Szia Juliet!
László Zsolt annyira jól játssza Rosszkutyusz szerepét, hogy már teljesen az ő életét éli. Tiszta Robert De Niro vagy inkább TRUMAN-SHOW? :))
Sajnos nem dolgoztam Zsurzs Évával, mivel a rendezőnő éppen a felvételi napot megelőző este vagy a felvétel napján (erre már nem emlékszem) eltörte a lábát, s a börtönjeleneteket a kollégája vette fel. Három napig "szerepeltem" a filmben. Odakerülésem előzménye, hogy nővérem akkoriban a Filmgyárban dolgozott, s egyik nap meghallotta, hogy nincs meg a Józsi megformálója. Megkérdezte, hogy mennyire komoly szerepről van szó. "Á, nem komoly, csak kéne valami torzonborz kinézetű, mulya alak..." Nővérem a szavukba vágott: "Ne is folytassátok! Itt az öcsém, még maszkírozni se kell!" Hát így lettem Józsi.
A felvételkor azt mondták, hogy csak legyek nyugi, meg se kell szólalnom, csak nézzek hülyén magam elé, úgy látják, ez menni fog. Így is lett. A cellában rajtam kívül még két rab volt: Kenderessy Tibor (nagyon közvetlen és szimpatikus idős színész volt), és Mészáros Márton. Behozták új rabként szegény Kozák Andrást, aki ételt rendelt nekünk. Kenderessy Tibor szerepe szerint megköszönte "az úr" jóságát, s azt mondta, hogy cserébe a Józsi (ez voltam én) elmondja, hogy ölte meg a feleségét. Szemeim rögvest fennakadtak, hiszen azt mondták, meg se kell mukkanom! Már éppen készültem improvizálni valamit, mikor megszólalt Márton: "Az semmi, azt mesélje el a Józsi, mikor megölte a gyűrűs zsidót!" Na, gondoltam magamban, Józsi nem fog nektek semmit mesélni, hanem mindjárt elhalálozik szívelégtelenségben! Mi a francot mondjak? Kozák András oldotta meg a problémát, mikor közölte, hogy fáradt, pihenni szeretne inkább. Mázsás kő esett le a szívemről szavai hallatán: a koppanását szerintem a filmszalag is megőrizte. A harmadik napon tífuszos lettem (tífuszjárvány tört ki a börtönben), piros ragyákat festettek rám is. Úgy mentem haza: ötméternél közelebb senki nem mert megközelíteni, ülőhelyem is bőven volt a buszon.
Bocs az offért és a terjengősségért.