Mitől tetszik egy film?

én sem, pedig biztosan jobban érdekel, mint julietet:)

nyisd meg a tulajdonságokablakot a jobb gombbal, aztán másold be a linket! :)

De én semmit, csak a kép ikonját. :-(

mivel oldalról van fotózva a hölgy, mindent én sem látok...:)

Én semmit nem látok a képbõl. Te igen?

biztosan nem az, mert itt kocsiban ül! :)

Melyik ez a film? Ilyet még nem láttam. :-)))

valahol itt kezdődik

sziasztok fiúk, nekem akkor tetszik egy film, ha dúskeblű, meztelen csajok motoron hajkurásszák egymást benne, ez az igazság, most miért hazudjak

Korrekt a kérdés: mitől tetszik egy film?
Korrekt, de szerintem megválaszolhatatlan.
Bele-bele olvasgattam az előttem hozzászólók véleményeibe (gyakorlatilag egyiket sem olvastam végig), és valóban rengeteg dolog közrejátszik abban, hogy egy adott film tetszik-e vagy sem.
Ha megengeditek, kezdenék egy saját tapasztalattal.
Borzalmassan gyenge minőségben, alámondással láttam előszőr a "Fright Night" c. filmet.
/ http://www.xpress.hu/dvd/film.asp?FILMAZ=480&VID=R81685322170302669/ -bocs, de nem tudok linket beilleszteni.
Nem igazán tetszett. Ebben közrejátszott a hangsúly- és érzések nélküli hangalámondás, valamint a kontúrok nélküli képegyveleg, amelytől szinte kiugrott a szemem. (Tipikus 80-as évek végi össze-vissza másolt filmek jellemzője. Gondolom egy páran találkoztunk ilyennel.)
Idővel volt szerencsém kézhezkapni egy korrekt alámondással (asszem a MOKÉP adta így ki annó a filmjeit) rendelkező jó minőségű felvételt. ...és láss csodát, kifejezetten tetszett a film.
Elnézést ezért a "kis" szösszenetért, csak egy példa volt, hogy miért NEM tetszhet egy film.
Visszatérve a kérdésre, rengeteg dolog befolyásolhat egy filmet.
Lentebb olvastam, színészi játékról, vágásról, számítrógépes animációról, stb. Ezek olyan dolgok, amihez szerintem egy laikus NÉZŐ (mint pl.:Én) nem igazán ért.
Csak szórakozni ül be a moziba, vagy ül le a TV elé egy filmre. Nem szakmai szemmel nézi azt.
Biztos vagyunk néhányan, akik láttak gyenge történetet amit a zseniális színész és a remek rendező mentett meg a teljes bukástól.
Viszont olyat is, amely valószinűleg jobban tetszett volna, ha a főszerepet nem egy híres (akitől sokat vár a néző), hanem egy kevésbé ismert színész játszotta volna.

És most válaszolnék a feltett kérdésre:
Nekem akkor tetszik egy film, ha szórakoztat, amelyet ha elkezdek nézni, már csak azt veszem észre, hogy vége is van, fordulatos, izgalmas, a látvány sem hátrtány, az sem baj, ha vicces vagy tanulságos, stb.
Természetesen vannak kedvenc rendezőim és színészeim, akik szinte mindig jó filmet csinálnak. Szinte, de nem mindig.
Szerintem a történet mindennek a lényege. Természetesen lehet jóból rosszat és rosszból jót is készíteni (bár az utóbbi kicsit nehezebb.)

És akkor álljon itt egy film, amely nekem kifejezetten tetszett: http://imdb.com/title/tt0109327/
-bocs, de még mindig nem megy a link beillesztés.
Szeretnék sok hasonlót látni, a közeljövőben.
Köszi a türelmeteket!
BAMBY

Mitől tetszik egy film? Ezen mostanában én is sokat gondolkodtam...

A leginkább akkor tetszik egy film, ha úgyérzem hogy nekem személyesen adott valamit. Tanulhattam belőle valami fontosat, ilyenkor úgy érzem hogy a film csak nekem szól, és mások nem is érthetik meg úgy ahogy én. Ilyen film nálam pl.: a Kapcsolat.

Aztán az is jó ha komoly érzelmeket vált ki a film hangulata, vagy elgondolkodtat. Ezek után a rendező, a szereplők az operatőr munkája szinte mellékes.

A mondanivalón túl nekem még nagyon fontos a fényképezés. És a zene összhangja. A forgatókönyv és a színészi alakítások, meg a vágások csak ezek után jönnek.

Válasz ment...

Illetve dehogy megy! :-)
Plíz, írj nekem!!! Lécci-lécci!!

Jaj, Isten fia, nagyon kell, mélezzünk!! Plíz! :-)
Mél megy!!

Ez a probléma: rosszul fogalmaztál. A latexmaszkba bújt szinész nem is annyira nyilvánvaló... ellenben a számitógép generálta figurával: persze tisztelet a kivételnek. Egyébként hitted volna, hogy amögött a bizonyos "latexmasz" mögött Tim Curry van? (Igen, a Reszkessetek betőrők portása)

jerry goldsmith szerezte a film európai verziójának a zenéjét, a tangerine dream pedig az amerikait

Akkor te az a típusú ember lehetsz, aki el tud fogadni egy nyilvánvalóan latexmaszkba bújt színészt, de egy nyilvánvalóan számítógéppel generált karaktert már nem. Ilyen esetben nincs mit tenni, ez egyéni ízlés kérdése. :)

Az Amazon-on találtam egy friss kiadást, 2005 februárban jött ki, DTS és 5.1 angol hanggal. A lemezen mindkét verzió megtalálható, az eredeti amcsi változat és a rendezői Jerry Goldsmith eredeti témáival (fogalmam sincs, nekem melyik van meg - mindesetre a stábnál Jerry Goldsmith nevével fémjelzik), emelett még jópár extra helyett kapott és természetesen van audiokommentár Ridley Scott-tal.

Aspect Ratio(s): 2.35:1
Audio Encoding: DTS 5.1, Dolby Digital 5.1
Run Time: 114

DVD Features:
Available Audio Tracks: English (DTS), English (Dolby Digital 5.1)
Commentary by Ridley Scott
Director s cut, restored version with Jerry Goldsmith s score
Original U.S. theatrical version with Tangerine Dream score
Creating a Myth: The Making of Legend
Storyboards
The Fairy Dance, music and storyboards depicting the lost scene
Original screenplay
Music video - "Is Your Love Strong Enough" by Bryan Ferry

Number of discs: 2

VHS kazin (TV-ből felvett, de amúgy mindenféle logótól vagy bármitől mentes) megvan, tudtommal itthon tékás formátumon kivül ki sem jött.

Nagyon egyetértek Veled a trükkmester-témában, és az is érdekes, amit a GyU-ról mondtál, ilyen szemmel még nem néztem végig, bár ha az emlékezetemre hagyatkozom, ellent kell mondanom Neked! :-)
Apropó, Legenda! Nincs meg vkinek, akármilyen formában? Nagyon régóta vadászom rá. Ha vki érintett, dobján meg egy máléval. Thx!!

Mitől tetszik egy film?

Attól, hogy jó. Rendezés, operatőri munka, zene, vágás, színészi játék stb. együttes hatása teremt egy olyan hangulatot, aminek át tudom adni magam. Nem tudom a rendezést dicsérni, ha pocsék a színészi játék vagy rossz az operatőr stb., mert ezekre mind-mind a rendezőnek kell odafigyelni. Lehet persze jó operatőri munka, jó zene, jó színészi játék egy összhatásában gyenge vagy rossz filmben is, de az olyanok számomra nem jelentenek igazán nagy élményt, nem sorolom azokat a "jó" filmek közé.

Látvány szempontjából az idei kedvenc jelenetem a Hosszú Jegyesség-ban volt : mikor a tengerparton csókolóznak, a kamera útja szép lassan felfele halad és egy sirályt mutat, aki épp a szélben vitorlázik. :)
  A Blue Box-tól néha hányingerem viszont a Végsebességben remekül csinálták meg, mivelhogy nem stúdióban forgatták ezeket a jeleneteket. Nem is értem, hogy miért nem alkalmazzák profibban ezt a technológiát. Éjszakai jelenetet lehet forgatni blue box-os technikával, mert éjszaka amúgy is mesterséges fény van. De a Napot pár izzóval helyettesíteni... szerintem baromság. És Luca$t meg kell, hogy védjem : az új Star Wars főcímét nem sikerült elrontania. :)

Na ezzel kapcsolatban én is mondanék valamit: imádom a látványt. Bár ez a film ürességét nem pótolná, de egy vizuális szempontból gyönyörűen megkomponált jelenetet nem tudok nem szeretni. Viszont a manapság divatos CGI-től majdnem minden esetben hányni tudnék (ezalól talán csak a Jurassic Park kivétel). Anno még, mikor a számitógépes animáció fejletlen volt (mondhatni szinte nem is létezett), pl. 70-es 80-as években, a trükkmesterek kénytelenek voltak kreativak lenni és többnyire kézzel fogható, valódi tárgyakkal, eszközökkel felvenni az adott jelenetet minimális manipulációval, de annál több leleményességgel. Szerintem ennél fogva sokkal valósághűbb, jobban kidolgozott, esetenként félelmetesebb trükköket kaptunk (tessék összehasonlitani a Dolog szörnyeit a Resident Evil  főkutyájával ). Manapság a Legendát minden bizonnyal egy zöld vászon előtt forgatnák - igaz, hogy eredetileg is studióban készült, viszont ez hozzájárult a nagyon műszerű, meseszerű álomvilághoz, ami még dob a hangulaton (a Gyűrűk urában pont az nem tetszett, hogy túlságosan sok a valóságos, evilági táj és jóformán csak a kosztüm emelte ki a korból a szereplőket). A Star Wars (főleg a 2. rész) zöldvásznas bohóckodásai förtelmesen néznek ki - nemúgy az első részek, ahol Lucas kénytelen volt Tunéziában forgatni, a hatás pedig nem is maradt el. Na asszem kicsit eltértem a tárgytól - ja és a Star Wars rajongókat nagyon megkérem, ebben a topikban ne ugrorjanak nekem. ; )

Na, Eastwood rendesen megmutatta, hogy nem öregedett ki. :) Stiller meg igazából most bohóc, a Nyakunkon az Élet és a Kábelbarát fajsúlyosabbak, mint mondjuk a Starsky és Hutch vagy a Kidobós. Monty Python-os emberkék közül Gilliam az, aki ért a rendezéshez, bár ő nagyon vidám filmet nem csinált az utóbbi 15 évben. A többi tag meg vígjátékokban kamatoztatja tehetségét, kiv. Chapman, aki ugyebár eltávozott. Cleese is játszott pár komolyabb szerepet, de nem jellemző rá. Michael Palin TV-sorozata viszont nagyon jó, ajánlom figyelmébe mindenkinek. Ha jól tudom, hamarosan megjelenik. Tarantino nálam nem hibázott még, szerintem nagyon nem is fog, mert túl sok mindenben hasonlít a gondolkodásunk, kár, hogy neki nagyobb az IQ-ja. (160) :) Ritchie a Hullámheggyel eléggé elbaltázta karrierjét, de szerintem a Blöff is már utánérzés volt a Ravasz...-hoz képest. Mindenesetre jól szórakoztam rajta, de leginkább csak jelenetek tetszettek és karakterek. Majd meglátjuk, mit tud még, elvileg idén jön a Revolver c. filmje. Nálam Spielberg a nagy favorit még, pedig ő aztán kiadott pár vackot a kezéből. A Terminál pl. fényévekre van a tökéletestől, kicsit uncsin van megrendezve, a Kapj El... jó kis film, viszont az Amistad eléggé béna. És Spielbergnél mindig lehet számítani a giccses, szemtimentális befejezésre és ez alól szerintem a Világok Harca sem lesz kivétel. A korai filmjeiben nicsenek ilyenek, de azok a 70-es években készültek és ugyebár a 70-es évek amerikai filmjei... az E.T. óta Spielberg besziruposodott és még a Végzet Temploma végére is berakott sok-sok indiai gyerekstatisztát, akik mosolyognak. Az Örökké olyan, mint nagy cukorka, a Hook utolsó mondata eléggé szájbarágós volt, pedig maga a film szeritnem nagyon jól sikerült. A Schindler-t sokan támadták a vége miatt, kicsit jogosan, bár azért nem olyan nagy katasztrófa. A temetői jelenettel viszont semmi bajom nincs. A Ryan.. nos az a szép keret a filmben olyan szinten felesleges, hogy mikor a végén tisztelgett az öreg... rohadtul patetikus. Ennek ellenére a filmjeit nagyon élvezem, mert a tempóérzéke nagyon jó. És szerintem ez is fontos egy filmben. Ha már a tempórol beszélünk : Harry Potter 1-2 nagyon zavaros dramaturgiájú, a 3. rész rendezője viszont remekül adaptálta a sztorit. Néhány rendezőnek fogalma sincs arról mi az a tempó, a dinamikáról ne is beszéljünk. A legtöbb rendező szétvága  afilmjeit, mintha az segítene bepörgetnia filmet. A dinamikus jelenetek elsősorban a kameramozgástól függenek és egy 1 perces snitt sokkal izgibb lehet, mint ugyanaz 60 vágással. Persze Hitchcock ebben is ügyes, na de ki más? Ja, még valami : Tarantino ócsárolta a Mátrix Újratöltve autós jelenetét. Mégpedig azt, hogy ha mindenki tudja, hogy számítógéppel csinálták meg az autókat, akkor hol marad az adrenalin? Nos, ebben teljesen igaza van. A Ronin-ban miylen jó kis autósüldözések vannak, csont éles minden felvétel. A Mátrix-ban a kocsi alatt elsuhanó kamera elvonja a figyelmet a cselekményről. Nekem az olyan filmek tetszenek, mikor nem figyelek arra, mit és hogy csináltak az alkotók, csak élvezem tátott szájjal az összhatást. Manapság kevés ilyen film van, de szerencsére azért akad még ilyen.

Remélem, hogy csak egyelőre hagytad abba, pont amikor kezdett izgalmassá válni az okfejtésed. :))
Engem egyébként jobban érdekelnek a színészek, de val.szeg csak azért, mert a rendezőket még nem néztem filmográfiájuk szerint végig. Tul.képpen csak két olyan rendezőt tudok mondani kapásból, akiktől bármit megnéznék gondolkodás nélkül, Wes Anderson és a Monty Pythonok közül bárki (na jó, ez nem kettő, hanem hét...) És VALÓSZÍNŰLEG megnézném Tarantino és Guy Ritchie filmjeit is, bár némelyiken azért eltétováznék egy futó pillanatig (pl. Hullámhegy). De ami tuti, hogy a kedvenc színész(nő)im filmjeit megnézem, amint megjelennek (azért itt is van egy-két kivétel). Olyan összefüggésben látni a dolgokat, hogy ugyanaz a bizonyos színész/nő mit alakít a különböző filmjeiben, szerintem nagyon izgalmas. Főleg az olyan "kaméleonoknál", mint De Niro, vagy Edward Norton, Anjelica Huston, esetleg Gene Hackman. Persze vannak olyanok is, akikről lehet tudni, hogy mit várhatsz tőlük, és mégis - Jackie Chan, Brendan Fraser, Al Pacino vagy Robin Williams pl ilyen. És végül vannak azok, akiktől azt hiszed, tudod, hogy mit várhatsz, aztán egyszer csak leesik az állad - Ben Stiller, Will Smith, Jim Carrey, akik képesek kitörni a skatulyájukból. És én imádom a kellemes meglepetéseket. Ezért bírom Stillert és a Wilson családot: legtöbbször annyira agyatlannak tűnnek, hogy ki se nézném belőlük a rendezést és a forgatókönyvírást (pláne azokét a filmekét!...). És hát Clint Eastwoodról se gondoltam volna...