Hárman vagyunk :) A Gyűrűk Urát is, a Titanic-ot is nagyon szeretem :) Utóbbit bizonyítja az, hogy amikor moziban láttam, olyan hatást gyakorolt rám a film, hogy azóta már 4 dvd-t szereztem be a témában: Cameron műve két lemezes kiadásban, a Catherine Zeta-Jones-os tévéfilmet (amely jóval szerényebb költségvetéssel bírt, de nagyon jó filmnek tartom), a Titanic: Egy legenda születését és a Ghosts of the Abyss-t (Cameron 2001-es dokufilmje a Titanicról). Továbbá van három regényem: A Night To Remember (egy kíváló dokuregény, a túlélőkkel való elbeszélgetésekből született meg s használták fel az abban megírtakat a két, korábban említett filmnél), a Zsoltár az út végén (a zenekar története - fiktív szereplőkkel), továbbá nagy becsben tartom Dékány András: S.O.S. Titanic! c. regényét is. S ezek mellett meg van még a 2001-es Cameron expedícióról szóló könyv lélegzetelállító és szívszorító képekkel és van egy a Titanic történetét bemutató könyvem is, mely onnantól taglalja részletesen az eseményeket, hogy tervbe vették a hajó megépítését egészen odáig, hogy bemutatták Cameron filmjét (de arról még nem írtak a könyv megjelenésekor, mekkora siker lett). S mindezek mellett a Discovery-ről és a National Geographic Channel-ről is számos dokufilmet vettem fel, többek között néhány éve hajnali 2-3 körül élőben néztem azt, amikor a NGC-en élőben jelentkeztek be a roncstól. S nem utolsó sorban életem egyik legmegrázóbb élménye volt a Titanic kiállítás, mely még közelebb hozta számomra a Titanic-ot. Szóval Cameron filmjének hatására magával a korral és a hajóval ismerkedtem meg részletesen, de nem mellékesen a szerelmi történet is nagyon tetszett, tetszik.
A Gyűrűk Ura tekintetében természetesen olvastam (s nagyon élveztem) a regényt, igaz csak a filmek megtekintése után, ez bizonyára hatott is rám. S mind a három film 4 lemezes kiadása megvan, s egy rendkívül alázatos filmkészítő csapattal ismerkedhettem meg az extrák segítségével s elmélyítették a filmeket is. Én szerintem az egy film igazi nagy értéke (persze a valóságban játszódó filmekre értem ezt), ha elgondolkoztat és nem csak a megtekintése idejére köt le, hanem elindít valami folyamatot. Ennek köszönhetően "térképeztem" fel a Titanic-ot, sokat utána olvastam a Pearl Harbor-i támadásnak és normandiai partraszállásnak, megismerkedtem Erzsébet királynőről és Julius Caesar korával s magukkal a személyekkel is, és még sorolhatnám. De egy-egy film képes hatni rám úgy is, hogy például egy szívszorító (szerelmi)történet után például átértékelem az életem, a kapcsolataimat, az értékrendemet. Én elsősorban ezért kattantam rá nagyon a filmekre :) De persze "kikapcsolt" aggyal is tudok filmet nézni, jót nevetni vagy szorongani, de vannak alkotások, amelyek a többi fölé emelkednek, de nem feltétlen mindig a díjak mennyisége vagy a bevétel miatt tűnnek ki. Utóbbi időben amúgy néha én is azt tapasztalom, amit TM, vagyis ha nézek egy filmet, nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy felidézem, ez s ez hogyan készült el, de ez azért remélem mind ritkábban fog előfordulni :)