A függöny, a lepel az irodalomban, a képzőművészetben és a filmművészetben gyakran visszatérő motívum.
A függöny fizikai és átvitt értelemben is elválaszt, éppen összeköt tereket, tárgyakat, embereket.
A függöny a rejtegetés, a leselkedés, a megfigyelés, a kémkedés eszköze, a bizalmatlanság és az árulás szimbóluma.
A függöny mögé rejtett dolgok csalódást vagy meglepetést hordozhatnak.
A függöny gátolja a tisztánlátást, a tudást.
A függöny a feledés fátyla.
A függöny valóságos anyagként dekorál, díszít, esztétikai funkcióval rendelkezik.
A függöny kijelöli az intim szféránkat, ahová nem akarunk beengedni másokat.
A függöny véd bennünket a külvilág kíváncsiságától, elfedve titkainkat.
Ezekről az izgalmas kérdésekről szól a könyv, és főleg egy régi cérnafüggöny metamorfózisairól különböző kifejezési eszközök, anyagok, technikák felhasználásával készült munkáimon keresztül.
