Kardos András ebben a könyvben apjának, a száz éve született Pándi Pál irodalomtörténésznek állít emléket. A sok műfajú kötet gerincét az apjához írt hatvan (fiktív) levele alkotja: ezekben nemcsak kettejük bonyolult, nemegyszer drámai viszonyát, hanem a teljes korszakot is górcső alá veszi, amelyben élniük adatott. Apa és fia történetében megelevenedik egykori közös világu(n)k: a 20. század derekától kezdve, visszanyúlva a holokauszttraumáig, a sztálinizmuson, 1956 napjain át, majd a bosszúálló és egyre szürkülő Kádár-korban, a rendszerváltás felé menetelve-sodródva. A levelek mellett olvasható Pándi néhány jellegzetes, karakterisztikus lektori jelentése fontos szerzők (Németh László, Nádas Péter, Csalog Zsolt, Örkény István és mások) egy-egy művéről, valamint egy tanulmánya Petőfi haláláról; Könczöl Csabának a Rejtőzködő legendárium című interjúkötet kapcsán írt kisesszéje Pándiról, "a meggyőződés balekjáról"; a Kritika egykori olvasószerkesztője, Takács Márta Pándi utolsó heteiről és haláláról írt naplóbejegyzései. A könyvet korábban nem közölt családi fényképek illusztrálják.
