Köszi! :)
Szerintem Az öt sereg csatája nem más, mint A király visszatér párja. Csak míg abban az utolsó húsz perc csupa érzelemtől túlfűtött, nagyívű lezárással teszi pompázatossá az - immár hat részt magába foglaló - egészet, addig itt inkább drámából kapunk sokat és a végére csak egy pici vidámság jut, illetve az az átkötés, ami miatt sokan rögtön nyúltak - én is :) - A Gyűrű szövetsége korongja után.
Számomra a hat film egy hatalmas nagy összefüggő mese, és egyként kezelem, így nincs azzal gondom, hogy bizonyos részeken komorabb vagy vidámabb éppen a látnivaló.
A megfelelő helyeken megkapok tőle mindent, amit szeretek a filmekben, és ez jó, ezért szeretem. :)
Ettől függetlenül véleményem szerint Az öt sereg csatája önálló filmként is abszolút megállja a helyét a Hobbit-szériában, mivel a leglátványosabb, legdrámaibb, leggyűrűkurásabb, az ő színvonala lesz az összekötőkapocs a két trilógia között és Jacksonék javára legyen mondva, talán itt melóztak a legtöbbet azért, hogy az előbb leírtak létrejöhessenek.
Mindezt nem a te véleményeddel szembeállítva írom, csak kedvet adtál, hogy beszéljek a filmről. Magam is inkább játékos hobbit vagyok, mintsem akármilyen fajú harcos, így aztán számomra Az öt sereg csúcspontjai azok az érzelmesebb részek, amelyekben Bilbó otthonszeretetét érintik, "olvasgasd a könyveidet", "ültesd el a fáidat", "négykor van tea", "kopognotok sem kell" stb. Ezeknél a részeknél türemkedik elő a borzalmak mögül az "emberi" jóság, és Gandalf, illetve Gandalf karakterén keresztül Tolkien végig azt hirdeti a művében, műveiben, hogy csakis egyedül a jók győzhetik le a rosszat, a jókban érdemes hinni, ergo érdemes az életben jónak lenni.
A mai világban (IS) nagy szükség van ezekre a gondolatokra, számomra emiatt igazán értékes ez az egész Középfölde-világ.