhez ért, a johnny mnemonic meg biztos csak vicc volt...

chik yeung tin sai - so close [HK, 2oo2, corey yuen]. mielőtt még a három ázsiai szépséget látva bárki is nyugdíjaztatná charlie angyalait, megjegyzem, a szépség nem minden, bár a so close esetében rengeteg hiányosságot megbocsátottam, ahogy elnéztem a lenge öltözetű hölgyek balettszerű mozdulatait, ahogy a gravitációnak ellentmondva rakják rendbe a nyughatatlan rosszfiúkat. a hölgykoszorú impozáns: qui shu a szállítóból, vicki zhao és karen mok pedig a shaolin soccerből lehet ismerős, habár ez utóbbi ott álszakállt viselt, komolyan. ő talán nem is olyan bájos mint a két másik lány, viszont van olyan ruganyos és ha kibontja a haját, mmmmmmmm... izé, a filmről már a nézése közben is hajlamos voltam megfeledkezni, ami azért nem csak a lányok lehengerlő jelenlétének köszönhető: a sztori hogy is mondjam, mintha nem is létezne, a szépen [mit szépen, zseniálisan!] megkoreografált, bár gagyi trükkökkel néhol rendesen hazavágott akciókat picsogós és érdektelen jelenetek kötik össze: ebben veri az amcsi lánytrió filmje: táncbetétek, poénos beszólások helyett itt az eredendően coolnak beállított lányok magánéleti problémáiba merülünk el újra és újra, még szerencse, hogy sírni is kevés ruhában szeretnek. :]

Egyszerűen nem bírom végignézni, mert folyamatosan bealszom!!!