Oscar 2005

Mit nem szeretsz?

Migond?

???

Én sem szeretem.

Lehet, rászóltak, hogy legyen rövidebb a film, a sok dumát rövidítse le. :)))

Akkor szerinted a Godot-ra várva jó film lenne, szerintem meg nem igazán. :)

De ha már Hitch, a Hátsó ablakban volt egy nagyon elegáns megoldása. Néhány fénykép a falon, egy törött fényképező - máris tudod, hogy Stewart fényképész, és egy baleset miatt tört el a lába. Lehetett volna egy párbeszéd a masszőrnővel, hogy aszongya "De rohadt meleg van. Ha nem történt volna az a baleset a versenyen, ahol fényképezett az újságának, akkor most nem viszketne ennyire a lába." Vagy valami hasonló.

Ez igaz, ugyanis a Dogville-t nézve, bármennyire is jó film, végig úgy éreztem, hogy Lars von Trier alaposan meggyalázta a filmet mint műfajt.

Még mindig jobban élveztem, mintha magyarul ment volna, kép nélkül.

A film vizuális műfaj, így a látvány mindig is hatásosabb holmi szövegelésnél. Szerintem.

De nem élvezhetted teljes pompájában. :)

Hát, a Szédülést én először a Pro7-ről vettem fel, évszázadokkal ezelőtt. Egy árva szót nem értettem a párbeszédekből, mégis értettem az egészet.

A Ponyvargény pusztán csak úgy beugrott. Úgy látszik, ez a jó filmek legfőbb ismertetőjegye. Csak úgy beugranak. :)

Kicsit javítanék: számomra a forgatókönyv az első. Ezen belül pedig a párbeszédek.

Én igazán a párbeszédek által tudom átérezni a mélységet. Vegyük Hitchcockot. A Szédülés ugye az egyik legszimbolikusabb filmje, mégis, számomra a teljesen hétköznapi, ergo kicsit félrevezető dialógusok nélkül nem lenne ilyen ütős.

Pl. a friss Oscaros Kerülőutak párbeszédei is valami félelmetesen életszerűek, meghatározzák az általad említett karaktert. Karaktert adnak a karakternek. :)

Az még semmi, én előtte fogadni mertem volna, hogy a Ponyvaregényt fogod felhozni.

De most már tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy miért a párbeszéd a legfontosabb?

Jól sikerült feltennem a három kérdést, fogadni mertem volna, hogy a Ponyvaregényest, azaz az amerikai filmes kérdést fogod kiemelni.

Az idézeteiddel 100%-ig igazad van, túllőttem a célon, bocsánatot is kérek, a vélemény szubjektív. De nem válaszoltál. :) Miért is kell?

Amúgy rájöttem, hogy tényleg felesleges a vita. Tiszteletben tartom a véleményedet, sőt, tetszettek is a felhozott példák.

"Mellesleg miért is kell ilyen hozzáfűzéseket, megjegyzéseket írni?"
"Ja, bocs, Indy rulez, igaz?"
"Oda kell szúrni a másiknak, igaz?"  Ezek szerint igaz.

Most úgy őszintén: mi árul el többet Julesról, a sok bazmeganyád vagy az, hogy szó nélkül lelövi a kanapén heverő srácot?

Bármennyire is nehezen hiszed, leesett az ironizálásod. Azért az ovit kijártam, és szerintem előbb neked kellett felsorakoztatnod érveidet, ha már voltam ilyen mocsok, és jól belédkötöttem. Mellesleg miért is kell ilyen hozzáfűzéseket, megjegyzéseket írni? "Imádom az ilyen vitákat...Na, mind1." - Oda kell szúrni a másiknak, igaz?

Még szerencse, hogy nem csak Indiana Jonesból áll a világ. Megjegyzem, az Aranylázban sincs egetverően sok párbeszéd (figyeled, ironizálok!!!), mégis remek. Na, erre varrjál gombot!

Nos, igen. Szeretem, mikor egy rendező azt mondja, hogy szerinte nem fontos a párbeszéd. Sok némafilmet nem láttam Hitchcocktól, sem William Goldman (egy forgatókönyvíró nem mondhat komolyan ilyet, de el lehet hinni, ha nagyon akarod) írásaiból. Mellesleg mindkét emberke filmjeiben hangsúlyos szerep jut a dialógusoknak, még akkor is, ha mondjuk egy Hitchcock-film műfajánál fogva másra épít.

Miért csak amerikai filmeket hozol fel példának? Mi a helyzet a drámákkal? Mi a helyzet a Ponyvaregénnyel? Ja, bocs, Indy rulez, igaz?

"vagy a cselekményt kell előrébb gördíteni" = "vagy a cselekményt kell előrébb gördítenie, vagy a karaktert kell tovább mélyítenie."

Az "imádom" irónikus próbált lenni erre az ovis "előbb te mondd meg" stílusra.

Egy karakter nem a párbeszédek alapján lesz jó vagy rossz, hanem a cselekedetei miatt. Indiana Jones sem mondja azt, hogy de fasza gyerek vagyok, hanem visszanyúl a lezáródó fal alatt az ostorért, Mariont a nácik kezén hagyja, mert a frigyláda fontosabb, vagy éppen a konvoj után vágtat. Sehol egy deka párbeszéd arról, hogy ő sohasem adja fel.

A cselekmény meg mitől lenne jobb a párbeszédektől??? Adva van egy konfliktus, minden egyes jelenetnek vagy a cselekményt kell előrébb gördíteni, semmi mellébeszélés, egészen a konfliktus megoldásáig.

Ha a ritmus nem érdekel, akkor jó neked, legalább nem kell panaszkodnod, hogy itt és ott leült ez a film.

Nem vagy egyedül a véleményeddel amúgy, Lumet pl. imádja a párbeszédeket. De amíg Hitch vagy Goldman szerint sem fontos, addig nyugodt vagyok.

Most már jöhetnének azok az érvek.

Nem csoda, hogy imádod az ilyen vitákat... Sok értelmük tényleg nincsen.

Tegyük fel, hogy sz*rok a párbeszédek. Ettől lehet jó egy karakter? Ettől lehet jó egy cselekmény? Mit érdekel ezek után holmi ritmus meg világítás.

Vagy ez csak az én véleményem? Ezek mind azelőtt vannak, hogy bárki is megszólalna? Na, neee.

Imádom az ilyen vitákat...Na, mind1.

Hogy mik vannak előtte? Mondjuk a cselekmény, karakter - és ez még csak forgatókönyv szint, hol van még a film ritmusa, a fényképezés stb?

Előbb kíváncsi lennék, miért harmadrangú szerinted a filmben a párbeszéd. Mi van előtte?

Tényleg. De ha szerinted nem, szívesen meghallgatom az érveket...

Télleg harmadrangú? Hmmm...

Igen ez egy érdekes téma. Az idegen nyelvű film osziját a film kapja, és ált. a rendező veszi át, de ettől még nem a rendező lesz díjazva. Amúgy ezért is húzom a számat, mert miért lesz attól más a film, hogy nem angolul karattyolnak benne? A párbeszéd amúgy is teljesen harmadrangú tényező egy filmnél.

Igen, ez felettébb érdekes, most milyen türelmetlen voltál. :D