Mi a véleményed a Dealer-ről?

>>Ha megengeded, néhány ponton vitába szálnék:

Természetesen! :-)) Én csak a saját véleményemet írtam le, egy másodpercig sem tagadom, hogy mások, más kulturális háttérrel, életkorral, tapasztalattal másként látják a világot (és a filmeket), mint én. Hál  istennek, milyen uncsi volna, ha mindenki egyetértene velem. :-))

Schiff András nyilatkozta a minap egy újságban (ha jól emlékszem, és bocsánat ha rosszul idézem), hogy a művészet nem élvezeti cikk. Milyen igaz! Tehát én nem is azt nehezményeztem a filmben, hogy lassú, unalmas stb., mert a katarzisért, a hűha-élményért sokszor vért kell izzadni - hanem azt, hogy a nehézségekért nem kárpótol megfelelően, a két és fél óra dögunalomért (én) nem kapok megfelelő élményt a film végén. Ha te igen, örülj neki! Az észrevételeid mindenesetre elgondolkodtatóak, lehet, hogy több van a filmben, mint amennyit én láttam benne hirtelen.

Teljesen egyetértek. Nekem nem volt unalmas, sőt, a lassan csúszó képek nagyon bejöttek, és a lejgobb rész szerintem a Gombás lányok esete volt. Elképesztően hátborzongató, a zene és a folyamatos hideg színek tényleg sterillé teszik a világot, de mivel főhősünk szemén keresztül látjuk így már érthető miért ilyenek a képek, és a hangulat.

Hello Kunfu-ce! Kösz a véleményt! Ha megengeded, néhány ponton vitába szálnék:

Lynch nekem annál a jelenetnél jutott eszembe (lehet hogy fel sem tűnt sokaknak) amikor a Dealer felmegy Barbara lakására, aki tv-t néz. És a tv-ben valami furcsa dolog megy, és visszafelé beszélnek benne... Nagyon jó volt!

Azt írod hogy az epizódok nem állnak össze történetté. Szerintem nem is kell nekik. Legalábbis nem ez volt a célja a rendezőnek. Ezek a kis "zárványok" csak arra valók hogy a főhős keresztülmenjen rajtuk, és ezáltal feljődjön. Eleinte úgy tűnik hogy egyáltalán semmilyen hatással nincsenek rá a látottak, de ez a nap előrehaladtával változik. Ezek között az epizódok között meg van kitűnő darab (Gombás lány, Összeégett fickó), jók (Kosaras srác) és közepesek is (Mikor megverik). Ezeket az epizódokat csak a Dealer köti össze, a maga üresnek tűnő személyiségével.

"A külvilágból különös, jelentés nélküli részletek szűrődnek be"

Hogy jelentés nélküliek? Nem hiszem szerintem ezek a jelenetek megintcsak Lynch-et idézik, többféleképpen értelmezhetnénk őket, de éppen a rejtélyességük, a furcsaságuk miatt olyan szépek.

A nyomasztó hangulat, és a sötét, üres, steril képek szerintem remekül érzékelteti a Dealer lelki világát. Az ő szemén keresztül látjuk a világot, és így már érthetőbbé válik a befejezés is. Nagyon rámnyomta a film ezt a hangulatát. Órákig nem szabadultam tőle.

Mielőtt megnéztem volna engem is figyelmeztettek hogy unalmas, meg hogy be fogok aludni rajta. Tény: Ez a leg lassabb film amit valaha is láttam! Mégsem untam egy percét sem! Az amatőr szereplőkkel szerintem nem volt nagy gond. Én sokkal jobban kiakadtam a Sorstalanság gyerekszereplőin... Az érzelmeket hiányolod belőlük hát nem tudom... Én sem találkoztam még begombázott kiscsajjal, de az biztos hogy ez a kataton stílus remekül illik a filmbe. Kilógott volna belőle ha túljátszották volna, ezért még inkább használt is a filmnek hogy nem profi színészek játszottak benne.

A Trainspottingal, és talán semmilyen más filmel sem érdemes összehasonlítani, de azért azt újra megjegyezném, hogy a drog témájú filmek közül, eddig ez volt rám a legnagyobb hatással!

Woody Allen ismert mondását a gyorsolvasó tanfolyamról és a Háború és békéről kiforgatva: láttam a Dealert. Zombikról szól.
Részletesebben:
A filmnek kétségtelenül vannak jó pillanatai, miközben a Dealer körbejárja azokat az embereket, akiknek élete tönkretételéhez így vagy úgy ő is hozzájárult. Például a szoliban szénné égett pasas fojtott monológja vagy a szoláriumfénnyel kihunyó élet érzékeltetése a végén (Lynch-i lenne a megoldás? Ahhoz kellene elé egy jó film). A történet gyakorlatilag zéró, a rendezőnek láthatólag volt néhány sorsmonológ a kezében, de történetté nem sikerült összeállítani azokat. Lehetséges ugyan, hogy ezek az életfragmentumok nem is állnak össze narratívává, pontszerűen léteznek az őket körülvevő semmiben. A külvilágból különös, jelentés nélküli részletek szűrődnek be az amúgy rém steril, a folyamatosan búgó, burokszerű hangulatot árasztó zene által is hangsúlyozott álomvilágba: az autója szélvédőjét kalapáccsal összetörő ürge, a hegyi ösvényen babakocsit futva toló pár, a folyóparton önmagát elásó apuka. Az emberek élőhalottként még itt ténferegnek, miközben lelkük már régen odaát van. Nincs más, csak a nyomorúságukat mantraként mormoló egydimenziós, papírmasé alakok. Akik csak egykori vagy reménybeli életük morzsáit dédelgetik tehetetlenül: Vanda a kislányát, a szoláriumos pasas a hirtelen véget ért új életét, a kosaras-napistenes srác gyerekkori videóját - a díler pedig... nos úgy tűnik, neki nincs mit dédelgetni, ő inkább máshová menekül. Igen, lehet, hogy van (lett) egy kislánya, lehet, hogy nem. Lehet, hogy vele megváltoztathatná az életét, lehet, hogy nem. A változtatáshoz ő azonban gyáva. Mintha mind közül ő lenne a legszerencsétlenebb. Vagy ő vonja le a legkövetkezetesebben a zombilét következményeit.

Nagyjából ezeket a gondolattöredékeket sikerült kihámozni első (és utolsó) megtekintésre az amúgy rettenetesen unalmas filmből (negyvenöt perc húzás meg se kottyanna neki). A fényképezéstechnikailag szinte egysíkúan és kiszámíthatóan megoldott jelenetek (az a szörnyen lassú pásztázás a szereplők körül), az elképesztően hosszú, sokszor mondandó nélküli beállítások, a faarcú és láthatóan LSD hatása alatt motyogó amatőr szereplők, a drámá(ka)t elkenő nyugalom - mindez a művészieskedő, amatőr elsőfilmesek legrosszabb hagyományait eleveníti fel. Barbara, Vanda és a begombázott kislány minden megnyilvánulása olyan természetellenesen üres és kataton, hogy némely jól kifaragott széklábban több az érzelem - persze, lehet, hogy ez koncepció, belőtt drogos csajokhoz még nem volt szerencsém, lehet, hogy ilyenek. De az - ha ilyen - a valóság, ez meg film. Nem állítom, hogy gyorsan felejthető, de mindenképpen meg kéne próbálni gyorsan elfelejteni.
És még össze sem hasonlítottam a - legalább témában idevágó - Trainspottinggal.

fura ez a dealer dolog, mert szerintem tökre nagy Fehér György nyúlás, ráadául Flieaguf asszem Fehér Györgynek is dolgozott valamikor, ehhez képest a film végén Tarr Bélának meg David Lynchnek mond köszönetet, pont Lynchnek, anyjába, szóval azért a Fehér ezt az egész stílust sokkal kevésbé irritálóan csinálta

és én már rég láttam, a szemlén annó, csak egyszer, hát a szolirá emlékszem a végéről meg azokra az idegesítő motyogásokra, zsibbasztó egy film, sokkal inkább, mint amennyire mély

Teccik! :)

Én értem. Más? :)

azok nem mi voltunk, hanem a MÁSIK dvdextra, amely tulajdonképpen nem is dvdextra, hanem dvd est extra, teccik érteni? :)

:-))))

Hagyatkozz a DVDEXTRÁRA, ott május van. :D

Hát igen, volt már benne pár téves info, nem tudom ők honnan szerzik az információikat, de a dvdextra is írta hogy májusban jön...

Na ja, bár most az Angyalok amerikában is a megjelenési listán van, de sehol nem hallottam, hogy megjelenne. :)

a vox információira a helyedben nem igazán adnék, főleg ha mokép megjelenésről írnak. ;]

Bizonyíték, nem ígéret! :)) Részelt a VOX-ból:

Vox 2005 áprilisi száma, 98. oldal lap teteje, bal oldalt (vele kezdödik a felsorolás)! :)))
Legkorábban hozzáférhetö: április 19 Fordalmazza: Mokép
Csak sehol sem lehet kapni. :(

A VOX-ban? Én nem láttam legalábbis a DVD-kritikák között...

Majd valamikor mostanában, talán még e hónapban vagy júliusban.

Pedig a Vox-ban benne volt. Esküszöm nem hülyéskedek!

Ne bomolj, nem jelent meg! :)

Már vagy 2 hónapja megjelent ez a film, de Xpressen valahogy nem láttam. És sehol máshol sem. A Mokép adta ki.

Most komolyan! Tud valaki valami közelebbi a DVD megjelenésről? A dvdextrán olvastam még jó pár hete hogy májusban jelenik meg...

Letaglózó hatással volt rám a film: Miután lement a stáblista, csak ültem a fotelben, és néztem ki a fejemből. Nagyon sokáig nem tudtam napirendre térni ezután egész este ez a film járt a fejemben. Nagyon rám ragasztotta azt a végtelenül lassú, vontatott hangulatát. Csak utána kezdtem el gondolkozni a filmen. Azt hiszem ez volt a célja Fliegauf Benedek-nek ezzel a filmmel, hát nálam elérte!

Sokan haverom óva intett a filmtől, hogy dögunalmas, de ennek ellenére nagyon érdekelt, hisz jó kritikákat olvastam róla, meg jó pár fesztiválon ért el sikereket. Hát én egy percét sem untam, annak ellenére hogy valószínűleg ez a leg lassabb film amit láttam. Nagyon nyomasztó hangulata van, csend, a szélesvásznú képek szinte teljesen üresek, a karakterek élettelennek tűnnek, de nem véletlenül. A képek nagyszerűen tükrözik az ex-drogos dealer lelki világát, akiből szinte minden érzést kiölt a szer. Céltalanul teng leng a világban, másoknak osztja a szenvedést, és a halált, végül egy nap besokall. És az az utolsó jelenet... Felejthetetlen!

Szerény véleményem szerint minden idők legjobb drogfilmjével volt dolgom. Tudom a Traffic-ot, és a Trainspottingot szokják emlegetni ebben a műfajban. Nagyon tanulságos!

Nagyon nem tetszett. Részletes véleményem a Rengeteg c. filmje oldalán itt az xpressen.

Nekem tetszett, bár néhol kicsit túlnyújtották, azért jó volt. De kár volt a végéért... hogy lehet valaki öngyilkos azon a napon, mikor megtudja, hogy van egy gyereke????

Fliegauf Benedek új filmje a Dealer. Megnéztem, és ...... De szeretném hallani azoknak a véleményét, akik még látták. Komolyan és megfontoltan. Fikázni ugyanúgy ér ahogy az egekig magasztalni.