Mitől tetszik egy film?

Szerintem egy rendező neve fontosabb, mint egy színészé. Mert ugye egy Uwe Boll rendezte filmtől mit vár az ember? Másrészt az ő "filmjeiben" nagy színészek nem játszanak. Ugyanakkor egy nem túl szimpi színésznek is lehetnek jó filmjei. Pl. ki a fene gondolta volna, hogy Ashton Kutcher egyszer csinál egy jó filmet egy tök ismeretlen stábbal (Pillangó-effektus)? Én csak azt mondom, hogy nem baj, ha bizonyos előítéleteink vannak, de ne mondja senki, hogy szar a film, ha nem látta. Bár itt is vannak kivételek, akik garanciák az ócska filmekre (lásd : Uwe Boll). Ami  aszínészeket illeti : Tom Hanks-et egy nyárspolgárnak nézem, ugyanakkor megnézem az összes filmjét, mégha a legtöbb nem túl értékes, csak annak akar látszani. Na de ez személyes vélemény. Vagy ott van Will Smith, akit a az erőltetetten harsány Bad Boys-ban ismert meg igazán a közönség, mégis tudott jó alakításokat produkálni. A legjobb példa azonban Jim Carrey : Az Ace Ventura és a Makulátlan Elme közti távolság fényévekben mérhető. És a mai napig nem nézik meg sokan Carrey komolyabb filmjeit, csak mert ő játszik benne. Azok a hülye előítéletek... A másik, hogy sokan nem is mernek ilyen filmet nézni, mert elunják magukat. Vagy csak inkább nincsenek ehhez hozzászokva. Pedig elég egy kicsit is megnyílni és használni az angyunkat meg a szemünket és sokkal szélesebbb lesz a filmkínálat. A legnagyobb előítéletem a Torrentével kapcsolatban volt : nagyon sugallta a reklámja, hogy ez biztos iszonyú gagyi film lesz, ráadásul van egy helyesírási hiba a kazi tokján (ezt a kukacoskodást:). Hát iszonyúan bejött ez a tahó humor, pedig addig ódzkodtam tőle. Profi rendezés, a zene király, a színészek ragyogóak. Egyszerűen minden klappol. Hogy még egy színész példát mondjak : Ben Affleck. Írtózom a mosolyától, rohadt erőltetettnek néz ki, aztán az Ütközéspontban milyen jól játszott (mondjuk azt a rendező miatt néztem meg, a Notting Hill-ben láttam, milyen jó a színészvezetése és a finom realizmusa). Ha valaki Michael Bay a kedvenc rendezője, vagy Stephen Sommers, nyílvánvaló, hogy a trükkhegyek és a sz%@rá vágás jön be. Ott a lényeg, hogy minden nagyon királyul nézzen ki, mindenfajta értelem nélkül. A színészi alakítások általában eléggé átlagosak, mert a rendezőnek fontosabb, hogy milyen szűrőt alkalmazzon a neplemetés részekhez. A sztori azért fontosabb, szerintem. Na, kezdek túl sok mindenbe belekezdeni, ezért most abba is hagyom, egyelőre. :)

Hű, ez igen. Komolyan veszed a topicot! És ez a színész-dolog nálad fordítva is működik? Mármint, a kedvenc rendezőid filmjeire "alapból" beülsz, és Leócska neve önmagában még nem rettent el (mondjuk én is rühellem, de a Kapj el, ha tudsz - ban nagyon jó volt) - szóval működik ez úgy is, hogy "ó, ha az X.Y. játszik benne, megnézem"?

Szerintem jó kis topic ez. Le is írom a saját véleményemet:

  Fontos a történet, de legalábbis az alapötlet legyen érdekes. Nem kell, hogy ismert stáb csinálja, elég, ha érdekesen és korrektül valósítják meg a sztorit. Persze néha elég, ha a film rendezőjét kedveljem és rögtön megnézem az adott alkotást. Ált. be is jön ilyenkor a film. A színészek sem utolsók. Speciel engem nem érdekel, ha egy színészt utálok, ettől függetlenül tetszhet egy film. Sosem értettem ezt a dolgot, ami legutóbb is volt a Corvinban :"-Ki játszik az Aviátorban? - DiCaprio. - Az a nyálas köcsög? Azt én nem nézem meg." Szóval nem vagyok én ennyire korlátolt. A műfaj is tökmindegy, bár ezek a mostani DeNiro-s thrillerek és társaik nagyon ki tudnak ábrándítani. A musical műfajjal vagyok hadilábon : a Kabaré, Moulin Rouge, Grease és Ének az Esőben tetszett, a többitől kiráz a hideg. Először is, utálom azt, mikor csak úgy hirtelen elkezdenek énekelni. Miféle realizmus van ebben? A Kabaréban hálistennek nincs ilyen dolog, a számok mind ügyesen be vannak építve a sztoriba. A Grease-t nem leeht komolyan venni, olyan, mint egy paródia, a Moulin Rouge meg szinte mesefilm, a szupergiccset segítik elő a dalok. Az Ének az Esőben-t talán azért szeretem, mert jó kis Hollywood-fricska az egész és olyan őszintének tűnik. És ez az a dolog, ami a legfontosabb számomra :az őszinteség. Ha a jószándékot nem érzem, akkor lehet bármilyen igényes a film, nálam alapból elvágja magát. Nem baj, ha egy rendező széplélek, de hogy rózsaszín filmet csináljon, azt nem tudom elfogadni. Ha valaki kemény tud lenni (mert muszáj a sztori szempontjából, nem azért, mert hogy csak úgy véres legyen), azt mindig is becsültem. Ha viszont szépen kikerülik a kínos jeleneteket, azt én tartom kínosnak. Nagyon fontos a film tempója, viszont a logikai bakik nálam annyira nem zavaróak, persze csak ha kicsik. Legyen szép a fényképezése és az sem zavar, ha szemcsés, fekete-fehér, vagy ha kézikamerás, csak legyen benne kreativitás. Egy Darius Khondji-fényképezte filmet mindig élvezet nézni, mégha maga az alkotás pocsék is. Ja, és a 70-es évek amcsi filmjei a legjobbak, azokban ritkán lehet csalódni. Akkor készültek a legőszintébb filmek. Na ennyit egyelőre.

Tökre érdemes. Engem legalábbis nagyon érdekel, és hát ezért is hoztam létre ezt a topicot... ;)

Hát erre mit lehet mondani: sok mindennel el lehet barmolni egy filmet, mint ahogy sok mindennel meg is lehet menteni. Találkoztam már sok olyan filmmel, ahol a leleményes rendezés szinte elfeledtette a satnya történetet, és forditva: a tehetségtelenség tönkrevágta az amúgy zseniális sztorit. Vannak karakterek, amire nem lehet akármilyen szinészt berakni és vannak filmek ahol baromira nem érdekel, mennyire bénán játszanak - mert épp az benne a szórakoztató (Plan 9 :). Úgyhogy nem tudom, hogy erre a kérdésre konkrét választ lehet e vagy egyáltalán érdemes e adni.

Így igaz. ;-)

Jó, de azért meg lehet fogalmazni konkrétabban is - mint ahogy a másodikban tette... :)

Nekem az első is tök teccett, és egyet is értek vele. :-) De tényleg.

A lényeg a történet. Emellet a fő kérdés amire mindig figyelek nem a ki? mit? mikor? (amiből esetleg kikövetkeztethető -könnyebben vagy még könnyebben-a film vége ) hanem a hogyan?. Szerintem ez a sava-borsa. Hogyan jutunk el a történet -filmbeli- végéhez. Utazás közben persze a sztorin kívül megfoghat a látvány, színészi alakítás, hangulat. De a jó szkript és a rendezés szükséges feltétel. :)
Szerintem.

PBIND, az első hozzászólásod kicsit aggasztott, de ez a második már mond is valamit... ;)

Ez szép, de ne felejtsük el, hogy gyerekkorban működik a berögzülés, olyan dolgokat is megjegyzel, amiket felnőttként már lehet, észre se vennél. :)

a kedvenc rendezőm kubrick. elég csak felidéznem egy mozzanatot valamelyik filmjéből és beleborzongok. szerintem senki más nem tudott úgy filmet készíteni, mint ő. és itt most nem feltétlenül arra gondolok, hogy bárkinél jobb volt (pedig azért valahol ez a véleményem:), hanem egyéni hangja volt. nehéz bárkihez hasonlítani, nehéz utánozni.

Egy film nekem attol tetszik, ha elgondolkodtat, megrikat vagy megnevettet. Ez a 3 dolog a legfontosabb. Ha ezek kozul valamelyiket teljesiti, akkor azt a filmet en mar nem felejtem el, es ez a legfontosabb. Az olyan filmek semmit sem ernek, amikre beulok, aztan mikor kimegyek a mozibol, mar azt sem tudom, mirol szolt. Egy filmnek be kell ivodni az ember zsigereibe, hogy orokke emlekezzen ra. Nekem szerencsere sok ilyen van. Van olyan, amit gyerekkoromban, kb. 20 eve lattam, megis pontosan emlekszem egy-egy reszletere es a hangulatara, vagy egy kepre belole, es ez eletem vegeig elkiser. Ez a nagy dolog.
Ehhez kulonfele dolgok kellenek: jo forgatokonyv, jo szineszek, jo rendezo, jo operator es a jo zeneszerzo sem art. A legfontosabb, hogy a rendezo mondani akarjon valami fontosat, hogy ne a sablonokrol szoljon egy film, mert annal nagyobb bukas nincs is (az en szememben).

attól, hogy jónak tartom. semmi más nem számít. nem érdekel más hogyan vélekedik róla.

Vannak filmek amik nekem a látvány miatt tetszenek(van helsing,alien vs. predator,gladiátor),vannak amik a karakterek miatt(a balszerencse áradása, betörő az albérlőm,a keresztapa)vannak amik a történetük miatt(Picasso kalandjai,Apokalipszis most).És szeretem ezeknek az egyvelegét(a gyűrűk ura trilógia,keresztapa,terminátor 2).Természetesen ezek csak példák, még legalább ezret feltudnék sorolni ezekre a kategoriákra.

Szerintem már egy "faktor" is létrehozhat világsikert. Persze forgatókönyv is kell hozzá!

És szerinted hány "faktor" együtt jelenti azt tutira, hogy jó a film?

A moziajánlók is hatásosak szoktak lenni. Van amikor a trailer nagyon jó, a film pedig dög unalom.

Aha, ilyesmikre gondoltam én is. Nálam jó színészek (elsősorban), aztán olyan sztori, ami már az ajánló olvasásakor kíváncsivá tesz, és - néha - már a rendező nevére beindulok.

- A történet közel áll hozzám.
- Neves stáb.
- Szimpatikusok a főhősök.
- Szép a helyszín, díszlet, zene.
- A film megnevettet vagy éppen komolyságával megrendít.

De tényleg, mitől tetszik? A rendező teszi, a színészek, a vágás, hang, vagy látvány? Szerintetek? (És ne csak a Dts meg az 5.1 közti különbségre hegyezzétek ki, jó?)