A cég (szinkronizált változat) (DVD)

Ebből se lesZ?

A cég

Kezdetben volt Tom Cruise és a Cég. Meg az ebből készült zseniális thriller, egy – mai szemmel ugyan kissé régimódi – magával ragadó, lebilincselően izgalmas nyomozós/összeesküvős mozi. Aztán valakinek kipattant az ötlet a fejéből, hogy erre építve egy TV sorozatot kellene csinálni, s lám, 20 évvel a bázis film után, illetve 10 évvel Mitch McDeere memphisi rohangászása után itt is van az új kaland. Egy újabb elkaszált sorozat formájában – hogy dőlne rájuk az ég…

Nem volt rossz, de istenigazából elájulva sem vagyok tőle. Aki sötétben tapogatózik, annak azt tudom írni róla, hogy képzeljen el egy tárgyalótermi sorozatot, ahol az egyes epizódokban egy-egy nehéz esetet old meg a főhős, közben ismét belekeveredik egy összeesküvésbe, s ráadásul az ifjú maffiafőnök bosszúja is ott lóg a feje fölött Damoklész kardjaként. A legnagyobb baj az, hogy ezt a három összetevőt szerintem nem sikerült a megfelelő arányban keverni: a tárgyalótermi részek önmagukban ugyan izgalmasak, ámde a cselekményt egyáltalán nem mozdítják elő. Mintha a mozifilm lassúságát próbálták volna lekövetni ezzel – hogy aztán egyszerre meg csak hirtelen abbamaradjanak. A sorozat közepe zseniális, a Cég leleplezése, a fő történetszál kicsúcsosodása kellően izgalmas és magával ragadó. Az a néhány epizód ott a legjobb sorozatok hangulatát idézi. Meg is lepődtem, hogy a végkifejlet után még mi jöhet – aztán persze rögtön rájöttem, hogy az első résztől háttérben lévő szál fog előtörni. A semmiből.

Csakhogy az már nem Cég. Az, úgy már nem az. Különben is érezni némi identitászavart az egészen, hisz a tárgyalótermi rész nem igazán illik az eredeti filmhez – bár ezt rá lehet fogni az eltelt tíz évre -, még akkor sem, ha tényleg jók, de a finálé maffiavonala nagyon kilóg a sorból. Ráadásul nem is igazán van kidolgozva. A semmiből előkerülő gyilkos, a töketlen FBI, Abby érthetetlen és idegesítő fordulata zavart kicsit. Még így is élvezetes volt, de úgy éreztem, hogy a puskaport már ellőtték a közepén az alkotók… ráadásul újra egy abnormálisan befejezetlen, félbehagyott sztori, egy újabb csonka sorozat.  Amiből már így is annyi van…

Hangulatilag borzasztóan próbál illeszkedni a Tom Cruise-féle mozihoz. Már az első képek, a rohanó ügyvéddel egyértelműen erre hajaznak, de az egész, a megjelenésük, a ruházkodás, minden. Ez speciel jól áll a sorozatnak, mint ahogy a Lost feelinget hordozó flashbackek illetve flashforwardok beillesztése is. Ami viszont nem áll jól – s szerintem számomra a mínusz egy csillagot eredményezte, az McDeere figurája. Pontosabban Josh Lucas figurája. Nem tehetek róla, egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni Tom Cruise-tól. Végig az ő arca volt a szemem előtt, szegény Josh Lucas bármennyire is jónak tűnt, nem tudta belopni magát a szívembe. McDeere az Tom – de gyanítom, ezt nem csak én gondolom így e széles kis világban. Mint ahogy az Abby-t megformáló Molly Parker sem lett szívem csücske: a korábbi Abby a maga ártatlanságával szimpatikusabb volt, ráadásul volt egy tök hasonló arcú osztálytársam az általánosban-, aki többször eszembe jutott a TV-t nézve és ez bizony zavart kissé. De ezek a problémák nem elsősorban a casting problémái, hanem önmagának a sorozatnak a létjogosultságát kérdőjelezik meg: ha ennyire akarnak illeszkedni a bázis filmhez, annak szereplőivel kellett volna csinálni. Akkor nagy durranás lehetett volna…

Ray McDeere és Tammy karaktere annyira nem volt fájó. Juliette Lewis új színt vitt a figurába, ő egyébként egy méltatlanul el nem ismert színésznő, s Callum Keith is elég vagány volt Mitch testvérének. Azonban a korábbi impozáns mellékszereplő lista bizony hiányzik, a néhány bántóan teátrális bólintás és testbeszéd irritált, de a legjobban Tom Cruise hiánya volt az, ami az élményt befolyásolta.

Na, mindegy, láttam, érdekelt, érdemes volt, de megvenni nem kell. Úgyse jelenik meg itthon.