Drakulát, Erdély egykori véres kezű vajdáját évszázadokkal
ezelőtt eltemették, teste azonban mégsem omlott porrá. Az a hír járja, hogy
sírjából kikelve minden éjjel hátborzongató portyára indul - szűzleányok vérére
szomjúzik...
Drakula holt, de nem halott egészen. Nem tud nyugodni,
ameddig nem látja viszont négyszáz évvel azelőtt meggyilkolt hitvesét.
A XIX. század derekán egy messziről jött idegen száll meg
a gróf kastélyában. Drakula megdöbbenve látja viszont egykori kedvese
arcképét a vendég medáljában, és útnak indul, hogy minden áron és minden eszközzel
visszaszerezze újraszületett szerelmét. Kelet Európából Londonba indul, útja
során vénből fiatalemberré, emberből vérengző szörnyeteggé változva...
Bram Stoker klasszikusnak számító gótikus regényéből
már számos filmváltozat készült, de ezek többsége gyakran megfeledkezett a történet
romantikus fonaláról és csupán a véres jelenetekre koncentrált. Coppola
monumentális, látványos, pazar kiállítású feldolgozása a mesterhez méltó módon
már sokkal árnyaltabban kelti életre a vérszívó legendáját, amely az ő megvilágításában
akár nagyszerű szerelmi történetként is felfogható.