Ha már így szembejött, én is megaszondom a magamét, miszerint igen vicces látni, hogy A bűn éjszakája kapcsán a kezdettől fogva a tömegek olyan elvárásokat támasztottak, mintha legalábbis bergmani vagy tarkovszkiji magasságokat kínált volna a koncepció. Mintha mindenki élete legnagyobb szexuális élményét remélte volna egy szaros transzvesztitától, akinek senki nem akarja észrevenni, hogy fasza van. Teljesen természetes, hogy a széthájpolt alapszituáció már messziről akkora (működés)képtelen faszság, hogy csak úgy ordít. Dehát ez csak egy ártatlan szar horror, könyörgöm! Olyat is olvastam, ahol a néző azt rótta fel a filmnek, hogy ebből az "ígéretes koncepcióból" csak egy házmegszállós thrillerre futotta. Mégis mi az anyám lett volna belőle, ha egyszer úgy faszság, ahogy van?
Nem mondom, hogy még így sincs tele logikátlanságokkal és átgondolatlan, elkapkodott lépésekkel, de amikor az ember ráérez az ízére, olyan istentelenül kellemes öniróniája van a filmnek és olyan ütős és éles szarkazmussal vág vissza konkrétan a saját elbaszott koncepciójának, hogy a végén konkrétan tapsikolva hahotáztam - így kell egy baromságot megmenteni a végére, csak humorérzék kéne hozzá.
Úgyhogy totálisan igazságtalannak érzem ezt a célzott támadást a film ellen, de szinte már megszokott hozzáállás a horrorok terén: az összes bádogember, tűzgyűrű meg minden színes-szagos ormótlan nagy hulladék szemét szar faszság lemegy csont nélkül, legyen teletűzdelve akármilyen képtelenségekkel is, mert bőven elég, ha látványos, hangos, jó a zenéje és jön belőle futurepack, de ha horrorról van szó, az legyen olyan hiteles és kidolgozott, mint a Dávid-szobor fasza, mert ha nem, akkor úgy szar, ahogy van és különben is hogy képzelik. Ezzel az álszent sznob hozzáállással hálisten soha nem voltam képes azonosulni. Na uff.