Suttogások és sikolyok

Te hol bukkansz rá ezekre az információkra? Lehet, hogy csak tájékozatlan vagy ügyetlen vagyok a neten való böngészésben, de nekem az ilyesmi többnyire nem sikerül. Mindenesetre nagyon jó ez a hír. Vannak még kedvenc szerzői filmjeim, amelyeket szintén szívesen látnék a polcomon, ezek közül a Tarkovszkij féle Solaris meg a Kusturica féle Underground most meg fog jelenni, de kívácsi lennék az Országútonra, a  8 és félre, az Aranypolgárra, a 400 csapásra, a Week endre vagy a Kifulladásigra, a New York árnyaira, hogy csak a klasszikusokból említsek.
Bergmanról csak annyit, hogy bár ma is nagyon szeretem sok filmjét, én pont a hetvenes évek második felében készített filmjei láttán kerültem távolabb tőle, modorosságot, önismétlést láttam bennük, minthogyha pontosan a Suttogásokkal elmondta volna minden mondandóját, s ebből igazán csak a Fannyval tudott kitörni. Azt hiszem egyébként, hogy hasonló minden nagy rendező életművében előfordul.

Nem tudnám Bergman filmjeit humorosan elképzelni, ezek nem arról szólnak, bár néha vannak kicsit humoros jelenetei is, de ő nem az ilyenfajta szórakoztatást kereste.
Nálam A hetedik pecsét volt az első film, amit tőle láttam, és azóta is a kedvencem. Legjobban a képek ragadtak meg belőle, bár a szöveg is maradandó. Az operatőri munka biztosan az egyik legfontosabb Bergman filmjeiben. Ezenkívül nagyon szeretem még az Úrvacsorát, és A nap végét. A nap vége az idős professzorról élete végén igazán megható és mély film. Nem olyan, amit nagyon gyakran megnéz az ember, de olyan, amire élete végéig emlékszik, mégha csak egyszer látta is.

A hetedik pecsétre már nem kell sokat várnod, mivel hamarosan kapható lesz
a Nap végével és az Őszi szonátával egyetemben.

A film valóban nagyszerű alkotás, Bergman egyik legkiválóbb filmje. 4 nagyszerű színésznő játékát élvezhetjük: Ingrid Thulin, Liv Ullmann, Harriet Andersson és Kari Sylwan nagyszerű alakításokat nyújtanak. A filmet több kategóriában jelölték Oscarra, de az elismerést csak Sven Nykvist operatőr kapta meg – teljesen megérdemelten.
Ami azt illeti, én cseppet sem hiányolom Bergman életművéből a humort vagy az iróniát. Mindezt a témái sem indokolják. Ő ilyen, Fellini meg másmilyen volt: a zsenik sem egyformák, hál' istennek.

P. S.: Ha komikusnak találod a SZEMTŐL SZEMBEN-t és a KÍGYÓTOJÁS-t, akkor ezek szerint valamilyen formában mégiscsak jelen van bennük a humor. Én mindkettőt szeretem, s tulajdonképpen a KÍGYÓTOJÁS volt a nagy áttörés számomra: annak megtekintése után kezdtem el igazán érdeklődni Bergman iránt.

Ez a film elgondolkodtató és megdöbbentő alkotás, hallottam róla olyan minősítést, hogy pszicho-horror, engem azonban épp ellenlezőleg az elégikus, lírai hangneme kapott meg. Mentes azoktól a túlzó pszichologizáló allűröktől, amelyek mára kissé emészthetetlenné (sőt komikussá) tették a rendező olyan munkáit, mint a Szemtől szembe, Kígyótojás stb. Ez a film méltón kapta meg az Oscar-díjat. Bergmantól már csak a másik nagy kedvencet, A hetedik pecsétet várom (de a Szűzforrást, és a Fanny és Alexandet is sokra tartom). Ami viszont Bergman egész életművéből szembeszökően, bántóan hiányzik, az valami önreflexív humor, önirónia, vagy valami föllélegzést hozó nézőre-kacsintás, ami oly naggyá tette Fellini filmjeit. Ezt már Woody Allen is megállapította, aki köztudomásúlag nagyra tartja Bergmant. Ez a filmje pedig alapfilm!