Gyerekkor egy elszigetelt, brazíliai édenkertben, mozgalmas kamaszkor az ezredforduló előtti Budapesten, majd a felnőtté válás külső-belső útvesztői. Trópusi gyümölcshús és hazai testnedvek, baljós szólamok és ipari zsír tölti ki azt a melegnek épp nem nevezhető családi fészket és tágabb értelemben vett otthont. Az első szám egyetlen személyben beszélő narrátor furcsa kívülállóként, dekadens kitaszítottként ábrázolja a saját pszichéje és a környezetében élők között lezajló lelki cserebomlás folyamatát. Pusztuló kertvárosi helyszínek, leépülő barátok és rokonok, bimbódzó szerelmek kereszttüzében próbál kiigazodni, és keresni az öneszmélet fogalmait, miközben folytatja az érzéki útkeresést a fergeteges biliárdpartik, kaotikus bulik és leszámolások közepette. Mindehhez hol egy ósdi videotéka vagy egy külvárosi bűnbarlang, hol egy belvárosi hostel vagy egy steril irodaház adja a hátteret. Egy nehezen behatárolható nemzedék kérdései, vágyai és identitásproblémái jelennek meg Tolvaj Zoltán senki máséval össze nem téveszthető stílusú, szabadon áradó, költői prózanyelven megírt regényében.
